Feneketlen szeretetzsák

A szeretethiány népbetegség.

Egymástól elidegenedett emberek élnek egymáshoz közel, mégis fényévnyi távolságban. Érzéseinket eltitkoljuk, azt gondolván, halálosan sérülünk, és mi már nem akarunk szenvedni. Ha egy eltévedt idegen közeledik, felénk azonnal elborít a gyanakvás és a bizalmatlanság. Mit akar tőlem? Kezünk máris a táskába rejtett, önvédelmi paprikasprayn.  Egyenálarcok sodródnak az utcákon, nem lélegző emberi testek érzelmekkel, élettörténettel, a tekintet zárt, kifejezéstelen, a gondolkodó homlokránc is szinte ugyanoda rajzolva. Egyre kevesebbet mosolygunk, mintha ez a bevésődött gesztusnyelv is túl intim lenne, elárulhatna személyiségünkről valamit. A pozitív gondolkodás lassan bekerül a spirituális bullshit kategóriába, félkegyelmű guru lesz a jó hírnöke, és szegény szerencsétlen fickó, aki a téren gandhis és buddhás szövegeket kiabál fennhangon, kap néhány forintot a kalapjába.

A mai átlagember súlyosan szeretethiányos. Milyen jelek árulkodnak erről?

A szeretethiányos ember mélyen bizalmatlan, éppen ezért gyűlöli a konfrontációt. Habituális konfliktuskerülő, az egészséges, felszabadító vitatkozás művészetét nem sajátította el. Kerüli az önálló véleménynyilvánítást, inkább hallgatásba burkolózik, attól való félelmében, hogy véleménye merőben eltérhet másokétól.  Nem vagyunk egymás klónjai, különbözőek vagyunk, eltérő szokásokkal, családi háttérrel, múlttal, temperamentummal, világnézettel. Az életet éppen ez a különbözőség teszi színessé! Egymás közelében élő, egymással kapcsolatban élő emberek egyszerűen nem tudják megúszni az életet konfrontáció vagy konfliktus nélkül.

A szeretethiányos ember csak félve és gyanakodva lép ki a komfortzónájából. Akkor is csak az orra hegyét dugja ki, és miután rémülettel tölti el a sok befogadandó, új inger, gyorsan visszamászik biztonságos odújába. Ugyanarra a helyre jár nyaralni évtizedek óta, ugyanazt a cipőmárkát hordja a diplomaosztó óta és a lakás díszletein sem változtat, ez így megfelelő, a változás csak bekavar, energiát emészt, bizonytalanná tesz. Hat hónapra előre beírja a naptárába a teendőket és dührohamot kap bármilyen változás esetén, szenved a spontaneitástól, a vis major pedig egyenesen mumus számára.

A szeretethiányos ember gyűlöli a csendet. Imád véleményezni és okoskodni, laikusként vágja a családjogot és idéz a munka törvénykönyvéből. De lebénul és lefagy, ha érzelmekről van szó. Ekkor súlyosan terel, erről nem szívesen beszél, valamint hiányzik belőle az empátia, nem is szándékozik beleérezni mások helyzetébe.

Gyakran halálosan megsértődik, előfordul, hogy jelentéktelen dolgokon. Mivel konfliktuskerülő, a szituációt csak úgy képes megoldani, hogy elrohan, vagy hallgatásba burkolózik. Azt gondolja, szeretetet von meg, de valójában arra vár, hogy te kövesd meg, kérj bocsánatot, súlyos bűntudatot ébresztve benned. Érezd azt, mennyire gonosz és hálátlan vagy, legyen szégyenérzeted. Ő azonban soha, semmiért nem kér bocsánatot, és soha nem ismeri el, ha hibázott.

A szeretethiányos embernek feneketlen szeretetzsákja van, amit soha nem tudsz igazán megtölteni. Folyamatosan szomjazik az elismerésre és a dicséretre. Közösségi oldalakon valóságos lájk-koldus, órákig képes fürödni a dicsérő, elismerő szavakban. Imádja, ha méltatják, ezért gyakran többnek tünteti fel magát, mint aki valójában. A kritikát azonban nem viseli el, megsértődik, bezárkózik, csenddel büntet.

Bár rengeteg ember veszi körül, és pozitív kisugárzása könnyen lehetővé teszi számára a kapcsolatteremtést, barátai még sincsenek. Az őszinte és nyílt barátságok hiányoznak az életéből. Vajon miért? Mert valóságos érzelmi energiavámpír. Amikor ad, később a többszörösét követeli vissza.  A szeretethiányos ember tudat alatt folyamatosan bizonyítékot keres arra, hogy ő is szerethető ráadásul megérdemli.

Önmagunk megítélésénél, nem kell mindig kívülről érkező pozitív megerősítésekre hagyatkoznunk. Mi lenne, ha egyszer, csak úgy, önmagunkban hinnénk, mindenféle spirituális hókuszpókusz nélkül? Ha megfürödnénk saját fényünkben, és élveznénk a saját társaságunkat, mert nincs nálunk szerethetőbb ember a Földön?

Az lenne a jó. Megérdemelnénk.