Az \u00e9let elf\u00e1radt benne, \u00e9s \u0151 akkor el\u0151sz\u00f6r megadta mag\u00e1t neki, \u00e9s szel\u00edden hagyta, hogy \u00f6r\u00f6kre elaltassa.<\/p>\r\n
A szemek, \u00e9s a k\u00e9z b\u0151re nem hazudik, mondj\u00e1k. A szemekben szomor\u00fas\u00e1g, a kezeken sz\u00e1zezern\u00e9l is t\u00f6bb \u00e9rint\u00e9s nyoma, tenyereken egy eg\u00e9sz \u00e9let kusza, tekerg\u0151 id\u0151vonala ott van tagadhatatlanul.\u00a0Voltak, akik b\u00f6lcs\u0151t ringattak \u00e9s vil\u00e1got is igazgattak volna, ha lett volna el\u00e9g mersz \u00e9s kur\u00e1zsi benn\u00fck, \u00edgy egy f\u00e9rfi \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban, biztons\u00e1gos, \u00f6n\u00e1ll\u00f3 gondolatokat nem ig\u00e9nyl\u0151 takar\u00e1s\u00e1ban \u00e9lt\u00e9k le az \u00e9let\u00fcket. Szem\u00fckben kor\u00e1n megt\u00f6rt a f\u00e9ny, megsz\u0171nt a csillog\u00e1s. Az \u00fat, amire r\u00e1l\u00e9ptek kompromisszumos megold\u00e1s volt, mert \u00e9ppen nem akadt nekik jobb, szebb, vagy gazdagabb, ez\u00e9rt megadt\u00e1k magukat a sorsuknak, fej\u00fcket \u00f6nk\u00e9nt belehajtott\u00e1k a belet\u00f6r\u0151d\u00e9s szomor\u00fa kalod\u00e1j\u00e1ba. Az \u00e9let az orruk al\u00e1 tolta a szerz\u0151d\u00e9st, amely tele volt apr\u00f3 bet\u0171s r\u00e9sszel, \u0151k m\u00e9gis al\u00e1\u00edrt\u00e1k, k\u00e9rd\u00e9s\u00fck sem volt. A sorsuk k\u00f6nyv\u00e9t onnant\u00f3l kezdve b\u00e9rtollnok \u00edrta, nem volt belesz\u00f3l\u00e1suk, tett\u00e9k azt, amit m\u00e1sok elv\u00e1rtak t\u0151l\u00fck, vagy kijel\u00f6ltek sz\u00e1mukra. A biol\u00f3giai \u00f3ra f\u00fcls\u00fcket\u00edt\u0151en cs\u00f6rg\u00f6tt, eln\u00e9m\u00edtani sem lehetett a nyomorultat, eltaposni, kitaposni bel\u0151le a szuszt nem volt b\u00e1tors\u00e1guk. Gyerekeket sz\u00fcltek, vas\u00e1rnaponk\u00e9nt templomba j\u00e1rtak, \u00e9s d\u00e9li harangsz\u00f3ra eb\u00e9det t\u00e1laltak, megfeleltek \u00e9s \u00f6nk\u00e9nt belesimultak a sablonba.<\/p>\r\n
Az id\u0151 zakatolva haladt, mint egy forg\u00f3 sz\u00ednpad, az \u00e9let helysz\u00ednek \u00edgy v\u00e1ltoztak, \u00e1llom\u00e1sok k\u00f6vett\u00e9k egym\u00e1st, \u00e9s lepergett az id\u0151, mint r\u00e1ncos, bar\u00e1zd\u00e1lt k\u00e9zben a r\u00f3zsaf\u00fcz\u00e9r gy\u00f6ngye. Ha \u0151 meghal majd, s\u00fcllyed\u0151 kopors\u00f3j\u00e1ra r\u00f6g\u00f6t haj\u00edtanak az emberek, \u00e9s azt motyogj\u00e1k, sz\u00e9p \u00e9lete volt. Igen, \u00edgy van. Teljes eg\u00e9sz\u00e9ben a Sz\u00e9p \u00e9let c\u00edm\u0171 konvencion\u00e1lis forgat\u00f3k\u00f6nyv szerint \u00e9lte azt, kompromisszumokat k\u00f6t\u00f6tt, sablonba simult, k\u00e9nyszeresen megfelelt, \u00e9s k\u00e9ptelen volt nemet mondani. Haszn\u00e1lati utas\u00edt\u00e1st kapott az \u00e9lethez, amit pontr\u00f3l pontra k\u00f6vetett \u00e9s betartott, nem t\u00e9rhetett el a szakszer\u0171en megfogalmazott szab\u00e1lyokt\u00f3l, \u00f6n\u00e1ll\u00f3 gondolatai nem voltak, nem akart rebellis lenni, hiszen ki akarna balh\u00e9t, bonyodalmat.<\/p>\r\n
