![\"1973\"](\"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/04\/1973.jpg\")
<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/04\/Old-and-Young-hands1-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}Te tudod, nekem nem kellett volna m\u00e9g megsz\u00fcletnem akkor. Pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k napokon \u00e1t visszatartani a j\u00f6ttemet, jobb bel\u00e1t\u00e1sra b\u00edrni, hov\u00e1,<\/i> hov\u00e1 kisasszony, hiszen m\u00e9g van t\u00f6bb mint hat h\u00e9t, e csod\u00e1s vil\u00e1g megv\u00e1r, fel is k\u00e9sz\u00fclt r\u00e1d, a j\u00faliusi forr\u00f3s\u00e1g al\u00e1bbhagy majd, mire te j\u00f6ssz<\/i>.\u00a0Anya, Te r\u00e9m\u00fclten, tan\u00e1cstalanul n\u00e9zted a sziv\u00e1rg\u00f3 v\u00e9rt, az alattad l\u00e9v\u0151 t\u00f3cs\u00e1t. \u00c9n tudtam, hogy nem lesz baj. Akkor is, amikor nem volt rem\u00e9ny arra, hogy \u00e9letben maradok, \u00e9s a g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 hasadon k\u00e9k tint\u00e1val jel\u00f6lt\u00e9k meg, hol \u00e9szleltek utolj\u00e1ra \u00e9letjelet fel\u0151lem.<\/p>\r\n
Annyira f\u00e9lt\u00e9l. Azt kiab\u00e1ltad, ne engedjenek meghalni. Pedig b\u00edzhatt\u00e1l volna benn\u00fck, szakszer\u0171 f\u00fclek tapadtak a fonendoszk\u00f3pra \u00e9s egyre csak jel\u00f6lt\u00e9k az \u00e9letjeleket rajtad, tele volt\u00e1l rajzolva, ak\u00e1r egy t\u00e9rk\u00e9p. Azt\u00e1n egyszer csak gyeng\u00fcltek a jeleim, m\u00e1r csak aludni akartam, nem hagyt\u00e1k, az\u00e9rt sem hagyt\u00e1k. T\u00e9ged m\u0171t\u0151be toltak. \u00c9n pedig nagyon pici kisl\u00e1nyk\u00e9nt aznap napvil\u00e1got l\u00e1ttam. \u00dagy lett, ahogy akartad.\u00a0Alig kaptam m\u00e1r leveg\u0151t odabent, pedig azel\u0151tt paradicsomi hely volt az. Miel\u0151tt v\u00e9gleg \u00e1lomba mer\u00fcltem volna, kiemeltek \u00e9s \u00e9n a sz\u00f3 szoros \u00e9rtelm\u00e9ben megl\u00e1ttam a hajnali napot, nem\u00a0v\u00e1rtam meg az \u0151szt, m\u00e9gis csak a forr\u00f3 ny\u00e1rba \u00e9rkeztem, v\u00e1ratlanul, kor\u00e1n, T\u00e9ged felk\u00e9sz\u00fcletlen\u00fcl hagyva.\u00a0M\u00e9gis megoldottad, fogalmam sincs, hogy csin\u00e1ltad, de siker\u00fclt, \u00e9s ketten kellett\u00fcnk hozz\u00e1, Te \u00e9s \u00e9n. Kor\u00e1n l\u00e1ttam meg a hajnali napot, m\u00e9gis \u00e9letreval\u00f3 voltam. De az is kellett ehhez, hogy Te \u00edgy improviz\u00e1lj. \u00a0Hogy legy\u0151zd a f\u00e9lelmedet \u00e9s valami \u0151si \u00f6szt\u00f6n kerekedjen fel\u00fcl, az anyai \u00f6szt\u00f6n \u00edrjon fel\u00fcl mindent. Engem mindv\u00e9gig \u00e9letben tartva, szeretet \u00e9s \u00e9rint\u00e9s burokban, cir\u00f3ka ter\u00e1pi\u00e1val \u00e9letre \u00f6szt\u00f6n\u00f6zve.<\/p>\r\n
Egy napon \u00fagy \u00e9rezted k\u00e9szen vagyok. Testemben a zs\u00edrsz\u00f6vet, fejemben az \u00e9rtelem ak\u00e1r id\u0151re sz\u00fcletett t\u00e1rsaimn\u00e1l, nem maradtam le, pontosan olyan lettem, mint \u0151k, pedig \u00e9n kor\u00e1n l\u00e1ttam meg a napf\u00e9nyt akkor hajnalban.\u00a0Ezt a szeretetburkot eg\u00e9sz eddigi \u00e9letemen \u00e1t k\u00f6r\u00e9m rakod. Ott \u00e9rzem magam k\u00f6r\u00fcl intenz\u00edven, de volt id\u0151, hogy t\u00fal soknak \u00e9reztem, fulladtam t\u0151le, mint amikor m\u00e9hen bel\u00fcli utols\u00f3 napjaimat \u00e9ltem odabent, egyre fogy\u00f3 oxig\u00e9nben. L\u00e1tlak magam el\u0151tt, kicsi copfos kisl\u00e1ny vagyok, az oszt\u00e1st magyar\u00e1zod, ceruz\u00e1d v\u00e9ge kiszak\u00edtja a pap\u00edrt. De Anya, tudod, nekem a sz\u00e1mok hieroglif\u00e1k, megfejteni val\u00f3 k\u00f3djelek, t\u00e1voli civiliz\u00e1ci\u00f3k gabonak\u00f6r\u00f6kbe \u00edrott mint\u00e1i. Akkor m\u00e9g nem tudhattad, hogy a sz\u00e1mok vil\u00e1g\u00e1nak kapuja el\u0151tt \u00e1ll\u00f3 \u0151r engem soha nem enged a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n t\u00fal.<\/p>\r\n
