Magadhoz \u00f6lelsz, mintha egy boksz zs\u00e1kot \u00f6leln\u00e9k. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugv\u00e1som, az arcomat m\u00e1r nem \u00e9rintem hozz\u00e1d, fesz\u00edtem a testemet, a lelkem is t\u00e1vol marad. Nincs bossz\u00fav\u00e1gy bennem, feh\u00e9r z\u00e1szl\u00f3val j\u00f6ttem.\u00a0Sz\u00e1mtalanszor felemeltem m\u00e1r azt a z\u00e1szl\u00f3t, kifulladva, lihegve, belef\u00e1radva a hadakoz\u00e1sba. Te nem akartad \u00e9szrevenni. Tudod, megb\u00e9k\u00e9lhetn\u00e9l m\u00e1r velem. Elengedhetn\u00e9l, utamra bocs\u00e1jthatn\u00e1l. Gy\u00fajthatn\u00e1l feh\u00e9r sz\u00edn\u0171 gyerty\u00e1t, \u00e9gesd el a nevem. Vizualiz\u00e1ld, hogy egy g\u00f6d\u00f6r m\u00e9ly\u00e9n vagyok. Dobd el a g\u00f6r\u00f6ngy\u00f6t, b\u00facs\u00fazz el.<\/p>\r\n
Te ehelyett vudubab\u00e1t k\u00e9sz\u00edtesz \u00e9s \u00e9n akkor is \u00e9rzem a sz\u00far\u00f3, has\u00edt\u00f3 f\u00e1jdalmat, ha nem vagyok a k\u00f6zeledben. \u00d6sszeroskadok, halkan suttog a sz\u00e1m, feladtam, nem eml\u00e9kszel? Akkor m\u00e1r nem fair a j\u00e1t\u00e9k. A csomagom \u00f6sszepakolva, a taxira v\u00e1rok, b\u00e1r ne sz\u00farn\u00e1l bel\u00e9m az elk\u00f6vetkez\u0151 percekben. Egy ideig m\u00e9g ott marad az illatom a h\u00e1zban, a hossz\u00fa hajsz\u00e1laim a f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u0151asztaln\u00e1l. Ott marad a kezem nyoma a kertben, a vir\u00e1gcserepekben, a feld\u00edsz\u00edtett ablakokban. A n\u0151i kezeim nyoma.
Te majd kiszell\u0151ztetsz \u00e9s \u00fajrafested a falakat, de sok\u00e1ig k\u00e9ptelen leszel elfelejteni, hogy valaha azok k\u00f6z\u00f6tt a falak k\u00f6z\u00f6tt l\u00e9legeztem.\u00a0Magadhoz \u00f6lelsz, markolod a hajamat, kontrollt vesz\u00edtesz, a sz\u00e1mat keresed a sz\u00e1ddal. \u00d6kl\u00f6mmel p\u00fcf\u00f6l\u00f6m a mellkasodat, mi\u00e9rt nem \u00e9rted meg, al\u00e1\u00edrtad a szabadul\u00f3levelemet, el kell engedned.\u00a0Nem tudni, mikor leszek k\u00e9pes \u00fajra b\u00edzni. V\u00e9d\u0151\u00f6lt\u00f6zetben vagyok, a v\u00e9d\u0151olt\u00e1st is megkaptam. A sz\u00edvem k\u00f6r\u00fcl is v\u00e9d\u0151burok. Nem hatol \u00e1t rajta sz\u00f3, emberi \u00e9rint\u00e9s, simogat\u00e1s. Most csak az ajt\u00f3t lesem. Olyan vagyok, mint ugr\u00e1sra k\u00e9sz, megriadt \u00e1llat.<\/p>\r\n
K\u00e9rlek, engedj el.<\/p>\r\n
Csin\u00e1lt\u00e1l nekem egy otthonnak l\u00e1tsz\u00f3 helyet. Tettem bele sz\u00edneket, ott van a kezem nyoma a vir\u00e1gcserepekben, a feld\u00edsz\u00edtett ablakokban. Mi\u00e9rt nem l\u00e1tom akkor benne \u00f6nmagamat? Mi\u00e9rt l\u00e1tom a te kezeid nyom\u00e1t ehelyett? Olyann\u00e1 lett\u00e9l, mint egy f\u0151b\u00e9rl\u0151, h\u00e1zi\u00far, id\u0151nk\u00e9nt k\u00e9rn\u00e9d a jussodat. Lecser\u00e9ltettem a z\u00e1rat. Nincs az a nyomk\u00f6vet\u0151, ami felder\u00edthetn\u00e9 hol vagyok. Hangom, mozdulataim, \u00e9letem nem r\u00f6gz\u00edtheti semmi m\u00e1r. Nem jut el hozz\u00e1d egyetlen inform\u00e1ci\u00f3 sem r\u00f3lam.\u00a0<\/em>Lev\u00e1ltam r\u00f3lad. \u00c9s ha elhagyom v\u00e9gre az otthonnak l\u00e1tsz\u00f3 helyet, akkor leszek v\u00e9gleg, hivatalosan szabadl\u00e1bon. Ler\u00e1zom az \u00f6sszes r\u00e1m aggatott b\u00e9kly\u00f3dat \u00e9s polosk\u00e1dat. Szabad leszek.<\/em><\/p>\r\n Ez\u00e9rt ideje, hogy b\u00e9k\u00e9t k\u00f6ss velem \u00e9s elb\u00facs\u00fazz. \u00c9gesd el a nevem.\u00a0<\/em>\u00c9s n\u00e9zd v\u00e9gig, hogyan sz\u00e1lldos a leveg\u0151ben szertesz\u00e9t a sok megs\u00e1rgult pap\u00edrszelet.<\/em><\/p>\r\n
![\"freedom-300760\"](\"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/03\/freedom-300760.jpg\")
<\/a><\/p>\r\n