Gyáva-e a családi terror áldozataként élő nő, aki nem képes elhagyni börtönőrét? Aki először elvisel, majd kivár, húzza az időt, közben igyekszik felépíteni egy merőben új ént, újratervezi, újraformálja, majd megvalósítja új önmagát.  A bántalmazott nő is szakaszokat él át, előbb tapogatózva, bátortalanul halad, mert sötét alagútban vesztegel, nem is látja a fényt. Aztán előrehaladva,… Tovább »

Van úgy, hogy csak úgy, egyszerűen kívül helyeznéd magad az életen. Mintha csak logikai, vagy stratégiai játék lenne, ahol elfáradtál a koncentrálásban és időre van szükséged, hogy feltöltődj. Azt mondanád, ebből a körből kiszállok, és majd később jövök. Túl színesek és hangosak az ingerek, amelyek érnek. Túl gyorsak az impulzusok, a képek egyetlen, színes, nyüzsgő… Tovább »

Nézlek és már nem tudom megfejteni arcod barázdáit. Keresem a lágyságot a vonásaidban, az emberi megnyilvánulásokat, de már nem találom, nem ismerlek fel. Tested egyetlen görcsbe rándult feszültség, nem is akarod, hogy nézzelek. Önkéntelenül is elfordulsz, nem akarod, hogy meglássam torzult arckifejezésed mögött az embert. Nehéz elhinnem, hogy a gyermekeim apja áll előttem, mára idegen… Tovább »

A laza kapcsi nevű jelenség egy szindróma. Soha nem Te keresed. Olyan mint valami vírus és csak akkor kapod el, ha legyengültél. Fizikailag de főleg lelkileg. Fogékony vagy rá, befogadó, hagyod, hogy megfertőzzön, magával ragadjon, aztán ott éktelenkedjen az arcodon, megjelölve Téged, mint valami stigma, hordozva magában az üzenetet: képtelen vagy normális kapcsolatra, hibát hibára… Tovább »

Látja magát ötéves kislányként, királylányosat játszik. Anya szekrényében talált selyemkendőket köt maga köré, földig érő, szebbnél szebb, illatos, színpompás darabokat. Egy királylánynak sosem látszik ki a cipője, tudod? De ha kilátszik, az is gyönyörű. Ösztönösen jönnek bölcs gondolatai. Kicsi kezeivel szakértőn kötözget, megáll a tükör előtt, csorbulatlan, egészséges önbizalmával gyönyörűnek látja magát. Egyetlen dologgal nincs… Tovább »