A hitelesség művészete

Az üzleti és privát életben egyaránt fontos a hiteles, önbizalmat, és önelfogadást sugárzó, meggyőző magatartás. Ugyanezt a belső harmónián és helyes önértékelésen alapuló hozzáállást kell sugároznunk környezetünk felé is, ellenkező esetben vélt hitelességünk és meggyőző erőnk csak hamis imitáció, silány utánzat. Kellemetlen érzés, amikor nem senki nem vesz komolyan, ugye? A hiteles emberi magatartás nemcsak tanulható, de ösztönösen művészi szintre emelhető. Hogyan lehetséges ez? Figyeljük kicsit kívülről önmagunkat. Melyik az a pillanat, amikor valakiben bízni, hinni kezdünk? Az, amikor szavaival nem csak meggyőz, de meg is szelídít minket. Amikor már nem vitatkozunk, nem hozunk fel ellenérveket, és nem akarunk felállni, otthagyni őt. Amikor valaki személyiségén átragyog az etikus, erényes magatartás, a tiszta, következetes értékrend, és ennek megfelelően cselekszik, ez arra inspirálja a körülötte lévőket, hogy szívesen kövessék őt.

Szociálpszichológusok végeztek egy kísérletet, miszerint ugyanazt az önként jelentkező férfit két teljesen különböző álruhába öltöztették, és arra bíztatták, állítson meg járókelőket, és kérjen egy bizonyos összeget jótékony célra. Először egy szakadt külsejű hajléktalan bőrébe bújtatták, másodszor pedig egy meggyőző bankár designer öltönyét kapta, aktatáskával, benne a jótékonysági szervezet brosúráival, amely természetesen fiktív volt. A hajléktalantól szinte mindenki elzárkózott, a kitalált jótékonysági szervezet nem létező számlaszámát azonban minden megkérdezett elvette, amikor az álruhás bankár kedvesen feléjük nyújtotta. Később természetesen, tájékoztatták őket, hogy egy kísérlet résztvevői voltak. Allen Ginsberg amerikai költő számos televíziós interjúja kudarcba fulladt, mert bár a téma, amiről beszélt komoly, és mélyen szántó volt, mégsem lehetett őt komolyan venni. Miért? Mert külseje ápolatlan volt, elhízott, haja hosszú és zsíros, ruháján lyukak éktelenkedtek. A közönség képtelen volt a mondandójára figyelni, ápolatlan külseje határozta meg reakciójukat. Allen Ginsberg nem tudott hiteles maradni, mert olyan mélyen utazott saját belső világában, hogy elmulasztotta környezetét megtisztelni ápolt megjelenéssel. A vonzó kommunikátor mindig hatásosabb rábeszélő, ezt ne felejtsük el.

Hogyan emelhető művészi szintre a hitelesség? Lehet, hogy túl egyszerűnek tűnik, de meg kell szerettetnem önmagamat. Hogy is mondta Proximo a Gladiátornak? Win the crowd, vagyis nyerd meg a tömeget. Hogy „szerethető” legyek, ahhoz elsődleges szempont az önmagamról alkotott pozitív, helyes énkép kialakítása, etikus magatartás, és ami talán a legfontosabb: alázat. A hitelesség és szavahihetőség folyamatában mindig van egy kommunikátor és egy befogadó. Én vagyok a kommunikátor. Minden testbeszédem, határozott kézfogásom, öltözékem, világról alkotott képem, értékrendem, politikai tájékozottságom, beszédstílusom és hangtónusom mind ezt sugallja. Minden engem közvetít, és ily módon, mindazt közvetíti, amit képviselek, és amiben hiszek. A leghitelesebb emberek nem az eszükkel, hanem a szívükkel kommunikálnak. Képesek empatikus és mély emberi kapcsolatok kialakítására és mély sorsközösség érzésére, azáltal, hogy bevonják és beszéltetik beszédpartnerüket. A hiteles és meggyőző személyiség soha nem felejti el, hogy először, jelképesen szólva mindenki egy követővel indult el, mert alázat és türelem emel fel a siker kapujához.

Mi lehetne a hitelesség definíciója? A hiteles ember azt teszi, amit mond. És azt mondja, amiben valóban hisz.