{"version":"1.0","provider_name":"Eszter \u00e9lete","provider_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu","author_name":"Kir\u00e1ly Eszter","author_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/author\/tczekmeisztergmail-com\/","title":"Id\u0151r\u0151l id\u0151re...","html":"Megpillantom \u0151t ahogyan a k\u00f6r\u00faton s\u00e9t\u00e1l, k\u00e9k a kab\u00e1tja, t\u00e9rde f\u00f6l\u00e9 \u00e9r, derek\u00e1n ugyanilyen k\u00e9k \u00f6v. Nyak\u00e1ban k\u00e9k kend\u0151, a cip\u0151je is k\u00e9k. Mire j\u00f3 ez a sok k\u00e9k, sosem szerette ezt sz\u00ednt igaz\u00e1n.\r\n\r\nLefogyott, mi\u00f3ta nem l\u00e1ttam, v\u00e9konyak a l\u00e1bai.\r\n\r\nNem tudja, de \u00e9n n\u00e9ha figyelem \u0151t. M\u00e9g mindig felel\u0151ss\u00e9get \u00e9rzek ir\u00e1nta, pedig tizenhat voltam, amikor el\u0151sz\u00f6r beleszerettem, \u0151 majdnem ugyanennyi.\r\n\r\n\u00cdgy \u00edrom, el\u0151sz\u00f6r, <\/i>semmi meglep\u0151 nincsen ebben. Nyolc \u00e9v telt el, de mi az\u00f3ta is id\u0151nk\u00e9nt periodikusan egym\u00e1sba szeret\u00fcnk. Pedig nem keress\u00fck egym\u00e1st, soha nem keress\u00fck, sorsunk rendez\u0151je m\u00e9gis mindig \u00fagy int\u00e9zi, hogy tal\u00e1lkozzunk. <\/i>Hol a H\u00c9V meg\u00e1ll\u00f3j\u00e1ban futunk \u00f6ssze, hol nekem tolja a bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3kocsit a szupermarketben, vagy n\u00e9ha az antikv\u00e1rium polc\u00e1r\u00f3l ugyanazt a k\u00f6nyvet vessz\u00fck le. Vagy ott vannak az esk\u00fcv\u0151k. K\u00f6z\u00f6s bar\u00e1taink esk\u00fcv\u0151i \u00e1lland\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1si pontok.\r\n\r\nSz\u00f3val ilyesmi helyeken tal\u00e1lkozunk \u00fajra \u00e9s \u00fajra. A tal\u00e1lkoz\u00e1sok v\u00e9ge mindig az, hogy meg\u00e1llap\u00edtjuk, nem tudunk egym\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl \u00e9lni. Vadul cs\u00f3kol\u00f3zunk, szeretkez\u00fcnk, k\u00e9zen fogva s\u00e9t\u00e1lgatunk. \u0150r\u00fclts\u00e9geket csin\u00e1lunk, mint p\u00e9ld\u00e1ul bem\u00e1szunk az egyetem kertj\u00e9be \u00e9jszaka, vagy botanikus kertekben hever\u00e9sz\u00fcnk \u00f6sszeb\u00fajva a f\u00fcv\u00f6n \u00e9s egyetlen n\u00f6v\u00e9nyt sem csod\u00e1lunk meg k\u00f6zelebbr\u0151l.\r\n\r\nAzt\u00e1n j\u00f6n az els\u0151 \u00f6sszet\u0171z\u00e9s, mi mediterr\u00e1n m\u00f3don kezelj\u00fck le, kiab\u00e1lunk, csapkodunk, dob\u00e1l\u00f3zunk. Szavakkal is, meg t\u00e1ny\u00e9rokkal is. A v\u00e9ge az, hogy szak\u00edtunk. Nem pr\u00f3b\u00e1ljuk helyrehozni, esz\u00fcnkben sincs.\r\n\r\nAzt hissz\u00fck sok id\u0151nk van \u00e9s az id\u0151k v\u00e9gezet\u00e9ig b\u00edzhatjuk magunkat a sors brav\u00faros rendez\u00e9s\u00e9re. Pedig dehogyis van id\u0151nk. Rendez\u0151nk mindig es\u00e9lyt ad nek\u00fcnk, mi mindig \u00e9l\u00fcnk vele, de k\u00f6nnyelm\u0171en el is dobjuk. V\u00e1rjuk a k\u00f6vetkez\u0151 csap\u00f3t, tudjuk, hogy megt\u00f6rt\u00e9nik. Azt\u00e1n egyszer csak elege lesz, m\u00e1shogy kezdi alak\u00edtani a t\u00f6rt\u00e9net\u00fcnket.