Álmaidban minden ott van jelen, ami tudatos éneddel fel nem fogható. Minden, amit az érzékszerveiddel még meg nem tapasztaltál, nem dolgoztál fel, nem tudatosítottál, nem engedtél el, vagy még nem fogadtál be.
Vannak álom-művész emberek, akik tökélyre fejlesztették az álmodást. Éjszaka színesebbnél színesebb képeket, filmeket alkotnak, látják a színeket, érzik az illatokat, az érintést, a fájdalmat, a zuhanást, ők azok, akik sírnak és nevetnek, reszketnek álmukban. Az éjszaka csöndjében felemelkedve nem is érzékelik az álom és ébrenlét között húzódó vékony határvonalat. Álmaikban mindig ők a főszereplők.
Akik rendszeresen álmodnak, fontosak önmaguk számára, dédelgetik önmagukat, mert az álom feldolgozásra, feloldásra, megnyugtatásra való. Mert ami napközben megtörtént velünk, éjjel továbbszőjük álmainkban. És ami még valójában nem történt meg, de ott várakozik valahol ránk, fehér vagy fekete ruhában, jóként vagy gonoszként, arról is mindig van álomképünk.
Álmaink üzenetének megértéséhez nagyfokú érzékenység kell. Álmoskönyv nem adhat teljes magyarázatot álmaid jelentésére. Álmod néha valóságos dráma, tragédia, horrorfilm. Nem interpretálható egyetlen szóval. Az álmoskönyv nem idegen nyelvű szótár, álmod lefordításához Te kellesz, a múltad, a jelened, az érzékenységed, az érzelmi intelligenciád.
Álmod egy esettanulmány, Te vagy benne, rólad szól. Segít közelebb kerülni önmagadhoz és segít megérteni tudatalattid üzenetét. Ezért történik az, hogy az álom néha felzaklat és egész nap a hatása alá kerülsz. Az álom vészcsengő, néha szelíden, néha kegyetlenül arcodba vágja a sokkoló képáradatot, értsd meg időben mit üzen neked. Álmod tükör valódi önmagad felé, nézz bele, kommunikálj, beszélgess vele az álmaidon át. Így fogod majd megérteni, mit üzen neked.
Egyszer azt álmodtam, köveket pakolok egymás mellé. Lapos, sima felületű, hűvös köveket, elfértek a tenyeremben. Tapintásuk megnyugtató volt, a víz mosta őket ilyenre. Néha csak tartottam a köveket, éreztem a belőlük áradó energiát. Raktam a köveket és tartottam őket, különös álom volt. Az életem akkor széthullott romhalmaz volt, stabilitásra, állandóságra, megnyugvásra vágytam, sima, karcmentes felületre, léleknyugtató érintésre. Ezt jelképezték a kövek. Soha nem tapasztalt büszkeséget, bölcsességet, felszabadultságot és lelki békét éreztem, amikor megértettem álmom üzenetét.
Másnap a régi dobozban őrzött tengerparti lapos köveimet sorban kipakoltam a konyha ablak párkányára. Minden nap láttam és minden nap megérintettem a köveket. Fél év múlva megtalált a nyugalom.
Vigyázni fogok rá.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: