{"version":"1.0","provider_name":"Eszter \u00e9lete","provider_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu","author_name":"Kir\u00e1ly Eszter","author_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/author\/tczekmeisztergmail-com\/","title":"Nyitott h\u00e1zass\u00e1gban","html":"<p>A nyitott h\u00e1zass\u00e1g, a laza kapcsi anyak\u00f6nyvvezet\u0151vel vagy pappal szentes\u00edtett v\u00e1ltozata. A nyitott h\u00e1zass\u00e1g is valaha h\u00e1zass\u00e1g volt, igazi sz\u00f6vets\u00e9g, de f\u00e9l\u00faton elt\u00e9vedt\u00fcnk a holtomiglan-holtodiglan fel\u00e9 vezet\u0151 \u00faton. Kereszt\u00fathoz \u00e9rkeztet\u00fcnk, a h\u00e1rom \u00fatjelz\u0151 t\u00e1bla h\u00e1romfel\u00e9 mutatott. Nem fordultunk a v\u00e1l\u00e1s ir\u00e1ny\u00e1ba, t\u00fal nagy f\u00e1jdalommal j\u00e1rt volna. S\u00e9r\u00fcltek volna a gyerekek, statisztik\u00e1k mutatj\u00e1k, az elv\u00e1lt sz\u00fcl\u0151k gyerekei hendikeppel indulnak az \u00e9letben, nem, ezt nem akarhattuk.<\/p>\r\n<p>T\u00fal nagy mel\u00f3 lett volna a v\u00e1l\u00e1s, \u00e9s t\u00fal sok p\u00e9nz \u00e9s id\u0151. Az igazs\u00e1g az, hogy gy\u00e1v\u00e1k is voltunk megl\u00e9pni. Igaz\u00e1b\u00f3l, ha v\u00e9gign\u00e9zek rajtad, mit l\u00e1tok? Egy pasit, akinek t\u00edz, tizen\u00f6t, h\u00fasz \u00e9ve n\u00e9zem az arc\u00e1t, a sz\u0151r\u0151s h\u00e1t\u00e1t, a ben\u0151tt l\u00e1bk\u00f6rm\u00e9t, ismerem az \u00f6sszes hisztij\u00e9t, ny\u0171g\u00e9t, m\u00faltj\u00e1t, d\u00e9monait, b\u00faj\u00e1t-baj\u00e1t. A bar\u00e1tom a t\u00e1rsam, a tartoz\u00e9kom lett\u00e9l az \u00e9vek sor\u00e1n, rendes pasi vagy, de valljuk be, n\u00e9ha hal\u00e1losan unlak. A m\u00e1sik \u00fatjelz\u0151 t\u00e1bla a h\u00e1zass\u00e1gment\u00e9s lett volna, de nem volt kedv\u00fcnk dolgozni \u00e9rte. Nem volt \u00edny\u00fcnkre t\u0171zet csiholni, sem sz\u00edtani, hogyan is fogalmazzak, f\u00e1radtak voltunk, lemondtunk r\u00f3la \u00e9s r\u00e1legyintett\u00fcnk. A szerelmet lekapcsoltuk a g\u00e9pr\u0151l, hagytuk mag\u00e1t\u00f3l kim\u00falni, \u00e9s engedt\u00fck, hogy m\u00e1s \u00e9rz\u00e9sek sz\u00fclessenek meg benn\u00fcnk, szel\u00eddebbek, melyeket lehetetlen m\u00e1r fel\u00e9leszteni, nem sz\u00edthat\u00f3k fel. A hitvesi \u00e1gy olyan hideg, mint a j\u00e9g, f\u00e1zunk benne \u00e9s hal\u00e1losan unatkozunk. Tudom, ez\u00e9rt fordultunk be a nyitott h\u00e1zass\u00e1g sik\u00e1toros utc\u00e1j\u00e1ba. El\u0151sz\u00f6r csak lehajtott fejjel, titokban, azt\u00e1n egyre ny\u00edltabban j\u00e1rtunk-kelt\u00fcnk a zs\u00e1kutc\u00e1ban, \u00fagy \u00e9rezt\u00fck, ez j\u00e1r nek\u00fcnk. Te, \u00e9n egyre jobban \u00e9lveztem \u00e9s egyre otthonosabban mozogtam benne. T\u00fczeltem, felpezsd\u00fclt a v\u00e9rem, v\u00e1gyt\u00f3l l\u00fcktettem. \u00daj sz\u00edneket kapott az arcom, a hajam, csillogtak a szemeim, kisimult a b\u0151r\u00f6m. Egy \u00faj izgalmas kalandorn\u0151 n\u00e9zett vissza r\u00e1m a t\u00fck\u00f6rb\u0151l, szem\u00e9rmetlen\u00fcl