![\"0ab32dcbb900b1e7d76b68a097c82043\"](\"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/06\/0ab32dcbb900b1e7d76b68a097c82043.jpg\")
<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/06\/Release-Those-Bags-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}Ideje m\u00e9g egyszer el\u0151venni azt a m\u00faltdobozt. Magasra raktam, azt hittem, soha nem kell rendet tennem m\u00e1r benne. A sz\u00e9ket sem szerettem odah\u00fazni, macer\u00e1s volt felm\u00e1sznom, leemelnem, belen\u00e9zni is megvisel\u0151 volt.\u00a0N\u00e9h\u00e1nyszor azt k\u00e9pzeltem, valah\u00e1nyszor felnyitom a tetej\u00e9t, nyelvet \u00f6ltve el\u00e9m ugranak a d\u00e9monok, vagy legal\u00e1bb egy rug\u00f3s talpon \u00e1ll\u00f3 ijeszt\u0151 figura pattan ki paprikajancsi fejjel, k\u00e1r\u00f6rvend\u0151 kacag\u00e1ssal. A m\u00faltdobozt ez\u00e9rt elker\u00fcltem, ha valamit bele kellett tennem, csak belegy\u0171rtem, r\u00e9snyire nyitva a tetej\u00e9t, nehogy valami er\u0151szakkal az arcomba toluljon, ami elker\u00fclhetetlenn\u00e9 teszi sz\u00e1momra az eml\u00e9kez\u00e9st. \u00c9s azt, hogy v\u00e9gre rendet rakjak a m\u00faltdobozban. \u00c9s mivel halogat\u00f3m\u0171v\u00e9sz vagyok, a m\u00faltdobozom tetej\u00e9t sosem nyitottam ki eg\u00e9szen, mindig csak annyira, hogy valamit vill\u00e1mgyorsan bele tudjak gy\u0171rni. Ez\u00e9rt a m\u00faltam doboz\u00e1ban minden gy\u0171r\u00f6tt volt, rendezetlen \u00e9s kusza, semmi nem volt kisim\u00edtva, v\u00e9gigolvasva, \u00e9s a megfelel\u0151 helyre t\u00e9ve. A f\u00e9nyk\u00e9peket nem fogtam soha a kezemben, rajta a szeretteimet nem sim\u00edtottam v\u00e9gig az ujjaimmal. Nem szor\u00edtottam magamhoz, nem ejtettem k\u00f6nnyeket, \u00e9s senkinek nem magyar\u00e1ztam el, hogy ki kicsoda a k\u00e9pen. Pedig ott \u00fclt mellettem \u00e9s v\u00e1rt.<\/p>\r\n
A m\u00faltdobozban rengeteg sz\u00e9ps\u00e9g is van. Ott vannak a gyermekeim \u00fajsz\u00fcl\u00f6tt karszalagjai, k\u00e9t vil\u00e1gosk\u00e9k \u00e9s egy r\u00f3zsasz\u00edn, az egyik babak\u00e9k szalagon eg\u00e9szen \u00e9lesen l\u00e1tszik m\u00e9g a n\u00e9v. Ott van az \u00f6sszes ultrahangfelv\u00e9tel, k\u00f3rh\u00e1zi z\u00e1r\u00f3jelent\u00e9sek, \u00e9s megm\u00e1s\u00edthatatlan okiratok, soha el nem mos\u00f3d\u00f3 pecs\u00e9ttel, mind fenyeget\u0151en azt \u00fczenve, tess\u00e9k, ehhez tartsd magad.<\/p>\r\n
A m\u00faltdobozban rengeteg hely van a fontos embereknek. Akiknek az arc\u00e1t becsukott szemmel is vissza tudom id\u00e9zni, \u00e9s ha le kellene rajzolnom \u0151ket, mindig ezerszer szebbet rajzoln\u00e9k, mint amilyen a k\u00fclsej\u00fck val\u00f3j\u00e1ban. Mert a sz\u00edvemmel l\u00e1tom \u0151ket, a szeretet szem\u00e9vel \u00e9s ez mindig \u00edgy lesz. A m\u00faltdobozban n\u00e9ha \u0151k is m\u00e9ltatlan helyen vannak, mostan\u00e1ban egyre ink\u00e1bb. Mert azt hiszem, hogy pontosan el\u00e9g, ha gondolok r\u00e1juk. Ha magam el\u00e9 id\u00e9zem az arcukat \u00e9s