<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Eszter élete</provider_name><provider_url>https://estherlife.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Király Eszter</author_name><author_url>https://estherlife.cafeblog.hu/author/tczekmeisztergmail-com/</author_url><title>Szárnyszegetten...</title><html>Vagyunk néhányan, akik azt hisszük, valamiért sosem lehetünk boldogok. A Boldogság körénk settenkedik, ránk szórja tündérporát, ránk teríti puha-meleg takaróját és amikor végre ragyogni kezdünk és átmelegszik a lelkünk, akkor elhajítjuk a takarót, lerázzuk a tündérport, minek ez nekünk, hisz úgyis szárnyszegettek vagyunk. Már nem repülünk.

&nbsp;

Ha valaki mégis kézen fog minket és a szerelem csillogó varázsgömbjén át megmutatja nekünk milyen csodálatos világ lehetne ez, egy kis ideig fénylőn csillogunk, mint a gyémánt. Aztán kezünket a szemünk elé tartva újra kételkedni kezdünk, káprázatnak hisszük. Messzire futunk, mert mindez túl szép, hogy igaz legyen. Aztán elveszünk a ködben, törött szárnyunk nem emel fel, a földön kucorgunk és bezárjuk szívünket, nem jöhet senki közel.

És ha lelkünk befagyott tavára valaki mégis szíveket rajzol, mi feltűnően vonszoljuk szárnyunkat, &lt;i&gt;nem látod, eltört…Nem repülhetek veled. &lt;/i&gt;

&lt;i&gt; &lt;/i&gt;

&lt;i&gt;Aztán egy napon Ő nagyon kitartó lesz, igazán, őszintén ragyogni akar velünk.. Így szárnyszegetten, szétkaszabolt múltunkkal, sebeinkkel  is hisz bennünk és gyönyörűnek lát minket. Szépséges dolgokat láttunk a jövő varázsgömbjén vele, álmokat dédelgetünk, várjuk, hogy valóra váljanak. Összetoldozza szárnyainkat, felemel magához, énekel, ringat. Minden lélegzetvételével  szeret. Nem hagy többé a földön kucorogni, nem hagy sírni. &lt;/i&gt;

&lt;i&gt; &lt;/i&gt;

Ám néha előfordul, mi újra nem tudunk hinni. Bántó szavaink úgy hatnak rá, mint lassan ölő méreg. Hagyjuk a szerelem csodás varázsgömbjét millió szilánkos darabra hullani, végül elhagy minket és mi újra kucorgunk a földön, egyedül, szárnyszegetten.

&nbsp;

&lt;i&gt;Én most azért sem hagyom, hogy elmenj. Utánad nyúlok félelmeid sötétjében, mert akarom, hogy a Boldogság ránk  szórja tündérporát, ránk  terítse puha-meleg takaróját.&lt;/i&gt;

&lt;i&gt;Mert kell ez nekünk. &lt;/i&gt;

&lt;i&gt;Akkor is, ha szárnyszegettek vagyunk.&lt;/i&gt;

&lt;a href=&quot;https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/01/images-16.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-full wp-image-194&quot; alt=&quot;images (16)&quot; src=&quot;https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/01/images-16.jpg&quot; width=&quot;183&quot; height=&quot;275&quot; /&gt;&lt;/a&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://estherlife.cafeblog.hu/files/2014/01/images-16-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>