\r\n\r\nMost, ahogy l\u00e1tom az utc\u00e1n, \u00fajra \u00e9s \u00fajra meg\u00e1llap\u00edtom, mennyire k\u00fcl\u00f6nleges, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik b\u00e1rkit\u0151l. Pedig semmi felt\u0171n\u0151t nem visel. De ez a k\u00e9k sz\u00edn, valahogy nem az \u00f6v\u00e9. Lehet, hogy tudatosan bels\u0151 harm\u00f3ni\u00e1ra t\u00f6rekszik ebben a k\u00e9ks\u00e9gben?\r\n\r\nAhogy oldalra pillant, vagy meg\u00e1ll egy kirakatn\u00e1l, id\u0151m van, hogy leplezetlen\u00fcl gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6djem benne, valahogy mindenn\u00e9l er\u0151sebben \u00e9rzem, hogy az \u0151 az eny\u00e9m, felel\u0151s vagyok \u00e9rte. Engem nem vesz \u00e9szre, de mi\u00e9rt is lenne egy\u00e9rtelm\u0171, hogy meg\u00e9rezze\u00a0 a jelenl\u00e9temet? \u00a0Tal\u00e1n mert \u00e9n szeretn\u00e9m, hogy az legyen.\r\n\r\nL\u00e9ptei lelassulnak, t\u00e9tov\u00e1n meg\u00e1ll egy munkak\u00f6zvet\u00edt\u0151 iroda t\u00e1bl\u00e1ja el\u0151tt, percekig \u00e1lldog\u00e1l ott. A k\u00e9k kab\u00e1tot f\u00e1z\u00f3san \u00f6sszeh\u00fazza a derek\u00e1n, a kend\u0151t is szorosabbra k\u00f6ti. Messzir\u0151l is l\u00e1tom, piros az orra, f\u00e1zik. Azt is l\u00e1tom, remegnek a v\u00e1llai. R\u00e1n\u00e9zek az \u00f3r\u00e1mra. \u00d6t lesz \u00f6t perc m\u00falva. Mit akar m\u00e9g ott ez a l\u00e1ny? Mindj\u00e1rt bez\u00e1r az iroda.\r\n\r\nNem tudom, mit\u0151l ker\u00edt hatalm\u00e1ba egy fullaszt\u00f3 \u00e9rz\u00e9s, nem szabad engednem, hogy bet\u00e9rjen abba a kapualjba. Nem szabad engednem, hogy felmenjen a lifttel. Nem engedhetem. Nem tudom megmagyar\u00e1zni, mi\u00e9rt fulladok, alig kapok leveg\u0151t. A f\u00fclemben hallom, ahogy kalap\u00e1l a sz\u00edvem. \u00c9g a mellkasom, de \u00e9rzem, nem szervi baj okozza, \u0151miatta sajog, f\u00e9ltem \u0151t, meg akarom akad\u00e1lyozni a j\u00f6v\u0151t.\r\n\r\nT\u00fal sok\u00e1ig volt hozz\u00e1nk nagylelk\u0171 a rendez\u0151, t\u00fal sok\u00e1ig hittem, hogy ez mindig \u00edgy lesz. Olyasmit \u00e9rzek, hogy most fogom \u0151t elvesz\u00edteni \u00f6r\u00f6kre.\r\n\r\nT\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem fog r\u00e1m n\u00e9zni huncutul metr\u00f3alulj\u00e1r\u00f3kban, nem l\u00e1tom majd padokon \u00fclve ak\u00e1clevelet t\u00e9pkedve, nem n\u00e9zi elm\u00e9l\u00e1zva a H\u00c9V ablak\u00e1b\u00f3l a pipacsokat j\u00faniusban.\r\n\r\nEl fogom vesz\u00edteni.<\/i>\r\n\r\nUt\u00e1na eredek, de \u0151 gyorsabb \u00a0n\u00e1lam, cip\u0151sarkai kopognak a f\u00e9lhom\u00e1lyos kapualjban. Mire \u00a0oda\u00e9rek, m\u00e1r mag\u00e1ra z\u00e1rja a r\u00e9gi, rozoga lift ajtaj\u00e1t, megnyomja a gombot. Rohanok felfel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151n, a zsigereimben \u00e9rzem a bajt, meg akarom akad\u00e1lyozni.\r\n\r\nElk\u00e9stem. Egy idegen f\u00e9rfi kit\u00e1rja az ajt\u00f3t \u00e9s beinvit\u00e1lja az irod\u00e1ba. Ki\u00e1ltani akarok, v\u00e1rj<\/i>, de csak rekedt, er\u0151tlen s\u00f3haj hagyja el a torkomat. Senki nem hallja meg.