Léteznek tartós szerelmek tátongó generációs szakadékkal?
Gyakori jelenség, hogy ötven év körüli férfiak az életközépi válság kísérő jelenségeként, húsz-harminc évvel fiatalabbra cserélik korban hozzájuk illő, jó karban lévő, azonos szellemi szinten lévő, és hasonló kultúrigényű társukat. Ez azonban a legtöbb esetben csak ideiglenes állapot, nem jelent élethosszig tartó elköteleződést, főleg nem révbe érést. Az új kapcsolat visszatölti a fiatalos pezsgést az elszürkült, lendületet vesztett hétköznapokba, és életstílus és szexualitás terén is kitágítja a horizontot. Ám ezekben az esetekben a fiatal nő csupán kellék, túlélési eszköz, ami az életközépi válságot simábbá, zökkenő mentesebb lefolyásúvá teszi. Kellékek, akárcsak a húsz évnyi, tv előtt eltöltött időszak után hirtelen váltott kondibérlet, a családi autó helyett az ötszáz köbcentis motor, extrém sportok iránti kiugró érdeklődés, vagy egy vadvízi evezés túra.
A válságot túlélő férfiak általában tékozló fiúként hazatérnek a családi fészekbe, komplett, lecserélt ruhatárral és egy jól sikerült szemhéjplasztikával, de előfordul, hogy a magára hagyott, elvileg szomorú negyvenes nő még hatékonyabb válságkezelő technikával állt elő, méghozzá saját magával szemben. A családfő távollétében lélegzetelállítóan bomba milfet varázsolt magából, méghozzá olyan szinten, hogy a bűnbánó férj elejti a frissen vásárolt, dizájner utazó bőröndöt. Ez mind semmi, erősen szembetűnő generációs különbségekkel, immár őt is gyengéd szálak fűzik egy tizenhat évvel fiatalabb, édesen zabolátlan, vad szabadúszó művészhez. Mi ez, ha nem ördögi kör, kérem? Ember legyen a talpán, aki kibogozza ezeket a kusza szálakat. Bízzuk is ezt inkább rájuk.
De mi a helyzet azon a fronton, ahol nincs „megőrülés”, vagy életközépi válság? Létrejöhet mély érzelmi összetartozás extrém korkülönbséggel is? A kapcsolat kezdetén a szituáció ugyanaz. Világosan érzékelhető a szerelmi adás és elfogadás egyensúlya.
Ez kicsit hasonlít egy pénzbedobós automatához, a férfi belerak gondoskodást, felelősségvállalást, stabil egzisztenciát, nyugodt életkörülményeket. A nő cserébe ad fiatalos lüktetést, szabadság érzést, aktív szexet, ismeretlen, új élményeket. Másrészről, a fiatal nő, idősebb férfi kombináció akkor is tiszta, világos tükröt mutat a személyiségről, ha éppen nem vagyunk rosszmájúak. Egy huszonöt éves nő, diplomával vagy a nélkül, akármennyire önállónak tekinti magát, valljuk be, néha még sután mozog az élet és érzelmek szövevényes erdejében. Éppen kilépett a család biztonságot nyújtó komfortzónájából és hopp, egyenesen besétált egy harminc évvel idősebb férfi nyújtotta komfortzónába, minden mérlegelés és cécó nélkül. Csak a helyszín más, és tíz körömmel kapaszkodik a kényelmet és biztonságot nyújtó father figure-be.
Ez a személyiségtükör ugyanúgy vonatkozik azokra a korukat méltósággal viselni képtelen „pumákra”, akik esetében a rengeteg botoxtól arcmimika csak nyomokban fedezhető fel, és fejük egy beigazított mosolyálarc. Ők azok, akik diadalittasan vonszolják maguk után a húsz évvel fiatalabb fiúcskát, lásd lepukkant celebjeink némelyikét, vagy akár Madonnát.
A rózsaszín köd elmúltával gyakran eredményez konfliktushelyzeteket az, hogy a párok különböző életciklusokban haladnak, és éppen más életfeladatokkal kell szembesülniük. A korosodó férfit zavarhatják fiatal párja szűnni nem akaró elvárásai, és élethez viszonyuló passzív attitűdje. Reprodukciós szempontból azonban még mindig belefér az idősebb férfi, fiatal nő kombináció, hiszen a nő legtermékenyebb időszakában van, a férfi pedig rendelkezik a biztonságos fészek összerakásához szükséges forrásokkal. Lesz-e elég idő azonban a közös gyermek felneveléséhez?
