![\"images](\"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/02\/images-45.jpg\")
<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/estherlife.cafeblog.hu\/files\/2014\/02\/images-49-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}\u00dcl\u00f6k k\u00e9pzeletbeli l\u00e9lekmentorom el\u0151tt \u00e9s tudom, sz\u00e1mot kell adnom a m\u00faltkor. Magyar\u00e1zatot v\u00e1r \u00e9s meg kell \u00e9rtetnem vele, mit mi\u00e9rt tettem.\u00a0A m\u00falt minden egyes kis puzzle darabj\u00e1t a megfelel\u0151 helyre kell illesztenem vele. \u00c9s nem kell a kirakott k\u00e9pnek gy\u00f6ny\u00f6r\u0171nek vagy sz\u00ednesnek lenni. A l\u00e9nyeg, hogy minden darabka a hely\u00e9re ker\u00fclj\u00f6n, nem er\u0151szakkal, hanem k\u00f6nnyed\u00e9n, n\u00e9mi magyar\u00e1zattal ugyan, de akkor is a hely\u00e9re.\u00a0\u00dcl\u00f6k el\u0151tte, egy m\u00e9ter sincs k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk, a l\u00e9legzetv\u00e9telemet is hallja. Hallani fogja, ahogy majd felgyorsul, azt is, ahogyan elfullad a hangom, a k\u00f6nnyeimet is fogja l\u00e1tni, ahogy csorognak az arcomon. M\u00e1r kor\u00e1bban elmondta, az \u00e9rzelmi megnyilv\u00e1nul\u00e1s norm\u00e1lis \u00e9s sz\u00fcks\u00e9ges, hagynom kell az \u00e9rz\u00e9seket a maguk \u00fatj\u00e1n \u00e1ramolni \u00e9s megnyilv\u00e1nulni, k\u00fcl\u00f6nben a puzzle darabka nem a megfelel\u0151 helyre illeszkedik.\u00a0Most m\u00e9g keresztbe tett l\u00e1bbal \u00e9s k\u00e9zzel \u00fcl\u00f6k el\u0151tte. Nem is lehetn\u00e9k z\u00e1rtabb. Tiszt\u00e1ban van vele. V\u00edzk\u00e9k szemeivel egyenes r\u00e1m n\u00e9z. Mindig az t\u0171n\u0151dtem, hogy vajon k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk val\u00f3 -e. Emberi haland\u00f3nak nincsenek ennyire k\u00e9k szemei. M\u00e9gis olyan bizalmat \u00e9reztem, mint m\u00e9g soha senki ir\u00e1nt.<\/p>\r\n
- Ugye tudod, hogy sok\u00e1ig fog tartani? De nekem van id\u0151m, mint tudod. \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy v\u00e9gre r\u00e1sz\u00e1ntad magad. A m\u00falt eml\u00e9keit f\u00e1jlokba kell rendezni. Ha ezt nem teszed meg, nem l\u00e9phetsz tov\u00e1bb \u00e9s nem lehetnek \u00fajabb eml\u00e9keid. Mert a rendezetlen, lez\u00e1ratlan, sebekkel teli r\u00e9giek, mind, mind az \u00fajak hely\u00e9re f\u00e9rk\u0151znek majd. \u00c9s gonoszul nem hagyj\u00e1k, hogy \u00e9lvezd azokat. Ez\u00e9rt csin\u00e1ljuk mindezt. Te egyed\u00fcl nem vagy k\u00e9pes erre, ez\u00e9rt vagyok itt. Manaps\u00e1g olyan gy\u00f6ng\u00e9k az emberi l\u00e9nyek, r\u00e9gen eg\u00e9szen m\u00e1s volt minden... Nem hiszem, hogy \u00edgy kellene \u00fcln\u00f6d. Lazulj m\u00e1r el, te l\u00e1ny.<\/p>\r\n
