Hello, Anti Valentine!

Te vagy a Valentin-nap depis oldala, egyben a szingli tudatosság napja, a szabad véleménynyilvánítás napja, amikor a szingli státusz büszkén viselhető, és a szerelemnapi giccsparádé bátran kicikizhető.

A kilencvenes években még engem is megérintett a Valentin nap rózsaszín ködben úszó atmoszférája, a szívem környékén mintha éreztem volna apró kis fájdalmas, boldogtalan nyilallásokat, ha éppen Cupido huncut kis angyala úgy suhant el mellettem ezerrel, mintha nem is léteznék. Miért is történt az idő távlatából számosnak mondható ugyan már, királylány jelenet? Mert vagy szökevény menyasszony voltam, vagy reménytelenségben is teljességet találó szingli egyetemista, aki bőszen szemezett a srácokkal a buliban egészen addig, amíg valaki bele nem öntötte a boros kólát az erősítőbe. Akkor mindenkit hazaküldtek, és én megkaptam életem első Valentin napi ajándékát egy kókadt szirmú, fagyasztásból nemrég életre keltett rózsaszálat, egy villámos megállóban fagyoskodó, éjszakai virágáruslány kosarának legmélyéről. Aztán egy évtizeddel később megtörtént az első, igazi áttörés. Egy pontosan akkora vörös rózsacsokrot hozott a futár Valentin-nap estéjén, ami még éppen befért a bejárati ajtón. Nos, elmondhatom, Cupido igazán kitett magáért, mert nemhogy észrevett, de körbehordozott a szerelem ünnepén, az volt a legszebb csokor a frissen elhantolt szingliségem sírján.

Mostanában az év háromszázhatvanöt napján szeretve vagyok, ami jó hír, ugye? Mégis a szerelemnap évről évre ismétlődő támadásaira mintha immunis lennék. Én és a Valentin-nap olyan hidegen hagyjuk egymást, mintha örök hibernációra lennénk ítélve a jégkocka tartóban, és én szerelem tárgyból többször, reménytelenül megbuktam voltam, és egyszerűen fel lennék mentve belőle. E tény mégsem vezérelt soha olyan őrült dolgok irányába a múltban, mint például egy Anti Valentin-nap megszervezése, pedig a sérült, repedezett, ezerszer széttört szingliszívek gyógyítására, és február 14 nyomasztó kihívásainak elviselésére úgy tűnik, egyre többen ezt a megoldást választják. Fekete ruhát öltenek, a Love me Tender helyett top hangerőn metált hallgatnak, és kollektíven részt vesznek egy e célra szervezett partin, ahol a dekoráció is törött szívekből áll, és felszabadultan járhatják a Stupid-Cupid táncot. A piros szív alakú lufikat boksz zsáknak használhatják, mintha csak az exet püfölnék. Mert arról a szemétládáról megint kiderült, hogy nős, megcsalt, átvert, kihasznált, kifacsart, lecsontozott, majd eldobott. Fennhangon lehet szerelemellenes rímeket felolvasni és fabrikálni, ami azonban legtöbbször átbillen keserű, fájdalmas, boldogtalan obszcén szitkozódásba illuminált állapotban. A kínai popkultúra a február tizennegyedikei ehhez hasonló megmozdulások megelőzésére létrehozta hivatalosan is a Szinglik Napját, amit november 11-én ünnepelnek. Azért, mert a 11.11 dátumban négy egyes található, ami négy bothoz hasonlatos. A kínai nyelvben az egyedülálló férfit hívják „botnak”.  Ezen a napon az egyedülállók bátran kinyilatkoztathatják, ők is jól érzik magukat, boldogan szomorkodnak együtt.  Az üzletek hihetetlen akciókkal várják a vásárlókat, a szinglik féktelenül partiznak, és vacsorákat szerveznek, az is előfordul, hogy menyasszonyi ruhában vonulnak az utcára.  

Végezetül egy „legtöbb, mi adható” Anti Valentin-napi kártya, amelynek igen gazdag üzenete van a fogyasztói társadalom számára.

Éljen a romantika napjának fantáziátlan, fogyasztást ösztönző és tökéletesen önkényes, manipulatív és sekélyes megünneplése. Ezen szomorkodva….  azért ne feledd az ajándékom!