![\"480799491\"](\"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/08\/480799491.jpg\")
<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/08\/165298955-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}Ap\u00e1m \u0151sz fej\u00e9t l\u00e1tom, k\u00e9t szem\u00e9ben ember\u00f6lt\u0151nyi eml\u00e9kek. A hortenzi\u00e1kkal szeg\u00e9lyezett kertben kacskaring\u00f3s, vadreg\u00e9nyes, z\u00f6ld \u00f6sv\u00e9ny vezet a t\u00f3ig, olyan k\u00f6zel van, el\u00e9rhet\u0151 t\u00e1vols\u00e1gban van a nyugalom, a l\u00e9lekpihen\u0151hely, ahol nem kell m\u00e1st tenni, csak h\u00e1trad\u0151lni, becsukni a szemem \u00e9s hagyni, hogy a szikr\u00e1z\u00f3 naps\u00fct\u00e9s csiklandozza a szemh\u00e9jamat \u00e9s sz\u00ednes, sziv\u00e1rv\u00e1nysz\u00edn\u0171, vill\u00f3dz\u00f3 filmet var\u00e1zsoljon m\u00f6g\u00e9. T\u00f6bb ezer kilom\u00e9tert utaztam n\u00e9h\u00e1nyszor, azt gondolva megtal\u00e1lom a nyugalmat, a boldogs\u00e1got, azt gondoltam meg\u00e9rdemlem, mert alanyi jogon j\u00e1r nekem is.<\/p>\r\n
T\u00e1rsas mag\u00e1nyomban lelki \u00e9s val\u00f3s\u00e1gos zar\u00e1ndokutakat j\u00e1rtam v\u00e9gig, azt hittem a v\u00e9g\u00e9n majd megtal\u00e1lom lelkem b\u00e9k\u00e9j\u00e9t, elj\u00f6n a megnyugv\u00e1s. \u00dajra \u00e9s \u00fajra ell\u00e1togattam ide, de akkor sem voltam val\u00f3ban itthon benne. Azt gondoltam m\u00e1s az utam, ez\u00e9rt nem adtam fel a keres\u00e9s\u00e9t, k\u00f6zben \u00e9szre sem vettem, hogy csak az id\u0151met pazarolom. Amit val\u00f3ban szeretn\u00e9k, val\u00f3j\u00e1ban r\u00e9gen ott hever a l\u00e1bam el\u0151tt, a szemem el\u00e9 t\u00e1rul, ahogy kit\u00e1rom a zsalug\u00e1tereket, ott van a m\u00e9ly l\u00e9legzetben, mellyel telesz\u00edvom a t\u00fcd\u0151met reggelente, ott van az \u00e9letem t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben, amit a kert \u0151riz \u00e9s ott van ap\u00e1m szem\u00e9ben. Minden amit valaha akartam, m\u00e1r r\u00e9gen az eny\u00e9m, hogy lehet, hogy csak most veszem \u00e9szre? A megnyugv\u00e1s itt csak n\u00e9h\u00e1ny sz\u00e1z m\u00e9terre van, a vadreg\u00e9nyes, z\u00f6ld \u00f6sv\u00e9ny \u00e9s a t\u00f3 minden \u00e9letszakaszom szemtan\u00faja, eml\u00e9keim \u0151rz\u0151je. L\u00e1tta m\u00e1r az \u00f6sszes arcomat, \u00e9s mindannyiszor felaj\u00e1nlotta a sz\u00e9ps\u00e9ges l\u00e1tv\u00e1nyt, ami az \u00f6sv\u00e9ny legv\u00e9g\u00e9n fogadott, ter\u00e1piak\u00e9nt, gy\u00f3gy\u00edrk\u00e9nt, vagy egyszer\u0171en csak csod\u00e1lni val\u00f3 sz\u00e9ps\u00e9gk\u00e9nt. Nem \u00e9ltem vele, \u00e9szre sem vettem, meg sem \u00e9rtettem. Mert mindig m\u00e1shol, m\u00e1s kellett.<\/p>\r\n