kac\u00e9r volt \u00e9s buja, tetszett \u00faj \u00f6nmagam. Naponta megl\u00e1togattam a sik\u00e1toros zs\u00e1kutc\u00e1t, egyre t\u00f6bb kalandom lett, ragyogtam \u00e9s vir\u00e1goztam. Annyira otthonosan mozogtam m\u00e1r, valahogy megtal\u00e1ltad \u00faj \u00f6nmagam, \u00e9s nem akartam \u00e9n m\u00e1r v\u00e1lni, vagy h\u00e1zass\u00e1got menteni, dehogyis akartam, eszem \u00e1g\u00e1ban sem volt. Minden sejtemmel, zsigeremmel erre v\u00e1gytam, az \u00faj, sikaml\u00f3s kalandjaimban kiteljesedtem, bel\u0151l\u00fck sz\u00edvtam \u00e9letenergi\u00e1t. \u00daj n\u0151 sz\u00fcletett, lehetetlen volt nem \u00e9szrevenni. Te, dr\u00e1g\u00e1m, \u00e9rdekl\u0151dve figyelted sz\u00fcrke herny\u00f3b\u00f3l hogyan lettem sz\u00ednpomp\u00e1s pillang\u00f3, okokat kerest\u00e9l, magyar\u00e1zatot v\u00e1rt\u00e1l. Meg kellett tisztelnem t\u00e9ged \u00a0azzal, hogy le\u00fcl\u00f6k veled, megfogod a kezed, \u00e9s kertel\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl elmondom, mennyire unlak. Besz\u00e9ltem neked a keresztutakr\u00f3l, hogy gyenge vagyok elv\u00e1lni, \u00e9s lusta vagyok dolgozni a kapcsolatunk\u00e9rt. A nyitott h\u00e1zass\u00e1g egyel\u0151re m\u00e9g tiltott z\u00f3n\u00e1j\u00e1ban j\u00e1rk\u00e1lok szabadon \u00e9s szeretn\u00e9m, ha velem tartan\u00e1l. A kutya is j\u00f3 dolg\u00e1ban v\u00e9sz meg, mondtad, de \u00e9n folytattam. Az egys\u00e9g megment\u00e9s\u00e9re t\u00f6rekszem, magyar\u00e1ztam neked \u00e1rtatlanul, a k\u00f6z\u00f6s megtart\u00e1s\u00e1ra \u00e9s a k\u00fclvil\u00e1g sz\u00e1m\u00e1ra a l\u00e1tszat fenntart\u00e1s\u00e1ra.\u00a0<\/p>\r\n<p>Tudom, hogy k\u00edv\u00e1ntad az \u00faj, kivir\u00e1gzott n\u0151t, akiv\u00e9 lettem. A k\u00fclvil\u00e1g szem\u00e9ben m\u00e9g mindig a ti\u00e9d voltam, az els\u0151dleges birtokl\u00e1si jogot meghagytam sz\u00e1modra, f\u00e9rj, feles\u00e9g maradtunk. A h\u00e1zass\u00e1gunk \u00faj, sz\u00ednes ruh\u00e1ba \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, a sz\u00edvekr\u0151l k\u00f6vek estek le, nem kell elv\u00e1lni, nincs megoldand\u00f3 feladat, nincs hercehurca, mel\u00f3, vagyonmegoszt\u00e1s, a gyerekek lelki b\u00e9k\u00e9je is rendben, de j\u00f3, hogy nem s\u00e9r\u00fclnek. A nyitott h\u00e1zass\u00e1g zs\u00e1kutc\u00e1ja m\u00e1r nem tiltott z\u00f3na. Mindketten benne vagyunk, nyakig, lubickolunk a h\u00f3d\u00edt\u00e1sokban, \u00e9s m\u00e1r nem j\u00e9ghideg a hitvesi \u00e1gy, k\u00fcls\u0151 kalandjainkat buj\u00e1n, moh\u00f3n elsuttogjuk egym\u00e1snak a s\u00f6t\u00e9tben, \u00fajra \u00e9g a szenved\u00e9ly, perzsel a t\u0171z. A h\u00e1zass\u00e1gment\u0151 tr\u00e9ning t\u00f6k\u00e9letesen m\u0171k\u00f6dik, az \u00e9let sz\u00e9p \u00e9s minden a r\u00e9gi. De m\u00e9gis mi\u00e9rt is indult el a ment\u0151hadj\u00e1rat? Egy st\u00e1tusz\u00e9rt, egy sz\u00e9ps\u00e9ges, csillog\u00f3 csomagol\u00e1s\u00e9rt, ami bel\u00fcl \u00fcres, a sz\u00ednes masni tartja \u00f6ssze, semmi m\u00e1s.