Elengedtem

Nem érted? Nem működik. Hiába gyújtottam fehér színű gyertyát. Egyébként nem is értem, miért fehér kell. Tudom, ne mondj semmit. Negatív gondolat. Bizalmatlanság. Gyanakvás. Hessegessem el őket, nincs helyük a fejemben. Mind a Te szavaid.

Szóval, meggyújtottam a fehér gyertyát, amit egyébként alig találtam meg. Relaxációs zene nem volt, kissé túlzásnak éreztem. Mély levegőt is vettem, hasi légzésre meg amúgy képtelen vagyok.  Ott volt a kettő darab papír is. Az egyikre ráírtam, hogy mit akarok elengedni, ahogy mondtad.

Soványka lista lett, egyetlen név állt rajta. Néztem, nézegettem. Akkor most mi olyan nehéz ezen? Férfinév, semmi különleges nincs benne, a hangzása sem tetszik. Ha meghallom ezt a nevet, már elég régen görcsbe rándul a testem. Igen, a Te okos szavaiddal élve, negatív rezgéseket bocsájtok ki. Az aurám közelébe se gyere olyankor, fejem fölött hömpölygő fekete felhők.

Leírtam a nevet, félretettem. Fogtam a másik papírdarabot, elkezdtem írni, mire vágyom, mit szeretnék bevonzani az életembe. Elhiszed, hogy ez jó hosszú lista lett? Tudtam, ki kell majd pakolnom jól látható helyre, ezért nyomtatott betűkkel írtam, hogy messziről is lássam majd. A királykék Minit is ráírtam, ne nevess. És remélem, nem úgy fogom bevonzani, hogy meghúzok egyet parkolóban, mint a múlt héten.

Elégettem azt a papírdarabot, amin az a név volt. Úgy láttam, mintha a pokol kénköves lángjával égne, vagy csak úgy akartam látni? A másik listát kipakoltam gyurmaragasztóval a konyhapult fölé. Persze, tudtam előre, ha jön valaki majd leszedem… Jaj, dehogynem hiszek benne. És ne sértődj meg. Tényleg lehet benne valami, ha másoknak segített.

Aztán történt valami. Illetve semmi sem. Pár nappal a szeánsz után beült az autómba, kérte, vigyem el. Tudod, ő akinek a nevét felírtam a cetlire és aztán oly színesen vizualizáltam a kénköveket. Rápillantottam oldalról és éreztem, lefagyok. Ledermedek.  Megtámadott, megbetegített, legyűrt, mint egy régen elkapott vírus. Képtelen voltam normálisan vezetni, pontosan úgy kapkodtam és bizonytalankodtam, mint régen. Amikor még a férjem volt és porig alázott és én egy pillantásától megdermedtem. Vámpírok erejével szívta el az energiámat újra és én hibát hibára halmoztam, tényleg majdnem balesetet okoztam. Ha tudtam volna előre, hogy jön, a tükörre aggatok egy fokhagymafüzért. Vagy lelocsolom szenteltvízzel, mielőtt beül mellém.

Én azt mondom drága spirituális barátnőm, nem volt hatása az elengedési gyakorlatnak, pedig még mindig égett szag van a lakásban. Ne kelts bennem lelkifurdalást, hogy nem hittem benne. Te nem vagy hibás. Mert tudod, így vagy úgy, fehér gyertyával vagy anélkül, ha a én fejemben még nem dőlt el a dolog, akkor lefagyás és negatív rezgés a vége minden egyes találkozásnak. Mondhatod persze, hogy az idő is segítségemre van, de én tudom, igazából én változom.

Jó hírem van…  A  külvilág felől mostanában pozitív rezgések érkeznek. A régi, durva, szomorú fájdalmas emlékek kiszorulnak, egyre gyengülnek, már nem blokkolják az újakat, van helyük teret foglalni a szívemben. Jól csinálják.

Képzeletbeli sikernaplóm már majdnem kész, tudom közel van az idő, amikor már nem érzem a krónikus nyomást, ha szemtől szemben állok azzal a férfival. Nem tud bántani, nem tud megsérteni, egyáltalán nincs hatással rám. Elengedtem. Jól kiszellőztettem azt a részt magamban, ahol valaha ő és mérgező dolgai léteztek. Helyet csináltam az újnak, az egészségesnek, a sikeresnek, az elégedettnek, a szerelmesnek, a boldognak.

Azért a listát meghagyom a falon. Hátha bevonzom a Minit.