Sokszor szeretted volna, hogy az \u00e1ltalad v\u00e1lasztott \u00f6sv\u00e9nyen haladjak biztons\u00e1gban. Te el\u0151ttem v\u00e9gigj\u00e1rtad, az utat szabadd\u00e1 tetted, a t\u00fcsk\u00e9s \u00e1gakat mind f\u00e9lrehajtottad nekem, ne \u00e9rjen baj, b\u00e1nt\u00f3d\u00e1s, az \u00fat k\u00f6nnyen j\u00e1rhat\u00f3 legyen. Egy ideig ott haladtam m\u00f6g\u00f6tted, az \u00e1ltalad kiv\u00e1lasztott utakon. Azt\u00e1n sz\u00e1nd\u00e9kosan lemaradtam, saj\u00e1t utamat keresve, szemben\u00e9zve szakad\u00e9kkal, t\u00f6vises bokrokkal \u00e9s \u00faton\u00e1ll\u00f3kkal.\u00a0Egyszer arcul \u00fct\u00f6tt\u00e9l engem. De ez sem \u00e9bresztett fel a r\u00f3zsasz\u00edn k\u00e1bulatb\u00f3l. Nem tudhattam m\u00e9g akkor, az any\u00e1knak ez is k\u00fcl\u00f6nleges k\u00e9pess\u00e9ge. Megl\u00e1tni a t\u00f6k\u00e9letes mosoly\u00e1larc m\u00f6g\u00f6tt az igazi rejtett val\u00f3t, a romlottat, az elm\u00e9sen gonoszt, a b\u00e1ntalmaz\u00f3t. Nem hallgattam r\u00e1d, m\u00e9gis hozz\u00e1mentem feles\u00e9g\u00fcl. Nem tehett\u00e9l semmit. Ha sikoltva, hajad t\u00e9pve odafekszel az ajt\u00f3m el\u00e9, \u00e9n akkor is \u00e1tl\u00e9ptem volna rajtad.<\/p>\r\n
Olyan sokszor megb\u00e1ntottalak, bocs\u00e1ss meg nekem. Olyan sokszor lefejtettem magamr\u00f3l az \u00f6lel\u00e9sedet \u00e9s rohantam el viharban \u00e9s ork\u00e1nszer\u0171 sz\u00e9lben a magam \u00fatj\u00e1t akarva j\u00e1rni majd ny\u00fcsz\u00edtettem \u00fajra a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6d\u00f6n.\u00a0Kezed h\u00e1nyszor kulcsol\u00f3dott im\u00e1ra miattam. Els\u0151 gyermekem sz\u00fclet\u00e9sekor, ott \u00e1llt\u00e1l, v\u00e9gign\u00e9zted, hogyan tolnak ki a m\u0171t\u0151b\u0151l \u00f6ntudatlan \u00e1llapotban, majd hogyan vacogok az \u00e1t\u00e9lt sokk miatt meztelen\u00fcl, keresztbe v\u00e1gott hasfallal. \u00c9n nem mondtam neki akkor, hogy \u00e9n azt szeretn\u00e9m, Te lenn\u00e9l mellettem \u00e9s nem \u0151. Szerettem volna, ha akkor Te fogod a kezem.\u00a0A gyermekeimre Te ugyanolyan gonddal vigy\u00e1zol, mint \u00e9n. \u00c9letem minden egyes szakasz\u00e1ban jelen vagy, mell\u00e9kszerepl\u0151 vagy a fontos \u00e1llom\u00e1sokn\u00e1l, ezekr\u0151l csak veled egy\u00fctt van eml\u00e9kem. Gondolataid apr\u00f3 zug\u00e1ban mindig ott szerepelek, n\u00e9ha \u00f6sszezavarodsz, m\u00e9g mindig, n\u00e9ha azt a korasz\u00fcl\u00f6tt kisl\u00e1nyt l\u00e1tod. Utols\u00f3 l\u00e9legzetv\u00e9teledig \u00edgy lesz majd, tudom.<\/p>\r\n
Anya, hidd el, ugyanoda jutok v\u00e9g\u00fcl \u00e9n is, mint a t\u00f6bbiek. Csak hosszabb, kanyarg\u00f3sabb \u00faton teszem meg azt.\u00a0Szeml\u00e9lj most m\u00e1r messzir\u0151l, t\u00fcrelmesen, nyugodtan. F\u00e9lrehajtom a gyermekeimnek a t\u00f6vises \u00e1gakat, ahogyan annak idej\u00e9n Te tetted nekem.\u00a0Tal\u00e1n ut\u00e1nam j\u00f6nnek, b\u00edznak \u00e9s k\u00f6vetnek majd engem.\u00a0<\/p>\r\n
(ezen a k\u00e9pen igaz\u00e1n Te is megmutathattad volna az arcodat, Anyuk\u00e1m. \u00cdgy csak a r\u00f3zsamint\u00e1s kardig\u00e1nom \u00e9s \u00e9n, ami gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtet...)<\/p>\r\n
Boldog Any\u00e1k napj\u00e1t! :)<\/p>\r\n