<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Eszter élete</provider_name><provider_url>https://estherlife.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Király Eszter</author_name><author_url>https://estherlife.cafeblog.hu/author/tczekmeisztergmail-com/</author_url><title>Ne nézz vissza</title><html>Néha megtörténik, hogy egy negatív energiákkal feltöltött hely nyakra tapadó vérszívóként, fojtogatóan zárul körénk, valósággal megbénít bennünket.

A miliő, amiben élünk számtalan múltbeli emléket, így mozdulatot, sokkhatást, indulatot, fájdalmat és hiányérzetet szív magába.

Ha végignézel a helyen, egy valóságos emléknapló elevenedik meg, ahol életed szereplői újra színre lépnek, ha akarod, ha nem, tudatalattid újra lejátssza a filmet. Egészen, onnan, hogy először átlépted a küszöböt. Életterünk egy valóságos emléktérkép, ha rossz energiákat sugároz, akkor egy idő után úgy érezhetjük, a hely folyamatosan az arcunkba kiált, emlékeztet és figyelmeztet minden kudarcunkra és összeomlásunkra, visszavetve önbizalmunkban, és minden pozitív változtatásra irányuló szándékunkban.

Megtörténik, hogy úgy érzed, szinte megfojt a hely, ahol élsz? Megbénít az egyhangúság, és a rengeteg, beleégett negatív emléktől a saját gondolataidat sem hallod? Nem tudnak megújulni, így nem tudod frissíteni azokat.

Szándékosan kerülöd az &lt;em&gt;otthon &lt;/em&gt;szót. Csak helyiségek vannak benne, nem nevezed nevén őket, nincs háló vagy étkező, csak &lt;em&gt;valami,&lt;/em&gt; ahol alszol és eszel. A lakásalaprajz mélyen az agyadba égette magát, villanyt sem kell gyújtanod a sötétben, ismered már, megtanultad, mint egy definíciót, vagy száraz képletet. Mégsem látod benne önmagad. A részletekből szépséges egészet akartál álmodni, élhető helyet varázsoltál. Ám közben elárasztottad és átitattad a saját szívfájdalmaddal, a feldolgozatlan múltbeli sérelmeiddel, az önsajnálatoddal, az összes elsírt könnyeddel. Szomorú, lélek-megbetegedést okozó gócként mindez ott ül a mellkasodon, köréd fonja magát, szorít, fojtogat.

Változásra vágysz, nézed a helyet, és átrendezed a bútorokat. Sorsukkal nem megbékélt, boldogtalan emberek gyakran teszik ezt, mintha életüket rendeznék át, vagy fordítanák egy másik irányba. Ez csak tüneti kezelés, vagy inkább lelki placebo. És hatása hamar elmúlik, a bútorátrendezés-kúra gyorsan hiábavalónak bizonyul, és a maró hiányérzet, a fojtogató érzés nem szűnik, a lélek új gyógymódra vár.

Segít a környezetváltozás, de csak átmenetileg. Kiléphetsz a megszokottból, a régiből, és belebújhatsz egy merőben új életritmusba, mint egy régen vágyott új ruhába. Ideiglenesen jobban fogod érezni magad. Élheted így életed, ciklikusan, megszokottból a régibe, majd újra vissza a megszokottba. Így azonban csak túlélsz, elvegetálsz, és húzod az időd, mert valójában gyáva vagy drasztikusan változtatni. A rossz energiák fojtó gyűrűjéből miért csak periodikusan van merszed kilépni?

Először magadban rendezz át mindent, gyógyíts, erősíts, varrd össze a saját lelki sebeidet. Állítsd vissza az egyensúlyt. Cserélheted az ágytakarót, a szőnyegeket, vagy a lámpabúrát hetente, elmehetsz a kétszázhuszonhetes kilométerkőig is akár, majd újra visszajöhetsz. A felszín alatt mégis ott gyökerezik majd a problémád és egyre erősebben rád fonja indáit.

Szeresd annyira önmagad, hogy végleg elhagyod azt a helyet, így lezárod a régit, és a kulcsot pedig jó messzire hajítod. Azért, hogy valóban el tudj kezdeni valami egészen újat.

&lt;a href=&quot;https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/07/pozitiv_s.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-1578&quot; src=&quot;https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/07/pozitiv_s-300x199.jpg&quot; alt=&quot;pozitiv_s&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;199&quot; /&gt;&lt;/a&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/07/find-your-dream-home-w400h312-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>