Ha megpróbálná visszaidézni, milyen érzések kavarogtak benne a baleset előtt, azt mondaná szomorú volt, zavart és bizonytalan. De amit magának is elmulasztott akkor bevallani, az egyetlen nyugtalanító, torkon ragadó érzés volt, és kíméletlenül szorongatta a mellkasát. A félelem volt. Nem akarja újra átélni ez az érzést, nem akar emlékezni, töredékét sem akarja átélni. Ült a kocsiban… Tovább »

Nem szülhet neki több gyereket… Nem, neki nem. Elutazunk Máltára, vagy Seychelle-re vagy bökj egy helyre a térképen… Odaviszlek…. Csak ne hagyj el, ne hagyj magamra… Szeretlek… Émelyeg a gyomra már a szavaktól. A ruhái még mindig szétszórva a földön. Félig kiszórva az ablakon. Közben az eső is eleredt, sárban tocsog mind. Takarodj, már el miért nem fogod… Tovább »

Nézem az ablakból az elsuhanó fákat, esőillattal keveredik az illatod a kezemen. Ott maradt rajta, ahogy átfogtam az arcod, nyakad… Nem kell a kezemet sem felemelnem, úgy is érzem. Ottmaradt a nyakam ívén, a combom hajlatában, mindenütt ahol csókoltad. Gyönyörű vagy drága szívem, nincs olyan rajtad, benned, amit ne imádnék… Mondod, és én ragyogok a fényben, amit… Tovább »