\r\n\r\nMardos az \u00f6nv\u00e1d. Ha\u00a0megsz\u00f3l\u00edtom \u00e9s feltartom az utc\u00e1n, tal\u00e1n meg tudom akad\u00e1lyozni a tal\u00e1lkoz\u00e1sukat. Mire ide\u00e9r, m\u00e1r bez\u00e1r ez a rohadt iroda \u00e9s \u0151k soha nem tal\u00e1lkoznak. Ha \u00f6t \u00f3ra ut\u00e1n \u00e9rt volna ide\u2026\r\n\r\nL\u00e1tom \u0151ket lej\u00f6nni a lifttel, hallom \u0151ket csevegni, nevetg\u00e9lni, l\u00e1tom, hogy be\u00fclnek. a lenti pizz\u00e9ri\u00e1ba. Nem tudom, mi van velem, l\u00e1baim b\u00e9n\u00e1k, lass\u00faak, kiab\u00e1ln\u00e9k r\u00e1, de hangom er\u0151tlen, a pizz\u00e9ria ablak\u00e1t verem az \u00f6kl\u00f6mmel, de kezeim gyeng\u00e9k, senki nem hallja. \u0150 pedig f\u0151leg nem. \u00c1llok az \u00fattest sz\u00e9l\u00e9n, \u00f6kl\u00f6met \u00f6sszeszor\u00edtva, tehetetlen vagyok, aut\u00f3k dud\u00e1lnak r\u00e1m, nem is l\u00e1tok a f\u00e9nysz\u00f3r\u00f3ikt\u00f3l.\r\n\r\n\u00dagy l\u00e1tszik, bev\u00e9geztetett. Aminek meg kellett t\u00f6rt\u00e9nnie, minden ellenpr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1som ellen\u00e9re megt\u00f6rt\u00e9nt.\r\n\r\nL\u00e1ttam volna a j\u00f6v\u0151t? Sokszor, nagyon sokszor \u00e1lmodtam r\u00f3la, ezek ink\u00e1bb r\u00e9m\u00e1lok voltak, mert mindig leizzadva \u00e9bredtem ut\u00e1nuk az \u00e9jszaka k\u00f6zep\u00e9n. Sz\u00f6rny\u0171s\u00e9ges helyzetekben l\u00e1ttam \u0151t.\r\n\r\nL\u00e1ttam, ahogyan gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 arc\u00e1ba \u00f6ntik az \u00e9telt, \u00e1ll a zuhany alatt \u00e9s halkan s\u00edr, pr\u00f3b\u00e1lja lemosni mag\u00e1r\u00f3l, ahogyan megal\u00e1zt\u00e1k emberi mivolt\u00e1ban. L\u00e1ttam \u0151t fek\u00fcdni az \u00e1rokban, l\u00e1tom s\u00f6t\u00e9tben egyed\u00fcl, cip\u0151 n\u00e9lk\u00fcl hazabotork\u00e1lni, l\u00e1tom, ahogyan elvesz\u00edti a gyermekeit. L\u00e1ttam, ahogyan menek\u00fcl az aut\u00f3p\u00e1ly\u00e1n, sokszor elmenek\u00fclt onnan. Arca mindig meggy\u00f6t\u00f6rt, de n\u00e9ha \u00f6sszez\u00fazott, amikor megvert\u00e9k. A j\u00f6v\u0151t l\u00e1ttam volna?\r\n\r\nCsak azt tudom, megakad\u00e1lyozhattam volna, hogy tal\u00e1lkozzon ezzel az emberrel.\r\n\r\nN\u00e9h\u00e1ny percen m\u00falott volna \u00e9s soha nem tal\u00e1lkoznak. Ha \u00f6t \u00f3ra ut\u00e1n \u00e9rkezik oda\u2026\r\n\r\n \r\n\r\nTizen\u00f6t \u00e9v telt el az\u00f3ta. Nem telt el \u00fagy nap, hogy ne gondoltam volna r\u00e1.\r\n\r\nMostan\u00e1ban \u00fajra figyelem \u0151t. \u00dagy d\u00f6nt\u00f6ttem nem vesz\u00edtem soha t\u00f6bb\u00e9 szem el\u0151l \u00e9s kij\u00e1tszom a nagy rendez\u0151t, szerintem el\u00e9gszer megmutatta m\u00e1r, mit tud. Most \u00e9n j\u00f6v\u00f6k. \u00a0Tudatosan keresni kezdem.<\/i>\r\n\r\nEgy napon v\u00e9gre megl\u00e1tom \u0151t a padon a parkban, szeret-nem- szeret, <\/i>ak\u00e1clevelet t\u00e9p, kavarja a sz\u00e9l a lehullott leveleket. \u00a0L\u00e1bai el\u0151tt egy kisfi\u00fa j\u00e1tszik a kavicsokkal.\u00a0Mell\u00e9j\u00fck \u00fcl\u00f6k, olyan nyugalom sz\u00e1ll meg v\u00e9gre, hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta nem \u00e9reztem ezt. M\u00e1r nem f\u00e9ltem \u0151t. Biztons\u00e1gban van.\r\n\r\nEml\u00e9kszem, r\u00e9gen mindig \u00fagy v\u00e9gz\u0151d\u00f6tt: szeret.<\/i>\r\n\r\n<\/i>Szeretn\u00e9m, hogy most is \u00edgy v\u00e9gz\u0151dj\u00f6n.<\/i>\r\n\r\n\"images<\/a>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/02\/images-611-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}