![\"Woman_wearing_earring_in_front_of_mirror\"](\"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/07\/Woman_wearing_earring_in_front_of_mirror.jpg\")
<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/07\/lufi-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}Az els\u0151 b\u00e9k\u00e9s sz\u00fclet\u00e9snapom.<\/p>\r\n
Az els\u0151 sz\u00fclet\u00e9snap, amikor \u00fajj\u00e1\u00e9p\u00fclt \u00e9letem d\u00edszletei k\u00f6z\u00f6tt s\u00e9t\u00e1lva nem szorul el a torkom, nem fog el bizonytalans\u00e1g\u00e9rz\u00e9s, vagy m\u00e9ly hi\u00e1ny\u00e9rzet. Az els\u0151 b\u00e9k\u00e9s sz\u00fclet\u00e9snapom, amikor ink\u00e1bb nem mened\u00e9ket keresek, \u00e9s ott h\u00fazom meg magam, hogy ne kelljen \u00f6sszet\u00f6rt, els\u0151 \u00e9letem maradv\u00e1nyait figyelnem, ne kelljen megold\u00e1sokon t\u00f6rni a fejem.\u00a0A sz\u00fclet\u00e9snapokat eddig \u00e1taludva t\u00f6lt\u00f6ttem, a lelkem b\u00f3dult bele egy r\u00f6vidke ny\u00e1ri \u00e1lomba, \u00e9s hagyta, hogy a testem, a szemem \u00e9bren maradjon, mosolyogjon az emberekre, fogadja \u0151szinte vagy \u0151szint\u00e9tlen j\u00f3k\u00edv\u00e1ns\u00e1gaikat. A szemem b\u00e1mulatosan tudott b\u00e1jolni, \u00e9s \u00e9n tehets\u00e9ges, \u00f6szt\u00f6n\u00f6s sz\u00edn\u00e9szn\u0151k\u00e9nt arcomra var\u00e1zsoltam a sz\u00fclet\u00e9snapi mosolyt, \u00f6lt\u00f6ztettem sz\u00e9p ruh\u00e1ba a testem, b\u00fajtattam a l\u00e1bam hozz\u00e1ill\u0151, \u00fcnnepi cip\u0151be. Mint sz\u00fclet\u00e9snapi \u00fcnnepl\u0151be \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, festett b\u00e1b, a k\u00f6rnyezetemet is jelk\u00e9pes \u00fcnnepl\u0151be b\u00fajtattam, tartottam a zs\u00e1kot, h\u00e1tha valaki seg\u00edt beles\u00f6p\u00f6rni a m\u00faltam szemet\u00e9t, de egyed\u00fcl voltam. \u00c9s ha zs\u00e1k megtelt, kezdhettem \u00fajra el\u00f6lr\u0151l, mert kiszakadt, kiborult, \u00e9s \u00fajra el\u00e1rasztott a szag, a szenny, a m\u00faltam minden egyes kihaj\u00edtand\u00f3 \u00e9s \u00fajra nem hasznos\u00edthat\u00f3 darabja.<\/p>\r\n
Est\u00e9re m\u00e9gis k\u00e9szen \u00e1lltam, a padl\u00f3n m\u00e1r csak n\u00e9h\u00e1ny t\u00f6rmel\u00e9k, amit k\u00e9ptelen voltam arr\u00e9bb r\u00fagni, ez\u00e9rt minduntalan megbotlottam benne. Hagytam, hogy a lelkem kikapcsoljon, vagy legal\u00e1bbis, k\u00e9szenl\u00e9ti \u00fczemm\u00f3dba ker\u00fclj\u00f6n egy id\u0151re. Mintha a h\u00e1tamban a felh\u00faz\u00f3 gombot egy l\u00e1thatatlan k\u00e9z k\u00e9tszer megcsavarta volna \u00e9n k\u00e9szs\u00e9gesen elindultam, \u00e9letre keltem, l\u00e1bra \u00e1lltam, mint a kanap\u00e9ra haj\u00edtott rongybaba, akivel \u00fajra j\u00e1tszani kezdenek. Mozdulataimon senki nem l\u00e1tta, nem \u00e9rz\u00e9kelte, mennyire mesterk\u00e9ltek. H\u00e1t nem l\u00e1tt\u00e1tok, mennyire m\u0171, ahogy cs\u00f3kra tartom a sz\u00e1mat, vagy ahogyan koccint\u00e1sra emelem a pezsg\u0151spoharat? Senki nem \u00e9rz\u00e9kelte, hogy a nap v\u00e9g\u00e9re egyre jobban nehezemre esik a mosolyg\u00e1s \u00e9s a b\u00e1jcsevej? Mintha a r\u00f6vid, ny\u00e1ri \u00e1lomra szenderedett \u00e9rz\u00e9keny lelkem kezdett volna visszat\u00e9rni a testembe \u00e9s kezdte volna \u00fajra \u00e1tvenni az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1st.