M\u00e9g a mosolya is f\u00f6ld\u00f6nt\u00fali. Hirtelen soha nem \u00e9rzett nyugalom sz\u00e1ll meg \u00e9s izgalom is egyben. Filmet fogok n\u00e9zni. \u00c9letem filmj\u00e9t. L\u00e9lekmentorom seg\u00edt majd v\u00e1lasz tal\u00e1lni a mi\u00e9rtekre. Nem vagyok egyed\u00fcl, hely\u00e9re ker\u00fcl minden egyes meg nem \u00e9rtett, kusza mozzanat. De ehhez \u00fajra kell \u00e9lnem a m\u00faltat, an\u00e9lk\u00fcl hogy v\u00e1ltoztathatn\u00e9k rajta.\u00a0L\u00e1tom a filmemet, sz\u00e9p vagyok. \u00c9s figyelem, milyen hisz\u00e9keny \u00e9s naiv vagyok, hogyan adok \u00fajra \u00e9s \u00fajra es\u00e9lyt az emberi j\u00f3s\u00e1gnak. L\u00e9lekmentorom figyelmeztet, csak n\u00e9znem <\/i>szabad a filmet. Nem sz\u00f3lhatok bele, nem tekerhetem vissza, nem k\u00f6zel\u00edthetek r\u00e1 semmire, csak n\u00e9znem\u00a0<\/i>szabad. De m\u00e9g egyszer arra biztat, engedjem szabadj\u00e1ra az \u00e9rz\u00e9seket, hagyjam, hogy a k\u00f6nnyek v\u00e9gigcsorogjanak az arcomon. \u00c9s nevessek sz\u00edvb\u0151l, \u00edgy k\u00f6nnyebben hely\u00e9re ker\u00fclnek a m\u00falt darabjai.<\/p>\r\n
L\u00e1tom magam, huszon\u00e9veim elej\u00e9n ahogyan egyre ink\u00e1bb a befoly\u00e1sod al\u00e1 ker\u00fcl\u00f6k \u00e9s nem tudok kikecmeregni onnan. Nem tiszteled a ritu\u00e1l\u00e9kat, nincs eljegyz\u00e9s\u00fcnk, nincs jegygy\u0171r\u0171m, menyasszonyi ruh\u00e1m, f\u00e1tylam, nincs esk\u00fcv\u0151nk. M\u00e9gis magad mellett tartasz, b\u00f6rt\u00f6n\u0151r\u00f6m vagy \u00e9s ridegen tartasz, domin\u00e1ns vagy megf\u00e9leml\u00edtsz. F\u00e9lek \u00e9s f\u00fcgg\u00f6k t\u0151led. Megversz \u00e9s megal\u00e1zol, de n\u00e9ha, nagyon n\u00e9ha kedves vagy. \u00c9s \u00e9n ezekb\u0151l a kedves pillanatokb\u00f3l t\u00e1pl\u00e1lkozom akkor.\u00a0Nem tudhatom, hogy hamarosan elfogynak a kedves pillanatok, nem adsz t\u00f6bbet. Nem tudhatom azt sem, egyed\u00fcl csakis saj\u00e1t \u00f6nz\u0151s\u00e9ged miatt vagy kedves velem. \u00c9s mindv\u00e9gig l\u00e1tom \u00e9letem filmj\u00e9n, nekem mennem kellene, el kellene hagynom t\u00e9ged. Nem teszem. \u00c9veket t\u00f6lt\u00f6k\u00a0 kiszolg\u00e1ltatva neked, \u00e9s a mi\u00e9rtre nincsenek v\u00e1laszok. Belen\u00e9zek l\u00e9lekmentorom v\u00edzk\u00e9k szem\u00e9be \u00e9s ugyanezt l\u00e1tom. M\u00e9gis a hely\u00e9re illesztj\u00fck a puzzle darabot. Elengedtem, tov\u00e1bbl\u00e9phetek.\u00a0L\u00e1tom, ahogyan megsz\u00fcletnek a gyerekeink. El\u00e9rz\u00e9keny\u00fclve n\u00e9zem a k\u00e9peket. Azt sem hagytad, hogy igaz\u00e1n anya legyek. Gyermekeink \u00e1rtatlan szem\u00e9ben, a te szemedet l\u00e1tom. \u00d6sszezavarodom, \u0151k nem tehetnek semmir\u0151l, nekik nem kell m\u00faltdarabokat illesztgetni.