További kényelmetlenségek születhetnek még a libidó csökkenéséből. „Még három perc.” – mondta Anthony Hopkins a Férfit látok álmaidban (You Will Meet a Tall Dark Stranger, 2011) című filmben, amikor hiába vette be a kis kék bogyót, még mindig kellett az a három perc. Állatbőrön heverő harminc évvel fiatalabb nyuszikája pedig egyre türelmetlenebbül várta. A film többek között ezt a témát boncolgatja, kissé szarkasztikus köntösben.
Nincs garancia a holtig tartó közös életre nagy korkülönbség esetén sem. Minden kapcsolat létrejöttéhez nagyfokú önismeret, kompromisszumkészség és érzelmi érettség szükségeltetik. A szerelem nem ismer határokat. És korhatárt?
Idézet egy társkereső hirdetésből(!) „ 13 éves, 175 cm magas, csinosnak mondott lány, fiú barátot keres. Húsz év felettiek kíméljenek.”
Tíz év elteltével már így módosított: negyven felettiek előnyben.
Kedves Eszter!
Köszönöm szépen a válaszát.
Szerintem Ön nagyon pontosan, és jól fogalmazott a válaszában, így helyettem is kimondta a lényeget.
Annyit tennék csak hozzá, hogy mivel idén elváltunk és a közös lakást eladtuk, így a volt feleségem -ahogy Ön fogalmazott “tékozló” lányként- nem tud már hova hazajönni. Mindent felégetett maga mögött. Mindent. Hogy mikor, és milyen formában fog rádöbbenni arra, hogy -valószínűleg- rossz “üzletet” kötött, és vajon megérte neki mindez? Nem tudom. Ha ez fog megtörténni, akkora már késő lesz, hiszen nem tud visszafordulni, mert nem lesz hova, és legfőképp nem lesz kihez.
Szép napot kívánok Önnek!
Kedves “Gasztro-man”!
Köszönöm, hogy megosztotta velem a történetét. Sajnos néha teljesen érthetetlen módon viselkedünk emberi kapcsolatainkban. A feleségénél ugyanez lehet a helyzet, talán ő maga sem tudja, hogy mi motiválja a tettében. Mégis úgy gondolom, titokban arra vár, hogy idősebb gavallérja elválik a nejétől, addig kivár az albérletben. Igen, nem csak a férfiak, a nők is megőrülnek néha. Az hogy felesége “tékozló” lányként hazatér-e, nem tudhatjuk. Azt viszont majdnem biztosan állítom, ha eddig nem költözött el otthonról a nős pasi, akkor nem is fog. Szomorú, de szerintem a felesége most csak kellemes szabadidő program. Persze, nem ismerem az előzményeket, sem a tényeket, ez csak megérzés. És az is lehet, hogy “formabontók” lesznek és happy enddel végzodik a történetük. Ki tudja? 🙂
Kedves Eszter!
Sajnos csak “kutyafuttában” tudtam ezt a bejegyzését elolvasni, de pont a bejegyzés eleje volt számomra a lényeg. Engedje meg, hogy pár mondatban leírjam a gondolataimat.
A feleségemmel idén váltunk el 7 évnyi házasság után, mert a feleségem “lelépett” egy nálánál kb. 20 évvel idősebb férfivel. A mai napig is csak a férfi szeretője, hiszen az nem vált el, és tudomásom (megérzésem) szerint nem is akarja elhagyni a feleségét. A feleségem ezért a mai napig is tartó, szeretői “státuszért” mindent bedobott, felrúgott. Hogy miért? Én tudom, ő tagadja kimondani, hogy miért…. Neki biztos, jobb egyedül lenni egy albérletben és várni a szeretője telefonhívást, hogy mikor tudnak 1-1 lopott órát eltölteni. Vagy biztos szereti az éjszaki chateleséket, és szereti egyedül fotóztatni magát 1-1 lopott napon valamelyik városban, holott én/mi tudjuk, ki is áll a fényképezőgép mögött.. Biztos nem volt jó mindezek ellentéte velem korábban. Nem volt jó a saját lakás, nem volt jó, hogy vacsorával és egy üveg borral vártam haza, és nem voltak jók a közös kirándulások, nyaralások ahol együtt álltunk a fényképezőgép előtt. És nem volt jó az egykorúság. Az eltelt közel 1,5 évben pont ezért egyre többször veszem észre az utcákon, parkokban, bevásárlóközpontokban ha egy pár között nagy a korkülönbség. Hogy ki, és miért is ragaszkodik ezekben az esetekben a nagy korkülönbséghez? Kinek mi is ebből a haszna? Talán egyszer, magukhoz is őszinték lesznek és bevallják. Zárómondatként csak annyit írnék még, hogy nem szeretnék általánosítani, biztos létezik olyan kapcsolat ahol -akár mindkét fél- javára válik a nagyobb korkülönbség. Kiegyenlítik, kiegészítik egymást. Úgy, mint ételben a sós és az édes ízek.