![\"emo044\"](\"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2015\/04\/emo044.jpg\")
<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2015\/04\/143689941-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}A k\u00f6t\u00e9lt\u00e1ncosok nap, mint nap kock\u00e1ra tesznek mindent. A markukban tartanak, manipul\u00e1lnak a mozdulataikkal, arra k\u00e9nyszer\u00edtve minket, hogy elvar\u00e1zsolva, megbabon\u00e1zva figyelj\u00fck \u0151ket. Szel\u00edd, passz\u00edv agresszi\u00f3val arra k\u00e9nyszer\u00edtenek, hogy bef\u00e9szkelj\u00e9k magukat a gondolatainkba, de ott nem \u00e9p\u00edtenek, hanem ink\u00e1bb rombolnak \u00e9s fert\u0151znek, mint alattomos v\u00edrusok, vagy gomb\u00e1k, akik csak arra v\u00e1rnak, hogy porondra l\u00e9pjenek, reaktiv\u00e1l\u00f3djanak, gyeng\u00edtsenek \u00e9s betegg\u00e9 tegyenek. Tal\u00e1n mindenkinek vannak saj\u00e1t k\u00f6t\u00e9lt\u00e1ncosai, \u00e9s szerencs\u00e9snek mondhatja mag\u00e1t az, akinek \u00e9let\u00e9t az \u00f6r\u00f6k\u00f6s, huszonn\u00e9gy \u00f3r\u00e1s pozit\u00edv gondolkod\u00e1s sz\u00ednezte mes\u00e9sen sziv\u00e1rv\u00e1nysz\u00edn\u0171re.<\/p>\r\n
\u00c9let\u00fcnk sor\u00e1n lehet, hogy mi vagyunk a k\u00f6t\u00e9lt\u00e1ncosok. Akik minden nap \u00e9s minden \u00f3r\u00e1ban bes\u00e9t\u00e1lnak a vesz\u00e9lyz\u00f3n\u00e1ba, \u00e9s egy laza mozdulattal lefejtik magukr\u00f3l a gondoskod\u00f3, szeret\u0151, \u00f3v\u00f3 szeretetkarokat, fittyet h\u00e1nynak a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gre, mert a k\u00f6t\u00e9lt\u00e1ncot egyed\u00fcl \u00e9s kiz\u00e1r\u00f3lag \u00f6nmaguk miatt j\u00e1rj\u00e1k. A k\u00f6t\u00e9lt\u00e1ncosok egyed\u00fcl a J\u00f3istent\u0151l f\u00e9lnek. \u00dagy \u00e9rzik, neki tartoznak egyed\u00fcli elsz\u00e1mol\u00e1ssal, \u00e9s ha egyik agg\u00f3d\u00f3 szerett\u00fck m\u00e9gis a k\u00fcsz\u00f6bre fekszik, hogy \u00e1d\u00e1z tetteiben megakad\u00e1lyozza, h\u00e1t \u00e1tl\u00e9pnek rajta. \u00c9s mennek tov\u00e1bb \u00fajra, saj\u00e1t vesz\u00e9lyes, \u00e9letellenes \u00fatjaikon. A k\u00f6t\u00e9lt\u00e1ncosok befogj\u00e1k a f\u00fcl\u00fcket mutatv\u00e1ny k\u00f6zben, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s transzba ker\u00fclnek, az \u00e9let\u00fcket vesz\u00e9lyeztet\u0151, kock\u00e1zatos, v\u00e9d\u0151h\u00e1l\u00f3 n\u00e9lk\u00fcli mutatv\u00e1nyt egyed\u00fcl az adrenalin fr\u00f6ccs, \u00e9s azt k\u00f6vet\u0151 katartikus \u00e9rz\u00e9s miatt csin\u00e1lj\u00e1k.<\/p>\r\n
Saj\u00e1t \u00e9letter\u00fcnkben \u00e9l\u0151 k\u00f6t\u00e9lt\u00e1ncosainkat legsz\u00edvesebben n\u00e9ha magukra hagyn\u00e1nk. Kis\u00e9t\u00e1ln\u00e1nk az ajt\u00f3n, kis\u00e9t\u00e1ln\u00e1nk onnan \u00f6r\u00f6kre, \u00fcss\u00e9k bottal a nyomunkat, \u00e9s le is tagadn\u00e1nk, hogy valaha ismert\u00fck \u0151t. Mi\u00e9rt ismert\u00fck volna? M\u00e9rgezett, gyilkolt, puszt\u00edtott, mint egy v\u00edrus, vagy egy gomba. Sz\u00e9p szavakkal kecsegtetett, elhozta nek\u00fcnk egy r\u00e9g\u00f3ta v\u00e1gyott \u00e9let \u00edg\u00e9ret\u00e9t, azt\u00e1n becsapott, megcsalt, kitesz minket mindenf\u00e9le napi stressznek, mindenf\u00e9le pszichoszomatikus t\u00fcnet\u00fcnk van m\u00e1r miatta.