A szálloda halljában, különlegesen korallpiros amarillisz-szigetek álltak gondosan elrendezve, aranyló fényű padlóvázákban.
A mikulásvirág kommersznek és túl egyszerűnek tűnik a szemközti étterem ételszagtól párás ablakaiban. Cipősarka tolakodóan visszhangzik a százhúsz éves falak között. Olyan vagyok, mint Hamupipőke, gondolja, csak neki ezekben az órákban, már lejárt a táncbérlete. Éjfél is elmúlt. Feltekint a Swarovski kristályokból kirakott csillárokra, belekáprázik a szeme. Mindenütt a nagy B betű hirdeti pontosan, hogy hol is van, ha netán elfelejtené.
Viselkedhetne botrányosan, elhagyhatná a cipőjét a márványlépcsőkön, énekelhetne torkaszakadtából. Történjen valami, ami rádöbbenti őket a tényre, ő itt nem más, mint szemet szúró kakukktojás. Bocsánat, igen, mormolja maga elé. Csak idecsöppentem. Sodródtam az eseményekkel, hagytam, hogy a dolgok csak úgy történjenek. Idehelyezett valami technikus, ez nem a valóság. Furcsa érzés keríti hatalmába, mintha az imént hárman ültek volna a taxiban. A férfi kiszállt, ő ez alatt hezitált egy keveset, és a másik női énje öleléssel búcsúzott tőle. Sok szerencsét, szívem. Érezd jól magad. És ott hagyta a tudatos, mindig gondolkodó nőt a taxiban, aki mosolyt erőltetett az arcára. Nem hagyhatsz magamra, nyüszítette hangtalanul. Mire hátranézett, a taxi eltűnt a sarkon. Egyedül maradt, önmagát sodortatni engedő, ösztönös énjével, ez aggodalommal töltötte el.
Nem, ezek nem fogják innen kitessékelni, mert pontosan beleillik a képbe. Angolul szólítják meg, a torkán akad a szó, csak percekkel később válaszol. Rátekint a mellette álló férfira, aki eddig hanyagul támasztotta a recepciós pultot, de most megfogja a kezét. Elindulnak a lift felé, és hirtelen nagyon zavarja a férfi fogyatékossága, enyhén húzza a jobb lábát. Síbaleset, még számtalan műtét van hátra. Az óriástükörben, szomorú, karikás szemű riadt tekintetű nő néz vissza rá. Nem, ez a férfi nem is tudja, ő milyen valójában. Milyen, amikor kisimult, és vidám, amikor a gyanakvástól nem felhősödik be az arca. Még a valós életkorát sem árulta el neki, nyolc évet letagadott. Elhitte. Végignéz a kifogástalan minőségű fekete gyapjú garbón és a hozzá illő fehér nadrágon, igen ez az imidzse, a dizájner cuccok, ebbe senki nem köthet bele vagy illetheti negatív kritikával. A pénz teljes körű védelem, burok, védőbástya, érinthetetlenné tesz. Most őt is bevonta ezzel a megkérdőjelezhetetlen védőburokkal, élvezi a különleges bánásmódot, a jólét adta kiváltságot.
Nézi magát az aranyozott szegélyű fürdőszobatükörben, rálátás nyílik az óriás franciaágyra, ott sorakoznak a kincsei, amiket a délután folyamán választott. Ez is olyan epizód lesz az életéből, ami bekerül az élmények könyvébe? Nagyikorában majd mesélhet az unokáknak, tudjátok, szeretője voltam egy gazdag amerikai üzletembernek? Nyughatatlan, érzékeny lénye, és becsaphatatlan lélekszenzoraival sejtette, hogy nős. De még nem szerzett bizonyosságot. Egyelőre nem is akar. Most csak sodortatja magát az eseményekkel, és megragadja a pillanatot. Nem kérdezget, nem nyomoz, nem kutat és nem vájkál. Ösztönös lénye kicsontozza ezt a furcsa kapcsolatot, a tudatost pedig hagyja elszáguldani a taxival.
Ha látná a jövőt, tudhatná, hogy már nem sok van hátra, és ő lesz az, aki kipenderíti az életéből, az istenverte, haszonleső, kis pillanatnak élő kurvával együtt, aki most pilláit rebegtetve visszanéz rá a tükörből. Még van idő. Majd az élet elrendezi helyettük.
Fogkrémet nyom az olcsó elektromos fogkefére és maga köré tekeri a B betűvel fémjelzett, puha, fehér frottírtörölközőt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: