Érintésterápia

Napjainkban valóban újra kell tanulnunk kell az érintést? Kurzusok, tréningek, előadássorozatok nyílnak e legősibb, és legösztönösebb szeretetnyelv fontosságáról. Érintést, simogatást, testi kontaktust hosszú ideje nélkülöző emberek jelentkeznek az érintéskurzusra, mert azt gondolják, bennük van a hiba. Hiszen elfelejtették, hogyan kell megérinteni egy másik emberi lényt. Az érintés, simogatás, ölelés alapvető érzelmi igényünk. Miért tendál mégis érzelmi mélypont felé az emberiség, annyira, hogy földrajzilag szoros közelségben élő emberek elfelejtik megérinteni egymást? Mindenféle megmagyarázhatatlan hiányérzettel küszködnek, amelyet ők maguk sem értenek, holott csupán sóvár vágy él bennük a rendszeres, szeretetteljes testi kontaktusra, amely nem szexuális együttlétre utal, hanem arra, hogy végre valaki a karjaiba zárja őket.

A magyar nyelv csodásan árnyalt, az ölelést számos szinonima jelöli, átkarol, magához, szorít, karjaiba zár, szívére ölel. Az érzelmeket közvetítő kifejezések esetében a szív legtöbbször jelen van. Ha valaki a szívéhez szorít, a fájdalmad is enyhül. A gyermek is lecsitul, a zokogása hüppögéssé szelídül, végül teljesen abbamarad. Még mindig ugyanerre a lelki vigaszra vágyunk, hogy csökkenjen a félelem érzetünk, hogy kevésbé lássuk sötéten a dolgokat. Önmagától értetődő, ősi stressz oldó módszer az érintés, a simogatás, és az emberi érintés szükséglete fontosabb a szex és a táplálék iránti igényünknél. Valahol mégis elveszítettük az érintésre vonatkozó ősi emlékeinket, érintés-tréningeken próbáljuk felfrissíteni az ismereteinket, mintha ez a legszimplább és legösztönösebb non-verbális kifejezésmód tananyag lenne, és időnként továbbképzést írnának elő odafentről. Szeret, de nem érzem. Nem mutatja ki. Illetve kimutatja, kinyilatkoztatja, minőségi idővel, ajándékokkal, elismerő szavakkal, szívességek megtételével, de nem testi érintéssel. Nem képes kiteljesedni az, akinek életéből hiányzik a szeretetnek ez az ösztönös és alapvető gyakorlati kifejezésmódja.

Gyermekeinket a huszonegyedik század high tech, steril, érintésmentes világára szocializáljuk. De nem szocializáljuk érintésre, simogatásra, empátiára, érzelmeik világos kinyilatkoztatására. Az újszülött sírására érintéssel és beszéddel reagálsz. Már az anyaméhben megsimogatod a hasad, amelyben ő növekszik, megérinted őt, a hasfal és a méh rétegein át is reagál, simogató kezeiddel még aprócska testrészeit is érzed. Az érintés végigkíséri az életünket. A haldokló is titkon azért fohászkodik, hogy ne kelljen egyedül itt hagynia a földi világot. Legyen, valaki, aki mellette van, átkíséri, tartja, fogja a kezét. Általános tény, akiket simogatnak, tovább maradnak egészségesek. Az érintés hiánya lelki zavarokhoz vezet, tehát ne féljünk az intimitástól, és ne elméletben, bőszen jegyzetelve tanuljuk meg az érintést. Az érintés nem képlet vagy definíció, ott van rá mindannyiunkban a képesség és a vágyakozás, mélyen elfojtva vagy szabadon gyakorolva.

Tárd ki a karod. Öleld meg, akit szeretsz. Csökkentsd a napi stresszt természetes érintésterápiával, nincs ettől gazdaságosabb antidepresszáns.