1.0Eszter életehttps://estherlife.cafeblog.huKirály Eszterhttps://estherlife.cafeblog.hu/author/tczekmeisztergmail-com/Június volt, fojtó és nehéz  orgonaillat. Úgy nehezedett a mellkasára, mintha figyelmeztetné, sürgetné. <i>Nemsokára itt az idő. </i>Nem érzett félelmet. Harmadjára történik mindez és most már utoljára. Éppen ezért megélni akarta. Már nem olvasott szakirodalmat, <i>mindent tudott. </i>Ösztönösen akart benne lenni élete filmjének ebben az epizódjában, nem volt koreográfia, mégis tudatos maradt. Kilenc hónap ösztönös tudatosság... A teste jelzéseire figyelve maradt ösztönösen tudatos. Semmi mást nem akart, csak <i>megélni </i>ezt világoskék selyem masnival gondosan átkötött, utolsó kilenc hónapot. A szülést eddig nem élte át. Első alkalommal, tizenhat órányi verítékes, önkívülethez közeli vajúdás után vállelakadás miatt a műtőben fejeződött be a szülés. Másodjára, bár <i>szülni akart, </i>mégsem kapott lehetőséget. Fenyegető oxigénhiányos állapot miatt, kislánya sürgősségi császármetszéssel született e világra. Elfogadta ezt az utat, a szülés soha meg nem tapasztalásának neki megadatott útját.  Éppen ezért  ő ezt így nevezte: <i>életet adott. </i>Nem tudja milyen felszabadító, katartikus érzés, ahogyan kicsusszan a kicsi test, világra küzdi magát, majd legelőször, anyaméhen kívül töltött első perceiben életre sírja magát. Nem tudhatja, soha nem élte meg. Az angol nyelv csodásan, tökéletesen fogalmaz: <i>labour. </i> <i>Mert a szülés munka, erőkifejtés, küzdelem. </i>Nem kell hozzá epidurál vagy oxytocin infúzió, <i>ezek nélkül is munka. </i>A babának is munka, lehet rövidebb, de lehet hosszú és keserves. Ő is fél közben. Szíve gyorsul és lassul egyszerre, adrenalin szintje az egekben, ez tompítja fájdalmait. Ő mindezt tudja.  Tudja, mennyire fontos lenne, hogy újszülöttje megnyugodjon, méltón megpihenjen a hihetetlen <i>munka után. </i>Egész életében ott lesz a hiányérzet és a lelkiismeret furdalás, első gyermekéhez nem beszélt, nem ölelte át, nem nyugtathatta meg felzaklatott kis testét. Minden e világra érkező baba megérdemelné ezt.  Ő nem adhatta ezt meg, kábult altatásban feküdt. Így hívja: életet adni. Testét harmadjára adja kölcsön, babája hétről hétre fejlődő kis testét körülöleli a meleg, megnyugtató, semmihez sem hasonlítható, tökéletes bio-inkubátor.  Soha egyetlen tudós sem lenne képes hasonló csodát kifejleszteni. Hasfala harmadjára viseli el a növekvő magzat növekedésével járó nyúlást és feszülést, milyen csodásan rugalmas a bőr, ennek így kell lennie, nem lehet másképp. Csütörtök nyolc óra, nem írja be a naptárba, miért kellene, amíg lélegzik, emlékezni fog rá. Várakozva a folyosón halkan suttog a kicsihez, simogatja őt a hangjával és a kezeivel, aki azonnal reagál, érzi a pici hátát a hasán át, ahogyan simító kezeinek feszül. Teste búcsúzik tőle, elengedi.  Ha nem képes megszülni, legalább készítse fel az útra. Nem tudja, mennyit érez a kicsi, de fel akarja készíteni, ne érje őt sokként, hogy elhagyja a biztonságos meleget. Nem lesz <i>munka, nem lesz szülés, máshogy válnak el egymástól. </i> <i> </i>Nem is tudja, mióta beszél már hozzá. Megnyugtató, bátorító, szeretetteljes szavakat mond. Onnantól tudja a koreográfiát, hogy szólnak, indulhat.  Borotválják, meztelenre vetkőztetik, katétert kötnek be, gerincvelői érzéstelenítést kap. Fájásokat generálnak mesterségesen, burokrepesztéssel. Mindez a baba miatt. Hogy ne érje őt váratlanul, hogy valamennyire érezze, megkezdődött az utazás. Ezek az emberek itt nem tudják, ő már elmondta neki, legalábbis próbálta. A hosszú tű másodjára is rémülettel tölti el, előrehajol, nem mozog, nem remeg. Ez a szúrás egyszeri és nem elvéthető. A műtét alatt úgy érzi, mintha bő ruha lenne rajta, és valaki folyamatosan rángatná, tépné, húzná le róla. Csípő fájdalmat is érez. Nem lát át a zöld kifeszített függönyön. Csak a hangot hallja, olyan hirtelen jött. Erős, rekedtes újszülött sírás.  Akkor megérkezett…  Sietős kezek mossák bugyolálják be kapkodón, a fehér magzatmázat le sem mossák róla, hálás érte. Azért is hálás, hogy percekre a kis hámlott, újszülött bababőr illatú arcocskája az övé mellett pihenhet. Beszélhet hozzá, üdvözölheti, megnyugtathatja. Nem kérdezi meg tőle, milyen volt az út, ez <i>egyféle út volt, ilyen utazás is van.</i> <i> Ő így jött el a világra.</i> <i>(Tudom, nem azt a csütörtököt választottad volna. És nem azt a helyet választottad volna otthonodnak, ahová öt nap múlva hazavittelek. Halkan énekelek neked. Vajon meddig használhatlak még csodás, ajándékba kapott figyelem elterelésként? </i> <i>Bocsáss meg. Mindenért.)</i> <a href="https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/03/letöltés-4.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-379" alt="letöltés (4)" src="https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/03/letöltés-4.jpg" width="273" height="184" /></a>richhttps://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/03/images-77-150x150.jpg150150