Mitől férfi a férfi?

Köztudott, hogy egyes férfiak néha túlbecsülik önmagukat. Tévesen azt gondolják, hogy elegendő a túltengő tesztoszteron és maximumon járó potencia, a női nem máris elégedett sóhajjal nyugtázza e csöppet sem nagy erőfeszítést igénylő állapotot. Sajnos olvasatukban a férfiasság fogalma egyenlő a szexuális teljesítőképességgel. Pedig nem szabadna abban a kényszerképzetben élniük, hogy kizárólag a nemzőképesség, vagy a méret adja meg a férfiasság kiváló karakterisztikus jegyeit. Sajnos az ebbéli hiányosság nagyon is tudatformáló tényező, lehet a férfi bármilyen magas pozícióban, lehetett messze földön híres hadvezér, zseni, vagy világhírű feltaláló, a férfiasság csorbáját semmilyen más életterületen szerzett tapasztalat nem tudta és nem tudja a mai napig kiküszöbölni.

A nő emocionális lény, ebből kifolyólag hosszú távon képtelen egy olyan kapcsolat kialakítására, ahol semmilyen „lelki táplálékban” nem részesül. A lelki szimbiózisnak, a végzetes összefonódásnak elengedhetetlen szerepe van. Becéző és bíztató szavakra van szükségünk, és a másik felem, a jobbik felem megtalálásának érzésére, a megszokottság, az édes rutin, az ismétlődő, biztonságot nyújtó mindennapok körülölelő komfortérzetére.

De mitől férfi a férfi a szemünkben? Mi hozza el a kizárólagosság érzését számunkra, amitől aztán végleg lefoglaljuk, kitűzzük rá a zászlónkat, és onnantól ő lesz nekünk a one and only? Nem kompromisszumos megoldásokra gondolok, hanem valódi, tudatos és tudattalan égszakadás-földindulásérzésekre, amikor nap, mint nap büszkén legeltetjük a szemünket a férfiemberen, és boldogok vagyunk, hogy megszelídítettük magunknak. Akire ötven év után is úgy tekintünk, hogy lám, igaza volt a nagymamának, annak idején, amikor azt mondta, őt kell választanunk. És nem kesergünk soha egyetlen percet azon, hogy bár Hufnágel Pistihez mentünk volna feleségül.

Milyen személyiségjegyek teszik tehát a férfit férfivá? Legyen bátor, határozott, magabiztos, erős, szenvedélyes, udvarias és figyelmes. Legyenek céljai, és legyen elegendő ambíciója azokat megvalósítani. Legyünk mi vonzalmának a kizárólagos tárgyai. Tudja, mit jelent biztonságosan kötődni egyetlen emberhez. Ne akarjon bármilyen konfliktushelyzet esetén új vizekre evezni, éhségét, szomját ne csillapítsa máshol. Legyen harmonikus, szeretetre és szenvedélyre épülő megingathatatlan szerelemvárunk. Legyünk mi ketten a szerelempiramis legtetején. Az igazi férfit nem lehet soha igazán, százszázalékosan megszelídíteni. A nő szereti azt az egy százalék vibráló bizonytalanságot, ahogyan a férfit is izgalommal tölti el a női titokzatosság.

A férfi képes az állandó és biztonságos otthon megteremtésére, végső küldetését a családjáért való tudatos felelősségvállalásban találja meg. Mi a különbség az állatbőrt viselő, reggel vadászni induló férfi, és a mai verzió között? Semmi. Ha akarjuk, ha nem, és küzdhetnek a feministák bármely hatékonyan, a nemi szerepek fikarcnyit sem változnak a történelmi korokon át. A nők pontosan ezért zavarodnak bele a szerepkáoszba, és húzzák haza óriási feminin egójukat este nyolc órakor, adalékanyagokkal dúsított mikrós kaját tálalva a családnak. A rém független egyedülálló anyák is, ütvefúróval a kezükben végül megadják magukat a Férfinak, és hálásan hagyják, hogy a teremtés koronája átvállalja a feladatok férfias részét, és kivegye a kezükből a cseppet sem odaillő dolgokat.

 A férfi hitelességét a szeretteiért vállalt mindennemű kockázat adja. A megteremtett családi fészek nyújtotta biztonságos érzelmi háttér nélkül, minden férfi csak félkarú óriás.