\u00a0 Nem akarjuk m\u00e1r figyelni lezuhan-e onnan a magasb\u00f3l, azt akarjuk, semmi k\u00f6z\u00fcnk ne legyen hozz\u00e1, ki akarjuk mondani v\u00e9gre, nem ismerem, sosem l\u00e1ttam ezt az embert. Val\u00f3j\u00e1ban nem tehet\u00fcnk ellen\u00fck semmit. Bel\u00e9nk k\u00f6lt\u00f6ztek, ott vertek tany\u00e1t, a mi ter\u00fclet\u00fcnkr\u0151l indulnak el puszt\u00edt\u00f3 \u00fatjaikra, \u00e9s hozz\u00e1nk t\u00e9rnek haza. Felel\u0151sek lett\u00fcnk \u00e9rt\u00fck, mintha csak a r\u00f3zs\u00e1nk lenne. Elmenn\u00e9nk \u00fajra \u00e9s \u00fajra onnan, otthagyva, mag\u00e1ra hagyva e z\u0171rzavarban, ami val\u00f3j\u00e1ban \u0151 maga sem \u00e9rt, mert \u00fagy s\u00e9t\u00e1l saj\u00e1t \u00e9let\u00e9ben fel \u00e9s al\u00e1, mint egy idegen, m\u00e1r \u0151 sem ismeri fel azt az embert, akit a fel\u00e9 tartott t\u00fckr\u00f6kben l\u00e1t. J\u00f3l tudjuk, ha mag\u00e1ra hagyjuk \u0151t, lezuhan, dacb\u00f3l, makacss\u00e1gb\u00f3l, t\u00falteng\u0151 b\u00fcszkes\u00e9g miatt. Csak az\u00e9rt sem hagyja abba az \u00e9letvesz\u00e9lyes k\u00f6t\u00e9lt\u00e1ncot, mert menthetetlen\u00fcl adrenalinf\u00fcgg\u0151 lett \u00e9s menthetetlen\u00fcl mag\u00e1nyos. Nem akarjuk mag\u00e1ra hagyni. Mert ha kil\u00e9p\u00fcnk ezen az ajt\u00f3n, \u0151 biztosan lezuhan onnan a magasb\u00f3l, \u00e9s nem viseln\u00e9nk el az \u00e9leten \u00e1t tart\u00f3 lelkiismeret furdal\u00e1st.<\/p>\r\n
Volt, akit mag\u00e1ra hagytunk, igen. Csak egy poh\u00e1r v\u00edz kellett volna neki, n\u00e9h\u00e1ny forint, vagy egy \u00e9rint\u00e9s. Vagy az, hogy n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9tig, vagy \u00e9vig vele maradjunk m\u00e9g. Hogy \u00f6sszeszedje mag\u00e1t, hogy mag\u00e1ra tal\u00e1ljon, hogy feldolgozza hi\u00e1nyunkat \u00e9s \u00e9lni tudjon ebben az \u00faj \u00e9letmin\u0151s\u00e9g\u00e9ben. M\u00e9gsem tett\u00fck meg \u00e9rt\u00fck a m\u00faltban, fontosabb volt a saj\u00e1t boldogs\u00e1gunk \u00edg\u00e9rete, amir\u0151l \u00fajfent kider\u00fclt, hogy \u00f3cska szemf\u00e9nyveszt\u00e9s, hazugs\u00e1g az eg\u00e9sz. Mindig r\u00e1d\u00f6bben\u00fcnk, hogy \u0151 a mi egyed\u00fcli boldogul\u00e1sunk. T\u00f6rleszt\u00fcnk a m\u00falt miatt, \u00e9s meg kell menten\u00fcnk \u0151t. Nem \u00fagy, hogy a k\u00fcsz\u00f6bre feksz\u00fcnk, elg\u00e1ncsoljuk, vagy pofon \u00fctj\u00fck \u0151t. Hanem hogy szimpl\u00e1n szeretj\u00fck, b\u00e1rmi \u00e1ron, \u00e9s sz\u00e1zezer akad\u00e1lyon \u00e1t szeretj\u00fck, \u00e9s szeretetb\u0151l nem hagyjuk el. \u00a0Mossuk, mossuk az igazgy\u00f6ngy\u00f6t konokul, mert hisz\u00fcnk benne, hogy egyszer \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 lesz, f\u00e9nyl\u0151, krist\u00e1lytiszta, \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u0171. \u00dagy l\u00e1tjuk \u0151t, ahogyan \u0151 \u00f6nmag\u00e1t sohasem.<\/p>\r\n
Hisz\u00fcnk benne konokul \u00e9s megingathatatlanul.\u00a0<\/p>\r\n