Vagyunk néhányan, akik azt hisszük, valamiért sosem lehetünk boldogok. A Boldogság körénk settenkedik, ránk szórja tündérporát, ránk teríti puha-meleg takaróját és amikor végre ragyogni kezdünk és átmelegszik a lelkünk, akkor elhajítjuk a takarót, lerázzuk a tündérport, minek ez nekünk, hisz úgyis szárnyszegettek vagyunk. Már nem repülünk.   Ha valaki mégis kézen fog minket és a… Tovább »

Nézem az ablakból az elsuhanó fákat, esőillattal keveredik az illatod a kezemen. Ott maradt rajta, ahogy átfogtam az arcod, nyakad… Nem kell a kezemet sem felemelnem, úgy is érzem. Ottmaradt a nyakam ívén, a combom hajlatában, mindenütt ahol csókoltad. Gyönyörű vagy drága szívem, nincs olyan rajtad, benned, amit ne imádnék… Mondod, és én ragyogok a fényben, amit… Tovább »