Mindegy, hogy r\u00e9gen t\u00f6rt\u00e9nt-e, vagy mostan\u00e1ban.\u00a0Am\u00edg \u00e9lsz, vissza fogod tudni id\u00e9zni, hogy milyen volt. A pillanatra is eml\u00e9kszel, amikor megittad a keser\u00e9des, lassan \u00f6l\u0151 b\u00e1jitalt, a pillanatra, amikor m\u00e1r nem tudt\u00e1l \u00e9s nem akart\u00e1l nemet mondani, dehogyis akart\u00e1l. Kortyoltad a m\u00e9rget, s\u0151t k\u00e9rt\u00e9l bel\u0151le m\u00e9g egy poh\u00e1rral, azt\u00e1n m\u00e9g eggyel \u00e9s abba sem b\u00edrtad hagyni. Menthetetlen\u00fcl f\u00fcgg\u0151 lett\u00e9l, szeret\u0151v\u00e9 v\u00e1lt\u00e1l.\u00a0Ha lett volna melletted valaki, aki figyelmeztet, ne tedd, innent\u0151l csak f\u00e1jdalom v\u00e1r, az sem nyitotta volna fel a szemed. Sorsod bev\u00e9geztetett, st\u00e1tuszod megpecs\u00e9tel\u0151d\u00f6tt, a b\u00e1jitalb\u00f3l pedig minden nap kapt\u00e1l.\u00a0Most ahogy romjaidban fekszel itt a kanap\u00e9n \u00e9s t\u00fal vagy egy intenz\u00edv t\u00f6bb\u00e9ves b\u00e1jital- elvon\u00f3k\u00far\u00e1n, b\u00fcszke vagyok r\u00e1d. Mert tudom, mennyire neh\u00e9z volt \u00e9s mennyire f\u00e1jt, de hihetetlen akarater\u0151vel ki\u00fct\u00f6tted b\u00f6rt\u00f6n\u0151r\u00f6d kez\u00e9b\u0151l a m\u00e9reggel teli kelyhet, ak\u00e1rh\u00e1nyszor is ny\u00fajtotta fel\u00e9d.<\/p>\r\n
Szerinted az ap\u00e1d miatt volt az eg\u00e9sz. Mert hol felt\u0171nt az \u00e9letedben hol pedig \u00e9vekre elt\u0171nt, \u00e9s bottal \u00fcthetted a nyom\u00e1t. Jelenl\u00e9te kisz\u00e1m\u00edthatatlan volt, te pedig \u00f6r\u00f6kre a figyelm\u00e9re, a szeretet\u00e9re v\u00e1gyt\u00e1l, de sosem kaptad meg igaz\u00e1n. Amikor azt hitted minden rendben, akkor \u00fajra elt\u0171nt \u00e9s neked nem maradt apak\u00e9ped, nem maradt korrekt mint\u00e1d amit k\u00f6vethett\u00e9l volna k\u00e9s\u0151bbi \u00e9leted sor\u00e1n. Ha valamilyen var\u00e1zsig\u00e9vel kit\u00f6r\u00f6lhetn\u00e9m bel\u0151led ezt a negat\u00edv mint\u00e1t, hidd el megtenn\u00e9m, de azt hiszem, j\u00f3 \u00faton haladsz en\u00e9lk\u00fcl is.\u00a0Igen, abban a kapcsolatban te m\u00e9g mindig ugyanaz a bizonytalan kisl\u00e1ny volt\u00e1l, aki folyamatosan apja meger\u0151s\u00edt\u0151 \u00e1lland\u00f3 jelenl\u00e9t\u00e9re, szeretet\u00e9re v\u00e1gyott. Valljuk be, k\u00e9nyelmes is volt, hogy nem kell feln\u0151n\u00f6d, nem kell \u00e9retten viselkedned, sodortattad magad az esem\u00e9nyekkel, k\u00e9rted \u00e9s kaptad a m\u00e9rgez\u0151 italt, az \u00e9vek pedig teltek. A legt\u00f6bb bar\u00e1tn\u0151d f\u00e9rjhez ment, gyerekeik lettek, n\u00e9h\u00e1nyan el is v\u00e1ltak, de nem is ez a l\u00e9nyeg, hanem az, hogy az id\u0151 kereke forgott, az \u00e9let zajlott \u00e9s mindenki v\u00e1ltozott. \u00c9s te? Te m\u00e9g\u00a0mindig ugyanabban a se-el\u0151re-se-h\u00e1tra \u00e1llapotban stagn\u00e1lt\u00e1l.<\/p>\r\n
Mennyi mindent elviselt\u00e9l az\u00e9rt a p\u00e1r korty b\u00e1jital\u00e9rt.\u00a0P\u00e9ld\u00e1ul azt, hogy neked a kar\u00e1csony sohasem este volt, hanem d\u00e9lut\u00e1n, \u00e9s le kellett h\u00fazni a red\u0151ny\u00f6ket, \u00fagy gy\u00fajtottatok csillagsz\u00f3r\u00f3t. Persze, \u0151 mindig dr\u00e1ga aj\u00e1nd\u00e9kokat vett mert kompenz\u00e1lt. Azt\u00e1n lek\u00eds\u00e9rted a kocsij\u00e1hoz, \u00e9s a csomagtart\u00f3n egy ugyanolyan m\u00e9ret\u0171, form\u00e1s ez\u00fcstfeny\u0151 fek\u00fcdt felk\u00f6t\u00f6zve, pont olyan, amilyet az el\u0151bb hozz\u00e1d cipelt be. \u00a0Nos, itt m\u00e1r szerintem \u00f6sszeszorult a sz\u00edved \u00e9s kezdted elfelejteni ap\u00e1dat \u00e9s az \u00f6sszes t\u00e9ves mint\u00e1t. Este pedig, amikor m\u00e9regkever\u0151d a csal\u00e1dj\u00e1val meghitten kar\u00e1csonyi dalokat d\u00fadolt majd t\u00f3sztot mondott a pulyka f\u00f6l\u00f6tt, te megittad a dupla citromf\u0171te\u00e1dat \u00e9s \u00e1lomba s\u00edrtad magad.\u00a0Vagy amikor nyaralni ment a csal\u00e1dj\u00e1val, a kommunik\u00e1ci\u00f3 megsz\u0171nt k\u00f6ztetek, hiszen telefonj\u00e1t k\u00e9t h\u00e9tre kikapcsolta.<\/p>\r\n