visszaid\u00e9zem az eml\u00e9keinket. N\u00e9ha hangosan besz\u00e9lek is r\u00f3luk, elmes\u00e9lem k\u00f6z\u00f6s \u00e9let\u00fcnk t\u00f6rt\u00e9neteit, azoknak, akik \u00e9ppen mellettem vannak. Utazom a m\u00faltba, gimnazista l\u00e1ny vagyok \u00e9s l\u00e1tom, hogy minden reggel egy m\u00e1sik l\u00e1ny, m\u00e9zsz\u0151ke hajjal reggelit vesz nekem, \u00e9s a padomra teszi. A bar\u00e1tn\u0151m volt. Most is a bar\u00e1tn\u0151m, de meg kellene sz\u00f3l\u00edtanom. Tudom, hogy n\u00e9ha gondolatban megsz\u00f3l\u00edt, \u0151 is besz\u00e9l hozz\u00e1m, \u0151 is utazik a m\u00faltba, eml\u00e9kezik. \u00c9s tudom, hogy neki is hi\u00e1nyzom. A m\u00faltam doboz\u00e1ban sok ilyen szeretett emberi arc eml\u00e9ke van egym\u00e1s hegy\u00e9n, h\u00e1t\u00e1n \u00f6ssze-vissza, m\u00e9ltatlanul.<\/p>\r\n
A m\u00faltam doboz\u00e1ban az eltemetett szerelmek soha nem \u00fajra \u00e9leszthet\u0151k. Elb\u00facs\u00faztam t\u0151l\u00fck, sz\u00e9tszaggattam \u00e9s mindig elvarrtam. Nem kullogtam vissza, nem keser\u00edtettem meg, nem \u00e1lltam bossz\u00fat, \u00e9s nem fordultam ki emberi mivoltomb\u00f3l. A m\u00faltdobozomban van egy rekesz, amit hossz\u00fa \u00e9vekig akkor sem h\u00faztam ki, ha doboz tetej\u00e9t m\u00e9gis kinyitottam. A szag benne elhaszn\u00e1lt, \u00e1porodott, p\u00f3kok v\u00e1lasztott\u00e1k lakhely\u00fcl.\u00a0T\u00f6bb alkalommal els\u00e9t\u00e1lok a magas polc el\u0151tt, mindannyiszor a dobozra sand\u00edtok, nem tudok tenni ellene, l\u00e1thatatlan er\u0151 h\u00faz a m\u00faltdoboz fel\u00e9. Meg\u00e9rtem az \u00fczenetet, b\u00e1rki is pr\u00f3b\u00e1l kommunik\u00e1lni velem. Leveszem a dobozt, alig b\u00edrja el a karom. M\u00e9lyet s\u00f3hajtok, \u00fagy nyitom ki. Semmi nem ugrik az arcomba, sem \u00f6rd\u00f6g, sem pokol. Elkezdem a rendrak\u00e1st, minden m\u00e9lt\u00f3 \u00e9s megfelel\u0151 helyre ker\u00fcl. Kiszell\u0151ztetek \u00e9s beengedem a napf\u00e9nyt. J\u00f3lesik az utaz\u00e1s a m\u00faltba, becsukom a szemem, mintha rep\u00fcl\u0151sz\u0151nyegen \u00fcln\u00e9k, lobog a hajam, az eml\u00e9kek simogatj\u00e1k a lelkemet.<\/p>\r\n
Tudom, elj\u00f6tt az id\u0151 kinyitni a p\u00f3kh\u00e1l\u00f3s, s\u00f6t\u00e9t rekeszt. Mintha vizsga, vagy ink\u00e1bb egy m\u0171t\u00e9t el\u0151tt \u00e1lln\u00e9k, elakad a hangom, reszket a kezem. Val\u00f3j\u00e1ban nem is olyan ijeszt\u0151 odabent. P\u00f3kh\u00e1l\u00f3 sincs m\u00e1r, denev\u00e9rek sem keringenek, nem kapaszkodnak a hajamba. A m\u00faltdoboz egykori r\u00e9miszt\u0151 rekesze majdhogynem teljesen \u00fcres. M\u00e9gis van odabent valaki, egy fiatal n\u0151 kuporog a konyhak\u00f6v\u00f6n, arc\u00e1n z\u00faz\u00f3d\u00e1sok, a teraszajt\u00f3n bez\u00fadul\u00f3 es\u0151t n\u00e9zi \u00e9s s\u00edr. \u00c9n vagyok.<\/p>\r\n
Odamegyek hozz\u00e1, le\u00fcl\u00f6k vele szemben \u00e9s n\u00e9zem. Megsimogatom az arc\u00e1t \u00e9s seg\u00edtek neki fel\u00e1llni.\u00a0Rend lett a m\u00faltdobozban.<\/p>\r\n