A szerelmi tartósítószer pontosan olyan, mint a szerelmi bájital. Ugyanaz a lelkesedés és szenvedély szükségeltetik hozzá, mint a kezdeti dopamin és endorfin koktél mixeléséhez. Az első találkozás páráját, atmoszféráját kellene tartósítani, de nem ám dátumozva felrakni a kamra hátsó polcára, és soha nem elővenni többet. Az első találkozás elixírjét folyamatosan nyitogatni kell, mint egy zenélődobozt,… Tovább »

Mi a baj az egyedülálló apákkal? Miért vannak mindig a szóba jöhető, lehetséges jelöltek listájának legalján? Miért szorultak perifériára a társkereső oldalakon? Miért toljuk őket félre, miért ülnek kispadon, és nézik beletörődve, ahogyan karonfogva elsétálunk a „hibátlan áruval”? A hibátlan áru ismérvei: nőtlen, csibészes mosolyú, kidolgozott felsőtestű férfiegyed, divatos keresztnévvel, jó családi háttérrel, saját lakással,… Tovább »

A szeretethiány népbetegség. Egymástól elidegenedett emberek élnek egymáshoz közel, mégis fényévnyi távolságban. Érzéseinket eltitkoljuk, azt gondolván, halálosan sérülünk, és mi már nem akarunk szenvedni. Ha egy eltévedt idegen közeledik, felénk azonnal elborít a gyanakvás és a bizalmatlanság. Mit akar tőlem? Kezünk máris a táskába rejtett, önvédelmi paprikasprayn.  Egyenálarcok sodródnak az utcákon, nem lélegző emberi testek… Tovább »

Unom a szerető témát. Úgy érzem, lassan de biztosan haladunk szegény szeretők piedesztálra emelése felé. Mintha a szeretői státusz egyfajta nem kötelezően, de elvártan végrehajtandó huszonegyedik századi női életfeladat lenne. A szeretőket boldogan üdvözlik hasonló cipőben járó, női sorstársak a klubban, közösségi oldalakon szeretőnek lenni  témájú zárt csoportok alakulnak, ahol minden beavatott elsírhatja saját történetét…. Tovább »

Az adás és az elfogadás után az egyik legfájóbb, erőt és érzékeny odafigyelést igénylő feladatunk az elengedés művészete. Tudjuk ezt jól csinálni? Tanulható-e az elengedés? Felkészíthető-e előre lélek a másik elengedésére? Minden veszteség első reakcióját a bennünk élő gyermek teszi meg. Sírunk, toporzékolunk, szorítjuk, öleljük magunkhoz a semmit, darabokra hullunk és kizárjuk a valóságot. Hullámzik… Tovább »