\u00a0Egyik\u0151t\u00f6ket sem \u00e9rdekelte, hogy val\u00f3j\u00e1ban hogy vagyok. Mi\u00e9rt? Mert megszokt\u00e1tok, hogy mindig j\u00f3l vagyok. Pedig \u00e9jf\u00e9l fel\u00e9 \u00e9n legsz\u00edvesebben nem a cip\u0151met hagytam volna a palota l\u00e9pcs\u0151j\u00e9n, hanem az eg\u00e9sz \u00e9letemet. Az a t\u00f6rmel\u00e9k ott \u00e9ktelenkedik, h\u00e1nyszor megbotlom benne, a l\u00e1bamat is fels\u00e9rtette. Senkinek nem t\u0171nik fel az a t\u00f6rmel\u00e9k kupac, ami annyira botr\u00e1nyosan nem illik ide, nem illik a sz\u00fclet\u00e9snapom kacag\u00f3, fergeteges, t\u00f6k\u00e9letesre maszk\u00edrozott b\u00e1lj\u00e1hoz? Reggelre k\u00f6r\u00fcln\u00e9zve azonban, ugyanaz a sz\u00fcrkes\u00e9g v\u00e1rt, ugyanaz a fullaszt\u00f3 por, ugyanazok az egyed\u00fcl el nem mozd\u00edthat\u00f3 \u00e9s el nem hordhat\u00f3 romok, m\u00faltam napjainak romjai.<\/p>\r\n
Az els\u0151 b\u00e9k\u00e9s sz\u00fclet\u00e9snapom, amikor nem kell j\u00e1tszanom. Amikor a lelkem nem alszik ny\u00e1ri \u00e1lmot, amikor szinkronban mozog a testemmel, amikor nem vagyok h\u00e1tul felh\u00fazhat\u00f3, megrajzolt mosoly\u00fa \u00e9s mindig ugyanolyan arcot v\u00e1g\u00f3 rongybaba. Mikor t\u0171ntek el a t\u00f6rmel\u00e9kek, mikor sz\u00e1llt el a por, mikor tisztult ki a leveg\u0151? Mikor h\u00faz\u00f3dtak vissza az ijesztget\u0151, cs\u00fafol\u00f3d\u00f3, paprikajancsi fej\u0171 d\u00e9monok? Mert ma reggelre kelve k\u00e9ts\u00e9gk\u00edv\u00fcl rend lett. H\u00edvogat\u00f3, bar\u00e1ts\u00e1gos, napf\u00e9nyes, mad\u00e1rcsicserg\u0151s tisztas\u00e1g. A m\u00falt eml\u00e9kei \u00f6sszegy\u0171jtve, f\u00e1jlokba rendezve, felc\u00edmk\u00e9zve. \u00cdgy m\u00e1r egy\u00e1ltal\u00e1n nem is ijeszt\u0151ek, ha akarom, el\u0151veszem \u0151ket, de most ujjaim \u00fagy sim\u00edtanak v\u00e9gig rajtuk, mintha bar\u00e1zd\u00e1lt, ismer\u0151s arcot sim\u00edtana a kezem, \u00fagy \u00fcdv\u00f6z\u00f6ln\u00e9.<\/p>\r\n
Az els\u0151 b\u00e9k\u00e9s sz\u00fclet\u00e9snapom, amikor nincs h\u00e1bor\u00fa, j\u00f3lesik k\u00f6r\u00fcln\u00e9zni \u00e9s m\u00e9lyet szippantani a leveg\u0151b\u0151l. A s\u00f3hajom felszabad\u00edt\u00f3 l\u00e9legzetv\u00e9tel, \u00fajra van elegend\u0151 leveg\u0151m, \u00fajra \u00e9lek. Leveszem a t\u00fckr\u00f6kr\u0151l a takar\u00f3t, mi\u00e9rt is f\u00e9ln\u00e9k a szellemvil\u00e1gt\u00f3l, itt senki nem halt meg, ink\u00e1bb \u00fajj\u00e1sz\u00fcletett.\u00a0Szeml\u00e9lem a n\u0151t, akiv\u00e9 egy \u00e9v alatt v\u00e1ltam, van rajta m\u00e9g alak\u00edtani val\u00f3, de \u00e9n biztat\u00f3an mosolygok r\u00e1, \u00e9s \u0151 csillog\u00f3 szemmel k\u00edv\u00e1n nekem boldog sz\u00fclet\u00e9snapot.<\/p>\r\n