A lottónyertes

A lottónyertes tíz éven át minden héten vett egy szelvényt. Akkor kezdte, amikor élete üveggömbje lassan és fenyegetően repedezni kezdett, míg végül ősrobbanásszerű erővel apró, szilánkos darabokra nem hullott.

Pontosan tíz éve, Karácsony előtt már mindent elrendezett. A férje akkor már fél éve dolgozott külföldön, előrement, mint felelősségteljes, gondos felderítő, hogy berendezze a fészket a családnak. Talán majd újra gyökeret vernek az új hazában. A lottónyertes mindent pénzzé tett. Eladta a lakást, és felmondott a munkahelyén. Amit tudott, szétosztogatott a rokonoknak és barátoknak, a nagyobb helyet foglaló tárgyak, bútorok pedig egy bérelt garázsban pihentek. Az akkor tízéves ikerlányok már összecsomagolták az összes plüssállatot, pónit és Barbiet, és izgatott várakozással, suttogva civakodtak a kiürült a gyerekszobában. Az egykori családi képek nyomait szelíden himbálózó pókháló keretezte, körülölelte a nagy semmit, a fal barátságtalan piszkosfehér volt, és ahogyan a szoba levegőjébe szippantott, már nem érezte benne önmagát.

Utólag visszagondolva, mégis érzett egy enyhe szorítást a mellkasában, és izzadt a tenyere, mint a főiskola folyosóján, kollokvium előtt. Ez lett volna az? A figyelmeztető érzés, hogy mindjárt darabokra hull ez a világ, szétreped az élete eddig csodásnak hitt üveggömbje, és ahelyett, hogy meghaltak volna mind, örök túlélésre lesznek kárhoztatva? Nem tudta, pontosan mi ült a mellkasán, mi nem hagyta csöndesen örülni a változásnak. A telefon három óra után nyolc perccel csörrent meg azon az idegesítő kutyaugatás hangon, amit a lányok állítottak be titokban a telefonján. A férje volt. Kongott, visszhangzott a hangja, milyen legyen? Tengerek választották el őket egymástól

– De jó hallani a hangod, szívem. Már mindennel kész vagyunk. A lányok tűkön ülnek ám! – kiabálta az izgalomtól elfúló hangon.

– Ne gyertek. – a férfi hangja koppant a konyhakövön, odagurult hozzá és marni, marcangolni kezdte őt, és az értetlenség beterítette az arcát, mintha valaki zacskót húzott volna rá, fulladozott, nem kapott levegőt.

– Az eddigi életemet nektek áldoztam. Most már élni akarok. Találkoztam valakivel… Beleszerettem… Ne utazzatok el. Beszéltem az ügyvédemmel, elindítottuk a válási procedúrát. Kérlek, értsd meg. És bocsáss meg nekem. Tudom, hogy soha nem leszel képes rá, de legalább próbáld meg.

A hang idegen volt. A szavak egymás után, idegesítően dobbantak a fülében, olyan volt, mint egy golyózápor a szívén, de fura módon nem ölték meg, csak kínozták, óriási üstben törték, zúzták. Aztán vége lett. Az utolsó darab üvegszilánk is szétrobbant. Csend lett, zúgott, csengett a füle a belső égszakadás-földindulástól.

– A lányokról gondoskodni fogok. Még egyszer kérem a megértésedet. – ekkor elszakadt a cérna, ami eddig az idegszálait egyben tartotta.

– Kéred a megértésemet?? A megértésemet kéred?? Ez nem egy istenverte céges meeting!! Nem egy kurva szerződésbontás!

Ezt már a semminek kiabálta. A nagy, büdös, rohadt semminek. Mert ezek a szavak már soha nem jutottak el ahhoz, akit élete társának gondolt. A szám másnap már nem volt forgalomban. Férje helyett az ügyvédje kommunikált vele. Mintha hullámvasútban ült volna, úgy zuhant sikoltva, egyre lejjebb és lejjebb. Mivel minden a férje nevén volt egyáltalán semmi nem járt neki. Amit ki tudott harcolni az a lakáshasználati jog ellenértéke volt. Ott állt a tízéves, halálra rémült ikerlányaival egyedül az élete kies, lakatlan szigetén. Lakás és állás nélkül, a semmi ágán, fedél, védelem, és jövőkép nélkül. Na, most legyél okos, suttogta bele a fagyos decemberi ködbe az erkélyen állva, miután a lányok hüppögve elaludtak. Most kapd elő a híres hidegvéredet, hol az adrenalin, hol a pozitív gondolkodás, hol a vonzás törvénye? Mind bullshit. Nincsen Isten sem, mert ha lenne, most a tenyerébe venné, és áthelyezné őket egy másik élet díszletébe, ahol ilyesmi egyszerűen nem történhet meg!

Mielőtt halálra fagyott volna a szívén túl a teste is, bement a gyerekszobába, és lefeküdt a sírástól még szabálytalanul lélegző lányok mellé, a keskeny matracra. A függöny nélküli ablakokon, az utcai lámpák fényénél jól látta, hogy elered a hóesés.

(Folytatása következik)