<\/p>\r\n<p>\u00c9vek telnek el \u00edgy. Egy napon a szemed m\u00e1r m\u00e1shogyan csillog. Bez\u00e1rulsz, nem besz\u00e9lsz a kis frivol kalandokr\u00f3l, titkol\u00f3zol. Becsapva, \u00e1tverve, megal\u00e1zva \u00e9rzem magad, nem ebben egyezt\u00fcnk meg. A j\u00e1t\u00e9k neve adott, a j\u00e1t\u00e9kszab\u00e1lyok vil\u00e1gosan lefektetve. Felr\u00fagtad a szab\u00e1lyokat \u00e9s m\u00e1r nem hagyod hogy belel\u00e1ssak a lapjaidba. <i>Szerelmes lett\u00e9l. Vonz\u00f3dsz, ragaszkodsz, \u00e9rzelmileg k\u00f6t\u0151dsz egy m\u00e1sik n\u0151h\u00f6z. <\/i> A vil\u00e1g \u00f6sszeomlik, a nyitott h\u00e1zass\u00e1g eddig \u00fagy hittem, megingathatatlan alapokon nyugszik, most m\u00e9gis \u00f6sszeomlani l\u00e1tszik. Hogy is volt? Hiszen nem \u00e9n akartam \u00edgy? Hogyan gondoltam, hogy s\u00e1rmos negyvenes f\u00e9rjemet bedobom a k\u00f6z\u00f6sbe, tess\u00e9k l\u00e1nyok, haszn\u00e1lj\u00e1tok. Hogy hihettem, hogy m\u00e1r nem kapsz l\u00e1ngra? A sz\u00e9ps\u00e9ges csomagol\u00e1s sz\u00e9tt\u00e9pett, bes\u00e1rozott pap\u00edrhalomk\u00e9nt hever a l\u00e1bam alatt a f\u00f6ld\u00f6n. Taposom, gy\u0171r\u00f6m, eldobom messzire.<\/p>\r\n<p>\u00dagy l\u00e1tszik, m\u00e9gis ez volt meg\u00edrva a csillagokban. Mert k\u00e9pes volt\u00e1l, \u00e9s beadtad a v\u00e1l\u00f3keresetet, csak az al\u00e1\u00edr\u00e1somra v\u00e1rsz. Igen, \u00e9n is r\u00e1j\u00f6ttem, ne n\u00e9zz \u00edgy. Holtomiglan-holtodiglan tart\u00f3 nyitott h\u00e1zass\u00e1g nem l\u00e9tezhet. Abban a pillanatban, ahogy kit\u00e1rul a nagyvil\u00e1g ajtaja, a v\u00e9gtelen zs\u00e1kutca v\u00e9gtelen izgalmas lehet\u0151s\u00e9get k\u00edn\u00e1l. A szerelem pedig ott \u00e1ll talpig pirosban, lesben \u00e9s arra az \u00f6sszet\u00f6rt sz\u00edv\u0171 f\u00e9lre v\u00e1rakozik, aki a sz\u00edve m\u00e9ly\u00e9n m\u00e9g mindig teljes, odaad\u00f3, sz\u00e1zsz\u00e1zal\u00e9kos elk\u00f6telez\u0151d\u00e9sre v\u00e1gyik. T\u00e1rsra. Mert nem mindenki alkalmas arra, hogy egy k\u00edv\u00fcl d\u00edszes, bel\u00fcl rothad\u00f3, \u00e9s \u00fcres aj\u00e1nd\u00e9kcsomagnak \u00f6r\u00fclj\u00f6n egy \u00e9leten \u00e1t. Kiz\u00e1r\u00f3lagoss\u00e1gra, biztons\u00e1gos k\u00f6t\u0151d\u00e9sre v\u00e1gyunk \u00e9s vagyunk n\u00e9h\u00e1nyan, akik m\u00e9g\u00a0 mindig \u00fagy gondoljuk, a szerelem nem ismer ilyen t\u00edpus\u00fa kompromisszumot. A h\u00e1zass\u00e1g \u00e9let\u00fcnk leggy\u00f6ny\u00f6r\u0171bb priv\u00e1t kertje lehetne, ahol z\u00e1rtk\u00f6r\u0171 rendezv\u00e9ny zajlik. A nyitott h\u00e1zass\u00e1g azt jelenti, hivatalos pap\u00edrunk van egy laza kapcsir\u00f3l, pedig a h\u00e1zass\u00e1g nem viseli el a laza jelz\u0151t, ler\u00fagja mag\u00e1r\u00f3l, mint egy elhordott, s\u00e1ros cip\u0151t, amib\u0151l m\u00e1r egy\u00e9bk\u00e9nt is kij\u00e1r a l\u00e1bunk.<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/03\/219_open-relationships-not-getting-turned-on-and-more-flash-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}