![\"images](\"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/02\/images-52.jpg\")
<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/02\/thumb-1-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}Esik az es\u0151, a fel\u00e1zott szempillafest\u00e9k szomor\u00fa-komikus fekete cs\u00edk az arc\u00e1n. \u00dagy n\u00e9z ki a l\u00e1ny, mint egy boh\u00f3c. Val\u00f3j\u00e1ban az is. Egy szeretni val\u00f3, \u00e1m kezelhetetlen boh\u00f3c, sz\u00e9plelk\u0171 \u00e9s nagyon \u00e9rz\u00e9keny, mert ha a koncertteremben meghallja, hogy fels\u00edr egy heged\u0171 m\u00e1r csorognak is a k\u00f6nnyei.\u00a0\u00c9p\u00edtgeti az \u00f6nv\u00e9delmi v\u00e1rat maga k\u00f6r\u00e9. Lassan rezisztens lesz a boldogs\u00e1gra, teste ellen\u00e1ll a gy\u00f3gym\u00f3dnak, mintha egyszerre t\u00fal sok lett volna bel\u0151le, halmozta volna. Ellen\u00e1ll az elk\u00f6telez\u0151d\u00e9snek, hi\u00e1ba \u00e1ll\u00edtj\u00e1k m\u00e1sok, a nyugalom fel\u00e9 ez az egyetlen \u00fat vezet. \u00a0Nem tudja kit\u00e1rni a sz\u00edved, pedig eml\u00e9kszik m\u00e9g, \u00a0mennyire felemel, amikor minden nap ugyanannak a f\u00e9rfinak az \u00f3v\u00f3 \u00f6lel\u00e9s\u00e9ben alszik el. Mindenki csak \u00fagy pihen meg igaz\u00e1n, az \u00f6lel\u00e9sben. Reggel nem v\u00e1rja, hogy v\u00e9gre t\u00e1vozzon, nem k\u00e9rdezi meg t\u0151le, k\u00e9r - e egy indul\u00f3s k\u00e1v\u00e9t, \u00a0pedig ebb\u0151l mindenki szokott \u00e9rteni. Azt\u00e1n \u00f6t percen bel\u00fcl \u00fajra egyed\u00fcl lehet, egymag\u00e1ban, mert \u00edgy akarta.\u00a0<\/p>\r\n
Az es\u0151 meg csak esik, r\u00e1 az arc\u00e1ra, a k\u00f6nnyei m\u00e1r nem is l\u00e1tszanak az es\u0151f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6n \u00e1t. S\u00f6t\u00e9t van, a cip\u0151 is \u00e1t\u00e1zott, a harisnya csurom v\u00edz, kit\u00f6rik a cip\u0151 sarka. \u00a0Alig v\u00e1rja, hogy haza\u00e9rjen. M\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny t\u00f3csa \u00e1tugr\u00e1sa a kicsorbult sark\u00fa cip\u0151ben \u00e9s v\u00e9gre otthon lehet. A kapu el\u0151tt \u00e1lldog\u00e1l, sosem tal\u00e1lja a kulcsot. Ez is olyan szimbolikus, mindig olyan nehezen tal\u00e1l r\u00e1 a megold\u00e1sra.<\/p>\r\n
\u00c9s akkor t\u00f6rt\u00e9nik valami v\u00e1ratlan, \u00e1lomszer\u0171. Valaki ott a kapualjban a v\u00e1ll\u00e1ra \u00a0ter\u00edt egy puha, meleg takar\u00f3t, ami megnyugtat\u00f3 \u00e9s v\u00e9delmez\u0151, ak\u00e1r egy \u00f6lel\u00e9s. A l\u00e1ny oldalra n\u00e9z, alig l\u00e1t \u00e1t az es\u0151f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6n. A\u00a0f\u00e9rfit m\u00e1r l\u00e1tta n\u00e9h\u00e1nyszor, k\u00f6sz\u00f6ntek is egym\u00e1snak n\u00e9h\u00e1nyszor. Nem tudja, egy\u00e1ltal\u00e1n nem tudja megmagyar\u00e1zni, mi\u00e9rt k\u00f6veti \u0151t felfel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151n. A takar\u00f3 m\u00e9g mindig a h\u00e1t\u00e1n, \u00e1tfogja, k\u00f6r\u00fcl\u00f6leli, meleg\u00edti.