Vakrandi

Különös vakrandin voltunk. Néhány órára láthatatlanokká váltunk és láthatatlanná vált minden, ami eddig kézzelfogható és szemmel érzékelhető volt. A szemünk olyan érzékszerv, ami leginkább elkényeztet és kiszolgál minket, a látás csodájának teljességét, annak hiányától kapjuk csak meg. A látó nem vigyázza, nem dédelgeti a kincsét, természetes számunkra a vizuális információ, azonosítjuk a tárgyakat, észleljük a tulajdonságaikat, érzékeljük a színeket, és számunkra jelentőségteljes dolgokat a „retinánkba égetünk”.  

Sok éve tervezem már, hogy elmegyek a Láthatatlan Kiállításra, de csak tegnap sétáltunk fel a Millenárisra. Ahogy kihunyt minden fény, körülölelt a teljes sötétség, és nem volt mit befognia az íriszemnek, én a kezed után nyúltam, mert nem akartam egyedül végighaladni a világtalan szobán. Azon gondolkodtam, ha elveszíteném a látásomat, vajon mellettem maradnál, és lennél-e a szemem? Végigvezetnél ezen az életen? Nem engedted el a kezem, én pedig mentem a bőröd illata után, aztán lassacskán enyhült a szorításom, és megadtam magam a teljes sötétségnek. A látásom helyett más érzékszervek vették át jótékonyan a főszerepet, kedves, kaotikus hangzavar vett körül, és füleltem minden hangra, mint egy denevér. Megmagyarázhatatlan érzés figyelni, hogyan halkul a szívem kalapálása, mélyeket lélegezni, megnyugodni, és hagyni, hadd öleljen át a sötétség. Mindennapjaink során féltékenyen őrizzük a privát szféránkat, ösztönösen egy lépést hátrálunk, ha egy idegen túl közel merészkedik. Taszít az idegen szag, és ott a láthatatlan demarkációs vonal, eddig és ne tovább. A teljes sötétségben nem jelentett gondot egy idegen test közelsége, vagy véletlen érintése, biztonságot nyújtott. A vak ember felülettől felületig tájékozódik, mi is ezt tettük, figyeltünk és érintettünk.

Misi, a túravezetőnk kezéből áradt a pozitív energia, hangjából magabiztosság, életigenlés, derű áradt. Misi aliglátó. Az aliglátók nagyfokú látóérszűkülettel élnek, vagyis nagymértékben látássérültek, csak homályos alakok érzékelésére képesek. Misi felnőttként veszítette el a látását, tehát valaha családapa, családfenntartó, alfahím volt. A látása fokozatos romlásával a házassága is lassú rothadásnak indult, a szerelem hajóját gyenge fából ácsolták, és ahogy lenni szokott, elsüllyedt a baj és probléma tengerén. Misi egyedül maradt a rászakadt sötétségben, széthullott családdal, összetört élettel, és egy feldolgozni való tragédiával. Három, vagy négy évig úgy döntött, hogy nem dolgoz fel semmit, kivonta magát az életből, sajnálta magát, lelki sebeit kezelte. Kívülálló lett, ott állt megbélyegezve, számkivetetten. Saját elmondása szerint, bárki jöhetett volna, a Pápa, vagy Avilai Szent Teréz, ha ő önmagában nem teszi helyre a dolgokat, még most is ott nyüszít magzatpózban, önsajnálatba fulladva. Ki segített tehát? Senki. Az idő múlt, az évszakok változtak, és Misi meglelte új helyét a világban. Bámulatos kommunikációs készséggel rendelkezik, magával ragad a derű, a humor, és a pozitív gondolkodása, kezének érintése határozott, magabiztos. Úgy vitt minket végig a sötétségen, hogy egy pillanatra sem érződött a hangjából, vaknak lenni egyenlő fogyatékkal élni. Érzékenység és empátianövelő tréning volt ez a javából, Misi a vállunkkal együtt a szívünket is megérintette.

A vak ember megpróbál a társadalomba integrálódni, ám úgy tűnik, ebben a folyamatban átlag látó társaik minden erejükkel megakadályozzák őket. A hangjelzést biztosító közlekedési lámpák száma még mindig nem elegendő, és Misi gyakran csak arra vár, hogy valaki az embertömegből hangosan kimondja, zöld. Már nem reménykedik, hogy átkísérik. A lépcsőn elsodorják, a botja lépcsőfokokat gurul lefelé, bénultan áll, segítségért kiabál. A négyeshatoson botjával való tájékozódás közben megérint egy telefonját nyomkodó, lélekzombivá vált tinédzser lányt. Hülye vak, mondja a lány magából kikelve.

Ezek lennénk mi emberek? Kihűlt szívvel, megdermedt lélekkel menetelünk?  A Boldog Herceg szobrában több az empátia, mint bennünk. Egy ötéves gyerekbe több szociális érzékenység szorult, mint az utca emberébe. Ébresztő. Ideje kibújni a tagadás csigaházából, és kitárni a szíveteket.

Boldog Karácsonyt mindenkinek.