![\"155381578\"](\"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2015\/02\/155381578.jpg\")
<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2015\/02\/470626923-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}A t\u00e1volod\u00f3k olyanok, mint r\u00e9gen elhalv\u00e1nyult fot\u00f3kon az elmos\u00f3d\u00f3 alakok. \u00c9rtetlen\u00fcl figyelem \u0151ket, mert elherd\u00e1ltam az id\u0151t, elmulasztottam pillanatot, amikor csomagoltak \u00e9s indulni k\u00e9sz\u00fcltek. \u00c9jszaka surrantak ki az \u00e9letemb\u0151l, de lehet, hogy f\u00e9nyl\u0151, h\u00e9t \u00e1gra s\u00fct\u0151 naps\u00fct\u00e9s volt, mosolyg\u00f3s napocsk\u00e1val, \u00e9s k\u00e9k b\u00e1r\u00e1nyfelh\u0151kkel, mint az \u00f3vodai rajzokon. \u00c9n nem tudom, \u00fagy \u00e9rz\u00e9keltem, teljes napfogyatkoz\u00e1s bor\u00edtja be a vil\u00e1gomat, mint sas mad\u00e1r \u00f3ri\u00e1s sz\u00e1rnyakkal. Akkor nem t\u00f6r\u0151dtem vel\u00fck. K\u00e9szp\u00e9nznek vettem a szeretet\u00fcket, hogy mindig megmaradnak nekem, b\u00e1rhogyan is fordul \u00e9letem \u00f6nt\u00f6rv\u00e9ny\u0171 dob\u00f3kock\u00e1ja. F\u00e9l\u00e1lomban hallottam is \u0151ket. N\u00e9h\u00e1ny percig t\u00e9tov\u00e1ztak m\u00e9g, besz\u00edvt\u00e1k az ismer\u0151s k\u00f6zeg ismer\u0151s illat\u00e1t, tekintet\u00fcket szel\u00edden, szeretettel k\u00f6rbej\u00e1rtatt\u00e1k a szob\u00e1n, mintha a l\u00e9pteimet v\u00e1rn\u00e1k, lefel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151n, \u00e9s egyetlen marasztal\u00f3 sz\u00f3t, maradjatok.<\/p>\r\n
Ne menjetek, suttogta a sz\u00e1m, sz\u00e1razon, hangtalanul, odafent. Csak az ajkaim mozogtak szem\u00e9lytelen\u00fcl, \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen, \u00e9s az agyam b\u00e9n\u00e1n, lust\u00e1n mozdulatlanul hagyta a v\u00e9gtagjaimat, nem adott neki parancsot, hogy felkeljek \u00e9s j\u00e1rjak. Az agyam, mint idegsz\u00e1lak n\u00e9lk\u00fcl fut\u00f3 passz\u00edv szerv, k\u00fcl\u00f6nv\u00e1lt a testemt\u0151l, pedig \u00e9n oda akartam menni, visszatartani \u0151ket. Szor\u00edtom a fot\u00f3kat, val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen\u00fcl \u00e9l\u00e9nkek a sz\u00ednek, r\u00f3zs\u00e1s az arc, \u00e9l\u00e9nkpirosak az ajkak. M\u00e9g k\u00f6zel voltak, karny\u00fajt\u00e1snyira volt akkor l\u00e9lekt\u0151l a l\u00e9lek, gondoskod\u00f3, szeretetteljes, \u00e9s h\u00e1l\u00e1s az \u00e9rint\u00e9s. Boldogok voltunk? \u00a0Szab\u00e1lyos \u00e9s irigyl\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3 volt az \u00e9let\u00fcnk, mi\u00e9rt volt mindez term\u00e9szetes, naponta kellett volna leborulva h\u00e1l\u00e1t