Mint a jó bor…

Az nő szemében titkok, átélt emlékek, életmozaikok megfejthetetlen, színes kuszasága. Nézz bele, és fejtsd meg, mit élt meg, mit tapaszalt, hogyan szeretett, gyűlölt, vétkezett, és hogyan tanult a hibáiból. Mert ő maga nem mesél már el minden részletet. Szívének titok-szobája van, oda terelte be azt, amiről soha senkinek nem beszél, mert nem érdemes felkaparni a múlt bevarasodott sebeit. A múlt huhogó, ijesztgető szellemei erejüket vesztették már, megbékéltek, végső nyughelyükre tértek. Nem faggat, nem túrja fel hisztérikusan bizonyítékok után kutatva a múltdobozodat. Nem néz rád kérdőn, nem tesz fel keresztkérdéseket, amibe belezavarodsz, nem akar visszautazni a múltadba veled, nem elemez, nem vár magyarázatot, mi miért történt.

Számára a jelen pillanattól  létezel, attól a pillanattól, amikor először rád emelte a tekintetét. Óvatosan enged közel magához, mert a szívkapukat régóta nem tárta ki teljesen, mindig csak résnyire, vagy egyáltalán nem. Tudja, hogy mi az a lélektelen ölelés. Ezekből kapott sokat az elmúlt években, mert csak elvennie kellett, érintésekkel betakarózni, és ha megmelegedett a test, továbbléphetett. A nő ezért védi magát, és a lelkének védőruhájából csak óvatosan vetkőztetheted ki, mindvégig a szemedbe fog nézni, és ha elvéted a mozdulatot, ha hazudsz, és ha szavaiddal áltatod, újra belebújik majd a védőruhába csendesen, minden felhajtás nélkül. Tekintetét elfordítja, mellén a karját szorosan összefonja majd, bezárkózik. Ha eljut a felismerésig, a jövőt veled képzeli el, akkor azt szeretné, tényleg legyél a részese. De nem hall minduntalan esküvői harangokat, nem visz haza színes magazinokat idealizált szerelmespárokról, és esküvői trendekről. A nő idővel beletörődött, ha nem adatott meg neki az anyaság élménye, vagy éppen szeretettel és büszkén figyeli már meglévő gyermekei távolodását és önálló lépteit. Testén terhességi csíkok és műtétek nyomai, emléklenyomatok arról, hogy az életet éli, szereti, befogadja, és hagyja, hogy az életesemények megjelöljék őt. Császármetszések hegeit simítja a kezével, stigma arról, hogy életeket adott, és a gondolkodó, nevetőráncok az arcán azok  igazi rejtélyes, megfejteni való írások. A szeme mindig beszél hozzád, nem süti le a tekintetét, nem rebegtet szempillát, tekintete éles, figyelő. Az idő kerekét nem próbálja teljes testtel nekifeszülve megállítani, vagy lassítani, mert a nő önmagát ragyogtatja, és borús napokon kiszínezi önmagát. Íze, mint egy finom bor a szádban, rejtelmekkel és titkokkal teli igazi élvezet. Az évek mesterien nemessé tették őt, igazi különleges, kortyolni való bájitallá, vigyázz, függővé, és megszállottá tehet. A nő az életet nem csúszós, billegő pallón mászva éli, nem tesz fel mindent egy lapra, melyet bármikor elfújhat a szél. Megtanulta, hogyan ne kapjon pánikrohamot vészhelyzetben, a mérsékelt hisztiből viszont nem enged, mert az mindhalálig női tartozék, olyan, mint a sminkecset. Megnyugtató, hogy mostanság nem nyilvános helyeken veti be cél elérés gyanánt, ez utóbbi tevékenységet újabban sokkal csendesebben, ám annál hatékonyabban végzi. Ha ellépsz mellőle, nem csuklik össze, csak mert a férfi nem tartja elég erősen. Az nő idővel csak nemesedik, tökéletesedik, mint a jó bor.  De sajnálatos, ez az állapot nem jön automatikusan, a tökéletes, ellenállhatatlan női varázserő nem érkezik önmagától, nem várható passzívan, karosszékben hátradőlve. Tevékeny test szükségeltetik hozzá, és okos, gondolkodó fej, pozitív, teremtő gondolatok és mosoly. “Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!” Coco Chanel  .