\u00a0L\u00e1tom magunkat, ahogyan pr\u00f3b\u00e1lunk csal\u00e1d lenni, l\u00e1tom magam kil\u00f6kve az aut\u00f3b\u00f3l, lel\u00f6kve a l\u00e9pcs\u0151n, l\u00e1tom magam kuporogni a konyhak\u00f6v\u00f6n. L\u00e1tom, hogyan kem\u00e9nyednek a von\u00e1saim, k\u00e9rgesedik a sz\u00edvem. Szeretetlen vagyok.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n l\u00e1tom magam l\u00e9lekben egyre ink\u00e1bb meger\u0151s\u00f6dve, elsz\u00e1nva, l\u00e1tom magam elhessegetni \u00fajabb szerelmeket, azt\u00e1n \u00fajra elesve majd felt\u00e1p\u00e1szkodva, csont sov\u00e1nyan \u00e9s megh\u00edzva, \u00e9letem pillanatai csak peregnek a filmen, nem \u00e1ll\u00edthatom meg. Nem elemezhetem ki, m\u00e9gis meg\u00e9rtek minden pillanatot. A darabok k\u00f6nnyed\u00e9n illeszkednek.\u00a0\u00c9s figyelem magam k\u00edv\u00fclr\u0151l, mennyire f\u00e9lek.\u00a0 Bizalmatlanul figyelem, hogyan olvad le sz\u00edvemr\u0151l a j\u00e9g. N\u00e9zem, hogy l\u00e1gyulnak el a von\u00e1saim, csillognak szemeim, az \u00faj a hajsz\u00ednemet is megcsod\u00e1lom, tetszik. \u00a0Kidob\u00e1lom a m\u00falt m\u00e9rgez\u0151, szil\u00e1nkos darabjait, mint a r\u00e9gi ruh\u00e1imat \u00e9s cip\u0151imet. N\u00e9zem, hogy t\u00e9r vissza \u00f6nbizalmam, hogyan billen hely\u00e9re fokozatosan lelkem b\u00e9k\u00e9je. Ez a r\u00e9sze a puzzle-nek nagyon sz\u00e9p, sz\u00ednes \u00e9s ragyog\u00f3. A filmen m\u00e1r \u00f6r\u00f6m\u00f6mben s\u00edrok, nem zaklat fel semmi, l\u00e1tom, milyen er\u0151s vagyok.\u00a0Azt\u00e1n visszaesem, mintha beteg lenn\u00e9k, mintha t\u00fal sokat szippantottam volna a szabad leveg\u0151b\u0151l, pedig m\u00e9g \u00e1gyban kellett volna maradnom. M\u00e9g gy\u00f3gyulnom kellett volna de \u00e9n t\u00fcrelmetlen vagyok, el akartam kezdeni \u00e9lni.\u00a0\u00c9s ez a darabka nem illeszkedik a hely\u00e9re, nem is tal\u00e1lom az utols\u00f3 m\u00faltdarabot. \u00c9letem filmje befejezetlen, sz\u00edvemben hi\u00e1ny\u00e9rzet. Az utols\u00f3 darabnak simulnia kell, k\u00f6nnyed\u00e9n illeszkedni, csak \u00edgy \u00e1ll majd k\u00e9szen a film, amiben \u00e9n vagyok a f\u0151szerepl\u0151.<\/p>\r\n
- \u00a0 A j\u00f6v\u0151det nem l\u00e1thatod. Ne \u00e1lmodj, ne k\u00e9pzelegj b\u00faboskemenc\u00e9r\u0151l \u00e9s napraforg\u00f3kr\u00f3l a h\u00e1l\u00f3szoba ablaka alatt. A m\u00faltdarabokat illeszd \u00f6ssze pontosan \u00e9s \u00e9ld \u00fagy a jelenedet, hogy abban ne maradjon egyetlen \u00f6sszekusz\u00e1l\u00f3dott eml\u00e9k sem.<\/p>\r\n
L\u00e9lekmentorom h\u00e1trad\u0151l, neki van ideje.\u00a0Olyan kev\u00e9s hi\u00e1nyzott volna, m\u00e1r majdnem teljes volt a k\u00e9p. \u00a0Ottmaradok, egyetlen f\u00e1j\u00f3, mar\u00f3 hi\u00e1ny\u00e9rzettel a lelkemben.<\/p>\r\n
A filmet be kell fejezni valahogy.<\/p>\r\n