Mikor is vil\u00e1gosodt\u00e1l meg? Amikor elment melletted k\u00f6sz\u00f6n\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl a bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3k\u00f6zpontban. Teljesen v\u00e9letlen\u00fcl t\u00e9rt\u00e9l be oda, elmond\u00e1sod szerint, nem is szokt\u00e1l ott v\u00e1s\u00e1rolni. V\u00e9letlen\u00fcl? Olyan nem l\u00e9tezik. Minden valami miatt t\u00f6rt\u00e9nik, ennek \u00edgy kellett lennie. Ha ezt elfogadod, tal\u00e1n k\u00f6nnyebb feldolgozni, k\u00fcl\u00f6nben is, akkor m\u00e1r hat \u00e9ve vesztegetted vele az id\u0151det. F\u00f6ldbe gy\u00f6kerezett a l\u00e1bad, amikor megl\u00e1ttad \u0151ket, mozdulni sem tudt\u00e1l, k\u0151v\u00e9 v\u00e1lt\u00e1l, ott \u00e9s akkor a sz\u00edved is k\u0151v\u00e9 v\u00e1lt, pedig sarkon akart\u00e1l fordulni, elfutni messzire onnan, nem akartad \u0151ket l\u00e1tni, be akartad csukni a szemed, mint a gyerekek, azt hitted, akkor nem l\u00e1tszol. De m\u00e9gsem mozdult\u00e1l onnan, elvar\u00e1zsolva n\u00e9zted \u0151ket \u00e9s a gyerekeket \u00e9s halv\u00e1nyan felr\u00e9mlett, az el\u0151bb besz\u00e9ltetek telefonon. Olyan gy\u00f6ng\u00e9d \u00e9s szomor\u00fa volt a hangja, m\u00e9gis ez a f\u00e9rfi ott, aki tolja a bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3kocsit, benne egy loknis haj\u00fa kicsi l\u00e1nnyal, mintha egy m\u00e1sik ember lenne. Idegen.\u00a0M\u00e1r leplezetlen\u00fcl figyelted a n\u0151t is, r\u00e9zv\u00f6r\u00f6s haja a v\u00e1ll\u00e1ra omlott, \u00e9l\u00e9nkz\u00f6ld sz\u00edn\u0171 kab\u00e1tja volt, nevetett a szeme, a parf\u00fcmje illata is oda\u00e9rt hozz\u00e1d. Egyszerre l\u00e1ttak meg t\u00e9ged, a n\u0151 semmitmond\u00f3 tekintettel kiker\u00fclt t\u00e9ged. F\u00e9rje pedig, meg\u00e1llt egy pillanatra, n\u00e9m\u00e1n mozgott a sz\u00e1ja, azt\u00e1n idegesen k\u00f6hintett \u00e9s a polcok fel\u00e9 fordult.\u00a0M\u00e9g csak nem is k\u00f6sz\u00f6nt neked.\u00a0L\u00e1ttam, hogyan dob\u00e1lod ki a t\u00edz \u00e9v alatt felhalmozott cuccait a lak\u00e1sodb\u00f3l, r\u00e1ad\u00e1sul az ablakon \u00e1t, akkor b\u00fcszke voltam r\u00e1d. Figyeltem a pasit, ahogy kapkodja fel, \u00e9s tuszkolja be a kocsij\u00e1ba a sok szemetet, k\u00f6zben zavartan n\u00e9zeget k\u00f6rbe, ki l\u00e1thatja.<\/p>\r\n
Ezt csak \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nhetett. A te esetedben hirtelen kellett nemet mondani arra a kehely m\u00e9regre, amit \u00fajra \u00e9s \u00fajra fel\u00e9d ny\u00fajtott, \u00e9s az utols\u00f3t m\u00e1r ki\u00fct\u00f6tted a kez\u00e9b\u0151l, itassa meg ink\u00e1bb m\u00e1ssal. Abban a pillanatban lett\u00e9l feln\u0151tt n\u0151, a\u00a0bev\u00e9s\u0151d\u00f6tt f\u00e9rfiminta m\u00e1r a m\u00falt\u00e9.\u00a0<\/span>Szeret\u0151nek lenni, tudod, \u00a0\u00e9letvesz\u00e9lyes \u00e9s mag\u00e1nyos st\u00e1tusz. Ne m\u00e9rlegelj, ne elemezz, ne fogd az \u00e9rzelmekre, hanem ink\u00e1bb bele se kezdj. Mert \u00e9vekre beleragadsz a ragacsosan szirupos, leh\u00faz\u00f3, gyilkol\u00f3, fojt\u00f3, \u00e9des-m\u00e9zes mocsar\u00e1ba.\u00a0<\/p>\r\n
![\"images](\"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/03\/images-89.jpg\")
<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/03\/images-88-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}