Önmagából kifordult világunkban torz a tükör, amit magunk felé tartunk. Ráadásképpen, azt gondoljuk, a színes kavics. ami a szemünk előtt van, majd megszépíti a szürke, eltorzult, értékét és értelmét veszített valóságot.
Mennyire számít a pénz az emberi kapcsolatokban? Mennyire számít a szerelemben? Manapság egy randi kísértetiesen hasonlatos egy szociológiai felméréshez. Hol élsz? Mid Van? Mit birtokolsz? Hány gyereked van? Egyedül neveled őket? De azért az exed fizet, ugye? Nem azért kérdezem, de érted. Én már nem nagyon vállalok be gyereket. Saját lakás? Autód van? És devizahiteled? Juj, az gáz.
Kérdések özöne hullik az arcunkba. A válaszokkal ajánlatos vigyázni. Könnyen demotiváló, anti-potenciális jelöltté teheted magad, főleg, ha férfi vagy. Az alábbi válaszok a legkockázatosabbak egy született, vérbeli „kincskereső” nő szempontjából: Anyámmal élek, nincs saját lakásom, munkanélküli vagyok, és totál kivagyok, mert két éve járok állásinterjúkra, sikertelenül. Nem, autóm sincs. Ja, és a fizetésem hatvan százaléka gyerektartásra megy. Figyi, keressük a randihoz valami megfizethető helyet a környékeden a randihoz. Nem, nem baj ha talponálló, imádom a lángost. És nem baj, ha te állod a cechet most így elsőre? Tökre le vagyok égve.
Valljuk be, azért elég lúzernek kell ahhoz lenni, aki így indít egy első randin. Lehet, hogy kandi kamerát kell keresnünk, de az is lehet, hogy ez az igazság. Ez a pasi inkább mentort keres, mint barátnőt, de egy komplett mentőosztag nem lenne elegendő számára. Ezek azok a szituációk, amikor egy egészséges értékrendű, érett érzelmi intelligenciájú, önellátó és tipikusan nem kincskereső nő is segítségért kiált, és inkább mindhalálig szingli marad, mint lelket, hitet és férfiasságot vesztett hímnemű lényt ápoló szociális munkás.
Az igazság az, hogy minden randi egy financiális összecsapás is egyben. Mid van? És abból nekem milyen előnyöm származik? Mit nyújtasz? Az okés, hogy szerelem, és azon túl? Gondosan vigyázunk, ki ne hallatsszon a sok gondolat a fejünkből, pedig úgy pörög az agyunk, mint egy fullos gamer pc. Előre lejátsszuk fejben a közös élet filmjét, egészen a legkisebb gyerek ballagásáig, ha minden stimmel. akkor jöhet. Mi ez, ha nem életfogytiglan komfortot nyújtó, pasikereső webáruház? Nem is online társkereső ez, hanem valami torzított, 21.századi verzió, beveszi-e mindezt kiszemeltünk gyomra?
Gyurkovics Tibor Hajnal című versében egészen egyszerűen ad a szerelem és pénz kapcsolata által felvetett kérdésekre választ.
„Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd. Tiéd a sóm, kanalam
mezítelen kell idejönnöd,
hogy rádadjam, ami van.”
Ha ma mezítelenül, „egy szál bőrönddel” odamegyünk, vajon nem szúrja majd a szemét valakinek? Akkor rögtön kincskereső leszel, kapcsolatprosti, vagy egész egyszerűen ribi. Férfi verzióban ez még inkább durva: kitartott, hímringyó, haszonleső, male escort. Nézzük a lelkünk mélyére. Igazából mindannyian arra vágyunk, hogy valaki meztelenül öleljen a keblére minket és azt mondja, isten hozott, érezd magad otthon. Hogy valaki a szíve mélyéből szeressen. Csak ott vannak, azok a fránya szerepek, a férfitől elvárjuk, hogy férfi legyen, mert a szemünkben a pasiság egyenlő a pénzzel. Nővé akarunk válni a párkapcsolatban, tündökölni akarunk nőiségünkben, és ehhez némi pénz szükségeltetik.
Vágyjuk a gondoskodást, azt, hogy elkápráztasson minket a királyfi, folyamatosan meg kell hódítani minket. De ne essünk túlzásokba. Nem kell ehhez designer cucc, vagy luxusszálloda. Mi pont annyira vagyunk nők, mint amennyire ők férfiak azzá tesznek minket. Az önmagát sajnáló, cél nélküli, mentsvárt kereső típustól mentsen meg az isten.
Mennyire számít a pénz a párkapcsolatban? Ha elvakult vallási szekta tagjai vagyunk, és boldoggá tesz minket az öko-bio életmód, ahol nincs elektromosság, és az egyetlen közös program a kecske megfejése, ám legyen, tarol a szerelem, nincsenek határok, vagy kibúvók. De nézzük az átlagot inkább. Senki nem szeretne szerepzavarba keveredni, vagy talajt veszített férfiakat mentorálni. Egy férfi legyen férfi. Törekvő, céltudatos, legyen jövőképe, amit meg is tud valósítani. Ehhez nem kell luxusautó, milliárdos vállalkozás, vagy ezer négyzetméteres otthon. Nem akarunk csupán kellékek lenni, ugye? Semmilyen szempontból.
Mégis úgy érzem, titokban azt szeretnénk, hogy valaki valóban egészen “ránk adja” amije van. És mi elfogadjuk azt, és bizalommal magunkra öltjük, nem puszta számításból, hanem tiszta szerelemből.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: