Gyermekeink ellen elkövetett vétkek

A vér szerinti szülővé válást miért nem kötik alkalmassági vizsgához?

Az örökbefogadó szülőknek szigorú alkalmassági vizsgálatokon kell keresztülmenniük, hogy megbirkózhassanak magatartási problémákkal és váratlan nevelési feladatokkal. A leendő örökbefogadók otthonában környezettanulmány zajlik, felmérik és tanulmányozzák a család életvitelét, igényszintjét, a családi élet légkörét. Az, hogy az örökbe fogadni kívánt gyermek beleillik-e az adott család életritmusába, és hogy megvannak-e a megfelelő feltételek az ő elhelyezéséhez és gondozásához, nos, ez hosszú procedúra végeredménye lesz. Az is előfordul, hogy az örökbefogadó szülők alkalmasságot vizsgáló pszichológiai tesztet vagy kérdőívet töltenek ki, ami megítéli mentális és pszichés felkészültségüket, illetve érettségüket a szülői szerepre.

A széthulló családok esetében szintén pszichiátriai teszt vizsgálja az anya vagy az apa alkalmasságát a további szülői szerepük gyakorlására. A vizsgálatok azonban régen elavultak és előre kiszámíthatóak. A száz éve használt, úgynevezett Rorschach, vagy tintafolt teszt ma már remekül manipulálható, a tintapacák lehetséges magyarázatai az internetről letölthetők, így elmés, ám valójában deformált személyiségű szülők mellüket döngetve pert nyernek gyermekelhelyezési perekben, győzedelmeskedve a másik szülő felett, aki csak szeret, és részt akarna venni a gyermek életében.

A gyermekvállalás előtti vér szerinti szülőknek nem kell vizsgázniuk az égvilágon semmiből. Egy segédmotor kerékpár, vagy egy kishajó vezetése törvényileg jogosítványhoz kötött. De egyetlen leendő szülőnek sem kell azonban szigorú bizottságok kritikus bírái előtt vizsgát tenni, akik feszes kritériumrendszerhez kötnék a vér szerinti szülői lét jogosultságát. A terhességre való felkészülés opcionális, dohányzó, rendszeresen alkoholt fogyasztó, partydroggal élő, gyógyszerfüggő anyajelöltek válnak jó esetben habituális vetélőkké, rossz esetben tényleg vér szerinti anyákká. A felelősségteljes szülői szerepre való felkészülés bonyolult tanulási folyamat kellene, hogy legyen, kezdve a magzati fejlődéstől, a csecsemőgondozásig, különös tekintettel a gyermeklélektanra, és a hatékony kamaszkori konfliktuskezelésre. Egyes spirituális megközelítések alapján a gyermek leszületik a Földre és szülőpárt választ magának. De egyetlen gyermek sem választana elhanyagoló, bántalmazó, szenvedélybeteg, latens pszichés zavarral küszködő, züllött életmódot folytató, felelőtlen szülőt! A terhesség fiziológiás folyamatáról mit sem tudó nők spontán „lebabáznak”, a csecsemő hat hónaposan már tehéntejet kap, mert nincs pénz tápszerre, a szoptatás meg melós, és különben is, senki nem mutatta meg, hogyan kell. A védőnő egy idő után leszokik a személyes látogatásról, telefonon érdeklődik, aztán már úgy sem.

Alapvető morális követelmény, hogy a gyerekeinkről gondoskodjunk, minden gyermeknek alapvető és feltétlen joga van a megfelelő, lelki és testi egészségét legjobban szolgáló gondviseléshez, és erkölcsi neveléshez. Saját életének feltételeit önmaga, önállóan biztosítani képtelen, ezt mi szülők vagyunk kötelesek megtenni és a szülői szerepre legjobb tehetségünkkel felkészülni. A gyermekeink ellen elkövetett vétkeket gyakran észre sem vesszük, vagy nem is akarunk róla tudomást venni. A négy fal között, a család látszólagos biztonságán belül zajló gyermeki lelket és testet romboló tevékenységek gyakran kimondatlanok, elfojtásra kerülnek, és a felnőtt terroristák örökre megússzák büntetlenül. Egy gyermek szerencsétlen sorsa sok esetben már születésekor eldől, csak rá kell tekinteni a szülői feladatokra siralmasan alkalmatlan, önpusztító életet élő vér szerinti „kihordójára”.

Minden felnőttkori érzelmi és viselkedészavar gyökerét a gyermekkorban kell keresni.

Heteket, hónapokat készülünk egyszerű, felelősséggel nem járó megmérettetésekre. Életünk legnagyobb, legszebb, és legnagyobb odafigyelést igénylő feladatára, a szülői szerepre akkor miért nem készülünk fel szívvel, lélekkel, felelősségünk teljes tudatában?