Eszter élete

Csendkirály és Szövegláda

Vegyünk most górcső alá két személyiségtípust és lássuk, hogyan boldogulnak a párkapcsolati problémamegoldás sűrű, rengeteg erdejében. Megtalálják a kivezető utat, a tisztást, ahol végre tartós boldogságra találnak? Félre tudják-e rúgni a jelentéktelen, semmitmondó, említésre sem érdemes összetűzéseket, amelyekkel csak a napokat mérgezik, és az időt pazarolják? Vizsgáljuk meg közelebbről Szövegládát. Nem egy alvó baba típus,… Tovább »

Szomorú, magányos házak

A szomorú magányos házak olyanok, mint valaha szépséges, élettel teli fatörzsek, melyekben, zubogott, áramlott az élet. Ma már azonban szikkadt, színtelen, fényüket vesztett, szúrágta, belül korhadó testek, melyek erdei ösvényekre dőlve várják az ítéletnapot. A szomorú magányos házak lakói fáziskésésben élnek, és úgy múlik el a Karácsony, hogy húsvéti szalvéta van az asztalon, és festett,… Tovább »

Szakítás karácsonykor?

A szívemben már régen karácsonyt rendeztem, úgy november környékén, amikor először megjelentek a hógömbök és a sztaniol angyalkák. Ekkor még nyugodt és várakozó voltam. Elképzeltem, hogy mindent időben megvásárolok, no stress, no para, last christmas I gave you my heart és Ica kérlek, fáradj a kasszához a háundemben, minden ugyanaz, évről évre semmi nem változik,… Tovább »

Ennyi!

Idén januárban új voltam még a blogger univerzumban. Úgy köszöntött rám az újév, hogy egyetlen mondattal üdvözöltek kedvesen és szeretettel itt a grafomán, női bennszülöttek. Eszter azoknak és azokról ír, akiket bántalmaznak. Valóban. Minden korai bejegyzésem úgy született, hogy a múlt szelleme sátáni vigyorral a képén beröhögött az ablakomon, majd hívatlanul az ágyam szélére ült… Tovább »

Mennyit ér egy nő?

Figyeld csak meg, milyen a testtartásod, amikor utolér az a boldogtalan hangulat. Vissza tudod idézni a pillanatot, amikor hagytad magad belesüllyedni az önsajnálat bugyrába? Mikor történt másodpercre pontosan, hogy beléd kapaszkodtak a negatív energia indák és húztak lefelé? Csak figyelned kellett volna önmagad, jelképesen figyelni a testtartásodat, a végzetes pozitúrát, ami leadta a jelzést a tudatalattidnak…. Tovább »

Bocsáss meg igazán

Mit jelent megbocsátani? Ez is valami olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Mint a megszelídíteni, érdek nélkül kapcsolatokat teremteni, és a nemkívánatos emlékeket szándékosan hátrahagyni. Megbocsátani egyszerűbb, mint gondolnánk. Csak leülünk és elkezdjük kiszedegetni a töviseket a szívünkből, pontosan úgy, ahogyan a ruhánkba ragadt szamárkórót választjuk le egyenként magunkról. Bár kissé hosszadalmas és időigényes művelet,… Tovább »

Vakrandi

Különös vakrandin voltunk. Néhány órára láthatatlanokká váltunk és láthatatlanná vált minden, ami eddig kézzelfogható és szemmel érzékelhető volt. A szemünk olyan érzékszerv, ami leginkább elkényeztet és kiszolgál minket, a látás csodájának teljességét, annak hiányától kapjuk csak meg. A látó nem vigyázza, nem dédelgeti a kincsét, természetes számunkra a vizuális információ, azonosítjuk a tárgyakat, észleljük a… Tovább »

Ma felkelek és járok

Valaki jöjjön. És rázza ki a lelkemből a port, mintha elhagyott szobában régen vigyázban álló díszpárna volna. Engedje be a fényt az ablakokon, húzza szét a nehéz függönyöket, hadd nézzem, hogyan táncolnak vidáman a porcicák a beáramló napsütésben. Szűnjön a dohos, áporodott mozdulatlan vegetáció szaga, ma felkelek és járok, engedem hadd csókoljon szájon az élet…. Tovább »

Féltékenyek

A féltékenyek szívét vasmarokkal szorítja össze a kegyetlen, ösztönös érzés. Nem lehet hibáztatni őket érte. A féltékenység érzése mindannyiunkban megbújik, mint egy, már egyszer megkapott fertőzés, ami lerombolta lelkünk immunrendszerét. A féltékenység ott él bennünk, elrejtőzik mélyen az idegpályáink mentén, alvó, alattomos, bármikor kitörni készülő állapotban. Élethosszig hordozzuk, és nem tehetünk ellene, ha valaha felszínre… Tovább »

A másik életem

A másik életem szabályos. Nincs tele kanyarokkal, ismeretlen ösvényekkel. A másik életem a járt út, melyet a járatlanért el nem hagyok soha. Szépen beleillik a sablonba, erőszakolni sem kell, pontosan olyan, amilyenről kislányok álmodnak, fodros függönyű lányszobákban. Ott van leírva, gyűrött, régi iskolai füzetben, tízéves gyermeki bölcsességgel, ösztönös tudatossággal. A másik életem az elmélet, a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!