\u00a0Bar\u00e1ts\u00e1gos, meleg f\u00e9nyek vannak az otthon\u00e1ban. K\u00f6r\u00fcln\u00e9z, vajon ki is a rendez\u0151 ebben a filmben, ki adja neki az instrukci\u00f3kat, mit tegyen, hogyan tartsa a fej\u00e9t, \u00a0mit mondjon. Ki utas\u00edtott, hogy k\u00f6vesse a vadidegen f\u00e9rfit t\u00e9tov\u00e1n felfel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151n \u00e9s ki utas\u00edt most, hogy m\u00e9g hagyja mag\u00e1n a takar\u00f3t.<\/p>\r\n
Nem eml\u00e9kszik, melyik pillanatban hullott le a puha narancssz\u00edn\u0171 takar\u00f3 le a padl\u00f3ra. \u00c9s nem tudja, hol kezd\u0151d\u00f6tt az \u0151 \u00f6lel\u00e9se. Itt \u00e9s most nem kell adni. Csak elvenni kell. Elvenni egy m\u00e1sik emberi b\u0151r \u00e9rint\u00e9s\u00e9t, test\u00e9nek meleg\u00e9t, szapora l\u00e9legzet\u00e9nek hangjait. Nem kell adni, nem kell figyelni, nem kell gy\u00f6ng\u00e9dnek lenni. Csak \u00f6nmag\u00e1ra kell figyelni \u00e9s elvenni kell, csak megszerezni \u00e9s befogadni mindent, amit a pillanat adhat. Csak \u0151 maga sz\u00e1m\u00edtott. \u00d6szt\u00f6n\u00f6s volt, \u00f6nz\u0151 \u00e9s er\u0151szakos. Az ismeretlen f\u00e9rfi ugyanilyen volt. \u0150 is csak elvenni akart.\u00a0Kisz\u00edvott a b\u0151re p\u00f3rusaib\u00f3l mindent, ami kellett neki. Megmelegedett a t\u00fcze mellett, \u00e1tmelegedett a teste. A lelked az nem, azt kint hagyta valahol a kapu el\u0151tt, amikor az idegen v\u00e1ll\u00e1ra ter\u00edtette a takar\u00f3t.<\/p>\r\n
F\u00e9nytelen tekintettel keresg\u00e9li a ruh\u00e1idat. Megkapott volna mindent? Nem gondolkozott ezen. Volt itt valaki, akit\u0151l elvehetett. A f\u00e9rfi kiadta neki a test\u00e9t haszn\u00e1latra, \u00e9lhetett a lehet\u0151s\u00e9ggel, elj\u00e1tszhatta, hogy tudatosan meg\u00e9li, \u00e1t\u00e9li a pillanatot, de val\u00f3j\u00e1ban csak az \u00f6szt\u00f6nei m\u0171k\u00f6dtek.\u00a0Egyetlen sz\u00f3t sem sz\u00f3lt a l\u00e1nyhoz. Csak a nev\u00e9t mondta ki, ahogyan kezeivel lesimogatta r\u00f3la takar\u00f3t.\u00a0Biztosan tudta, nem l\u00e1tja t\u00f6bb\u00e9 az idegent. Nem is az\u00e9rt k\u00fcldt\u00e9k hozz\u00e1, hogy \u00f6sszeillessze sz\u00edve darabjait. Semmi k\u00f6ze ehhez.\u00a0Az\u00e9rt k\u00fcldt\u00e9k, hogy az \u00f6sszet\u00f6rt sz\u00edv\u0171 l\u00e1ny teste megmelegedjen a sebt\u00e9ben\u00a0 rakott, hamub\u00f3l felsz\u00edtott \u00a0t\u0171z mellett.\u00a0\u00dagy l\u00e9pett ki a f\u00e9rfi ajtaj\u00e1n, ahogy bel\u00e9pett, a puha takar\u00f3val a v\u00e1ll\u00e1n.\u00a0K\u00fcl\u00f6n\u00f6s, az\u00f3ta sem l\u00e1tta soha t\u00f6bb\u00e9 a k\u00f6rny\u00e9ken.<\/p>\r\n