A kert \u00e9let\u00fcnk csal\u00e1dreg\u00e9ny\u00e9t \u0151rzi, arcokat, embereket, akiket azt\u00e1n sohasem l\u00e1tott. \u00c9s befogad \u00faj arcokat, felemelkedik a k\u00e9pzeletbeli soromp\u00f3, \u00e9s v\u00e9gigk\u00eds\u00e9r minket \u00e9letszakaszokon, pihen\u0151hely, tal\u00e1lkoz\u00f3hely, ahol r\u00e9gen l\u00e1tott szerettek \u00fajra \u00f6ssze\u00f6lelkeznek, ahol elsimul a konfliktus, ahol a szavaknak val\u00f3ban \u00e9rtelm\u00fck van \u00e9s c\u00e9lba is \u00e9rnek. Tan\u00faja l\u00e9lekfejl\u0151d\u00e9snek, botl\u00e1soknak, kudarcoknak, \u00fajrakezd\u00e9snek, \u00e9s kapcsolatok hal\u00e1l\u00e1nak. Mert el\u0151fordult, hogy valaki t\u00f6bb\u00e9 nem szerepelt a csal\u00e1dreg\u00e9nyben, \u00e9s egy ideig besz\u00e9lt\u00fcnk r\u00f3la, majd feled\u00e9sbe mer\u00fclt, nem emlegett\u00fck a nev\u00e9t.<\/p>\r\n
Halogatunk, h\u00fazzuk az id\u0151t, k\u00f6zben term\u00e9szetesnek vessz\u00fck a szeretteink jelenl\u00e9t\u00e9t \u00e9s szeret\u0151 t\u00e1mogat\u00e1s\u00e1t, a kertben m\u00e9g sokan vagyunk, teljes l\u00e9tsz\u00e1mmal jelen vagyunk, ha valaki m\u00e9gis hi\u00e1nyzik, tudjuk, t\u00e1voll\u00e9te csak ideiglenes \u00e9s l\u00e9lekben vel\u00fcnk van. Minden z\u00f6ld, burj\u00e1nz\u00f3 \u00e9s szeretettel gondozott, a t\u00f3 fel\u00e9 vezet\u0151 \u00f6sv\u00e9ny a nyugalom fel\u00e9 visz, \u00e9s mi tudjuk a visszautat, ott pisl\u00e1kol a f\u00e9ny a f\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt, mindig l\u00e1that\u00f3, ki tudja, h\u00e1ny \u00e9ve m\u00e1r. Tudom, elj\u00f6n az id\u0151, amikor a kertben f\u00fcls\u00fcket\u00edt\u0151 csend lesz, \u00e9s szomor\u00fa sz\u00fcrkes\u00e9g, \u00e9s m\u00e9hek dong\u00e1sa ideges\u00edt\u0151 zaj lesz csak, mert eml\u00e9ket id\u00e9z \u00e9s sz\u00edvet t\u00e9p. \u00c9s az \u00f6sv\u00e9nyre nem lesz er\u0151nk r\u00e1l\u00e9pni, nem tal\u00e1ljuk majd a visszafel\u00e9 utat, mert m\u00e1r senki nem gy\u00fajt villanyt odabent.<\/p>\r\n
Most a kertben \u00e9let van, vid\u00e1m besz\u00e9d \u00e9s halk zene, a t\u00f3 fel\u00e9 kitaposott \u00e9s biztons\u00e1gos az \u00f6sv\u00e9ny, \u00e9s a visszafel\u00e9 \u00faton vid\u00e1man \u00e9szlelj\u00fck a h\u00edvogat\u00f3, bar\u00e1ts\u00e1gos f\u00e9nyt az otthon fel\u00e9. Megel\u00e9gszem azzal, amim van, mert sokkal t\u00f6bb, amit valaha szerettem volna.<\/p>\r\n