Akit \u00e9n ismertem, m\u00e1s volt, k\u00fcl\u00f6nb mindenkin\u00e9l. Szem\u00e9ben huncut f\u00e9ny volt, \u00e9l\u00e9nk tekintet\u00e9ben szenved\u00e9ly, ha r\u00e1d n\u00e9zett, a csontodig hatolt, vagy ink\u00e1bb a lelkedig? Nem k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6d\u00f6tt k\u00f6rbe riadtan, hogy rep\u00fclhetett \u00edgy el az id\u0151. Az id\u0151 kerek\u00e9t nem lass\u00edtotta, er\u0151lk\u00f6dve, f\u00fajtatva, nem n\u00e9zte vissza \u00e9lete filmj\u00e9t m\u0171mosollyal \u00e9s elmorzsolt k\u00f6nnyekkel, nem sajn\u00e1lta azt, ami elm\u00falt. Minden az \u00f6v\u00e9 volt, ezek az epiz\u00f3dok tett\u00e9k \u0151t azz\u00e1, aki lett. A lelkiismeret nem hi\u00e1ba kopogott az ajtaj\u00e1n, nem tagadta le mag\u00e1t el\u0151tte, nem keresett kib\u00fav\u00f3t. Beengedte mag\u00e1hoz, hogy egyetlen perce se hagyja \u0151t eml\u00e9kek n\u00e9lk\u00fcl. A lelkiismeret\u00e9vel szemt\u0151l szemben, karny\u00fajt\u00e1snyira \u00e1llt, farkasszemet n\u00e9ztek. Nem s\u00fct\u00f6tte le a szem\u00e9t, nem fordult el, az ny\u00edlt \u00e9les tekintet\u00e9t\u0151l megszel\u00edd\u00fclt, nem vonta k\u00e9rd\u0151re m\u00e1r. A b\u00e1nt\u00f3, f\u00e1j\u00f3 eml\u00e9kek, botl\u00e1sok, hazugs\u00e1gok, csal\u00e1rds\u00e1gok \u00e9s v\u00e9gzetesnek hitt hib\u00e1k mind hely\u00fckre ker\u00fcltek, mint a kirak\u00f3s darabjai, \u00e9rtelmet nyertek.<\/p>\r\n
Ez voltam, ezt tettem, \u00edt\u00e9ljen meg, aki akar. Majd Szent P\u00e9ter eld\u00f6nti, bebocs\u00e1t\u00e1st nyerek-e a mennyorsz\u00e1g kapuj\u00e1n. Csib\u00e9szesen kacsintott, \u00e9s sz\u00e9tt\u00e1rta a kez\u00e9t, vagyok, aki vagyok. <\/em>Elsz\u00e1molt a lelkiismeret\u00e9vel, mint szab\u00e1lytalanul v\u00e9gzett szentgy\u00f3n\u00e1s felszabad\u00edtotta, k\u00f6nny\u0171v\u00e9 tette \u0151t. A lelkiismeret halkan osont ki a szob\u00e1b\u00f3l, mag\u00e1ra hagyva \u0151t egy teljes \u00e9let sz\u00e9ps\u00e9gesre sikeredett festm\u00e9ny\u00e9vel, amit \u00f6r\u00f6m k\u00e9zbe venni \u00e9s rajta felejteni a tekintetet, mert egy\u00e1ltal\u00e1n nem hi\u00e1nyzik r\u00f3la semmi sem. Karossz\u00e9k\u00e9t neh\u00e9zkes l\u00e9ptekkel az ablak el\u00e9 tolta, \u00e9s ringat\u00f3zva figyelte a horizonton megjelen\u0151 hajnali nap narancssz\u00edn\u0171 sugarait.<\/p>\r\n Az \u00e9let elf\u00e1radt benne, \u00e9s \u0151 akkor el\u0151sz\u00f6r megadta mag\u00e1t neki, \u00e9s szel\u00edden hagyta, hogy \u00f6r\u00f6kre elaltassa.<\/p>\r\n
![\"rocking-chair\"](\"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/09\/rocking-chair.jpg\")
<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/09\/173102_391945260_big-1-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}