<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Eszter élete</provider_name><provider_url>https://estherlife.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Király Eszter</author_name><author_url>https://estherlife.cafeblog.hu/author/tczekmeisztergmail-com/</author_url><title>Bocsáss meg igazán</title><html>&lt;p&gt;Mit jelent megbocsátani? Ez is valami olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Mint a megszelídíteni, érdek nélkül kapcsolatokat teremteni, és a nemkívánatos emlékeket szándékosan hátrahagyni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megbocsátani egyszerűbb, mint gondolnánk. Csak leülünk és elkezdjük kiszedegetni a töviseket a szívünkből, pontosan úgy, ahogyan a ruhánkba ragadt szamárkórót választjuk le egyenként magunkról. Bár kissé hosszadalmas és időigényes művelet, nagyon is megéri a fáradtságot, csak döntés kérdése az egész, nem hordozom, nem cipelem többé a haragomat. Megbocsátani úgy kell, mintha poros úton haladnál, és mélyre süppedne benne a cipőd. Egyedül csak az érdekel, mi van a szemed előtt, és mit ölel át a tekinteted, nem tekintesz vissza, hogyan mosódik el egyre inkább a lábad nyoma a porban. Kit érdekel? Azt az utat már végigjártad. A természet majd megoldja, rehabilitálja a környezetet, lesznek rajta majd új lábnyomok, melyek majd újra ugyanúgy elmosódnak. Senki nem tudja így sem, hogy valaha azon az úton jártál. Nem jelzik emléktáblák a néhai jelenlétedet, egy vagy már a sok közül, akik azon az úton poroszkáltak. Miért is kellene emlékezned? Miért kell megjegyezned az útvonalat? Miért kell onnan arcokat őrizned, vagy nemkívánatos emlékeket cipelned? Nincs értelme telepakolni a hátizsákot bűnbocsátó cédulákkal, hiszen az út végén nem lesz már, aki kiváltja azokat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megbocsátani ugyanazt jelenti, mint önként elhúzni a felejtés paravánját, és csak abban gondolkodni, a mai naptól mit tesz értem a másik. A múlt botlásainak lábnyomát régen újra belepte az ösvény pora, lássuk most inkább, mit mutat magából a jelen és mit rejteget a jövő díszcsomagolása. Aki tudatos elengedésre törekszik, annak sokkal könnyebb a megbocsátás is. A megbocsátás erényét azonban nem kötelező minden áron gyakorolni. Előfordul, hogy bár a sérelmek tudatos elengedésére törekszel, mégsem vagy képes megbocsátani. Ilyenkor nincs többé dolgod azzal az emberrel, útjaitok végleg kettéváltak, le kell vedlened a múlt elhasznált kígyóbőrét, ez sokszor egyetlen pillanat, amíg el nem köszönsz, és hátat nem fordítasz.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/12/137988047.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-full wp-image-2522&quot; src=&quot;https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/12/137988047.jpg&quot; alt=&quot;137988047&quot; width=&quot;507&quot; height=&quot;338&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;Jól van, ezt megjegyeztem. Ezt sosem felejtem el neked. Megbocsátok, de nem felejtek. Mindenre emlékszem. &lt;/em&gt;Ilyen és hasonló frázisokkal dobálózunk értelmetlenül. Ahelyett, hogy elgondolkodnánk azon, hogy a felejtés és megbocsátás között milyen éles a párhuzam. Hogyan bocsájtod meg egy szeretted ellenned elkövetett bűnét, ha az idő múlásával folyamatosan felhánytorgatod, valaha mit művelt veled? Csak kétféle döntés létezik, valóban megbocsátani és újra az életedbe, a világodba engedni őt, vagy végleg hátat fordítani és elengedni, hátrahagyni, levedleni mindent, ami ő volt, hozzá kötött, vagy rá emlékeztetett. Köztes megoldás nincs. Ha az első verziót választjuk, nincs helye a múltbéli hibák felhánytorgatásának. Ez olyan lenne, mintha sosem várnád meg a film végét, hanem inkább mindig visszatekernéd a legfájdalmasabb részhez, hogy újra zokoghass. Mi értelme van a folyamatos szembesítésnek? Ha megbocsátottam, akkor elfelejtettem. Fátylat borítottam rá. Újra a közelembe engedtem, mert szeretem, fontos nekem. Ha nem vagyok képes a megbocsátásra, akkor nincs dolgom vele többé.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Bocsáss meg igazán. Ne félgőzzel, ne kompromisszumot kötve, megalkudva, hátratekintve, bosszúra szomjazva, soha nem felejtve. Sokak számára a bocsánatkérés is embert próbáló cselekedet. Éppen ezért a megbocsátás ne egy odadobott, üresen kongó szó legyen, hanem tudatos döntés, amellyel végleg elengeded az elégtétel vágyát.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/12/171255056.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-full wp-image-2524&quot; src=&quot;https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/12/171255056.jpg&quot; alt=&quot;171255056&quot; width=&quot;507&quot; height=&quot;338&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/12/77189156-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>