adnunk, hogy mindez megadatott. Tudom m\u00e9g sajn\u00e1ltatni magam, folytathatom a saj\u00e1t v\u00e9d\u0151besz\u00e9demet, akarj\u00e1tok? Hogy nem az \u00e9n hib\u00e1m, \u00e9s nem tehetek r\u00f3la, ez egyszer csak lett, kialakult, hogy mint \u00e1gt\u00f3l a levelek, lev\u00e1ltak r\u00f3lam a gyermekeim. Ilyen van, tudom\u00e1nyosan megmagyar\u00e1zom, m\u00e1r nagykor\u00faak, felel\u0151ss\u00e9g\u00fck teljes tudat\u00e1ban d\u00f6nt\u00f6ttek \u00edgy. Hiteltelen vagyok.<\/p>\r\n
Az igazs\u00e1g az, hogy ott vagyok benn\u00fck \u00e9n, ott zubogok, l\u00fcktetek a v\u00e9rereikben \u00e9s mind\u00f6r\u00f6kre ott leszek. Nem csak a g\u00e9n\u00e1llom\u00e1nyom, hanem eml\u00e9kek eg\u00e9sz t\u00e1rh\u00e1za, egy k\u00f6z\u00f6s t\u0151r\u0151l fakadt \u00e9let m\u00faltdoboz\u00e1nak egyik fel\u00e9t cipelik, \u00e9n meg a m\u00e1sikat, egyik sem \u00e9r fabatk\u00e1t sem a m\u00e1sik n\u00e9lk\u00fcl. Belet\u00farhatnak avatatlan kezek, s\u00faghatnak nekik m\u00e9rgez\u0151 vitriolba m\u00e1rtott szavakat, melyekt\u0151l a sarokban t\u00e9rdepel a m\u00faltam. Kit \u00e9rdekel. Csak a t\u00fck\u00f6rk\u00e9pemet \u00f6nten\u00e9m szembe szarral minden nap, azt senki sem l\u00e1tja.<\/p>\r\n
A t\u00e1volod\u00f3k \u00fagy t\u0171nik, nagyon messze vannak. Ki\u00e1lt\u00e1somat nem viszi a sz\u00e9l, tess\u00e9k, m\u00e9g \u0151 is ellenem van, egyed\u00fcl a t\u00f6lcs\u00e9rt form\u00e1l\u00f3 kezem l\u00e1tszik \u00e9s er\u0151lk\u00f6d\u00e9st\u0151l eltorzult arcom. Csak a r\u00e9gi marasztal\u00f3 sz\u00f3t suttogja a sz\u00e1m. Ezt tanulta be rem\u00e9nytelen\u00fcl, mint egy verset, mantr\u00e1t, vagy seg\u00edt\u0151 im\u00e1t. M\u00e9g l\u00e1tom \u0151ket, t\u00e9tov\u00e1znak a t\u00e1volban, valamif\u00e9le dombtet\u0151n \u00e1llnak, ha elindulnak lefel\u00e9, szem el\u0151l vesz\u00edtem \u0151ket. Mint egy r\u00e9gi, eredeti sz\u00edneit vesz\u00edtett festm\u00e9ny, hol l\u00e1ttam m\u00e1r ezt valahol? A t\u00e1volod\u00f3k val\u00f3j\u00e1ban soha nem hagynak el. K\u00f6r\u00fclfonja \u0151ket a jelen, a most kisz\u00e1m\u00edthat\u00f3 biztons\u00e1ga, ebben bizalommal, tapogat\u00f3z\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl t\u00e1j\u00e9koz\u00f3dnak. N\u00e9ha elkapom a ki\u00e1lt\u00e1suk foszl\u00e1ny\u00e1t, b\u00e1rmit mondjanak is, balzsamk\u00e9nt simogatja a lelkem. A t\u00e1volod\u00f3k val\u00f3j\u00e1ban soha nem hagynak el. De ez\u00fattal \u00e9n indulok fel\u00e9j\u00fck, \u00e9s napr\u00f3l napra k\u00f6zelebb \u00fcl\u00f6k, hadd \u00f6r\u00fclj\u00f6n szeg\u00e9ny, \u00fcnnepl\u0151be \u00f6lt\u00f6ztetett sz\u00edvem. \u00a0<\/p>\r\n