Ideje kidörzsölni az álmot a szemetekből.
Igazi megtalálása kipipálva, esküvő kipipálva, és azt hittétek jöhet a téli álom? Feleséggé hibernáljátok magatokat egy életre, olyanok lesztek, mint kiüthetetlen sakkfigurák, a státusz örök és megdönthetetlen, határozatlan időre szóló kinevezés, arany tagság.
Néhányan, és tisztelet a kivételnek, akkor is férjhez mentek, ha jövendőbelitek arcában már nem igazán látjátok a saját arcotokat, és valójában teljesen hidegen hagy benneteket, hogy látja-e a menyasszonyi ruhát az esküvő előtt. A leánybúcsú utáni legszívesebben magányosan piáltatok volna a fürdőkádban, belegabalyodva a szépséges ruha tüll és csipkerengetegébe, mondhatni méltón elbúcsúztatva egy lezárt életszakaszt. Most körülnézve, a kedélyek csillapodásával, elégedetten nyugtázzátok, a munka elvégezve. Ezek a törölközök így fognak állni úgy negyven éven át, a fürdőszobaszőnyeg rojtjai kisimítva, és egyetlen fogkrémfolt sem lehet a padlócsempén. A megszokás biztonságot ad, és kényelmes, lazító, komfortzóna-érzést. Ekkor lesztek királynők a sakktáblán, vérszerződést kötve feleség státuszotokkal, hogy senki nem fog benneteket kiütni onnan.
Először elkezdtek sárkányosodni. Kezdetben csak jelek mutatnak erre a tendenciális viselkedésformára, ami azután jelentkezik általában, miután egy fedél alatt kezdtek életközösséget egy férfiegyeddel. Szívesen hiszitek, hogy ez valami olyasmi, ami természetes velejárója házasságnak, de nem, hiszen nincs sehol leírva ez a női metamorfózis, édes, szeretni való lányból, miért lesz akkor tüzet okádó sárkány?
Mentségetek mindig van. Munkahelyi stressz. Aztán gyerekszülés. Kialvatlanság, hegek, striák, metszések, babaháj, bánatháj. Unatkozom-háj, és a nem-tudok-magammal-mit-kezdeni-háj. Elfelejtitek a sminket, a fodrászt, már nincs idő női varázslatra, minek a hókuszpókusz, a pasi miénk. Leterítettétek, rápakoltátok a lábatokat, levegőt alig kap. Legyen elnéző veletek, mert mindenre van kifogás. Sokat agyaltok fölöslegesen, zsebekben turkáltok, és jelszavakat törtök fel, elszámoltattok és ellenőrizgettek. Ezért van a sok gondolkodóránc, magyarázzátok. És nem teszitek hozzá, egyre kevesebb a nevetőránc. Féltékeny kígyók lesztek, már nyíltan vádaskodtok, az őrületbe kergetve a még hófehér lelkű, ártatlan férfiembert.
Aztán addig ismételgetitek a biztos-van-valakid mantrát, hogy tényleg lesz neki valakije. És akkor eljön a világvége hangulat, gyászruhát ölt a házasság, a királynő pozíció eléggé inog, de ti tartjátok magatokat, ti, született feleségek. Szenvedő, szürke arcú, színüket vesztett nők lesztek, még több bánathájjal, több hónapos lenövéssel a hajatokon, pattogzó körömlakkal, és igénytelen, kifogást kereső külsővel. A bennetek dúló harag és keserűség kiül az arcotokra, a rútság fakad most belülről és nem a szépség. De konokul tartjátok magatokat a királynői pozícióhoz a sakktáblán. Már régen kiütöttek benneteket onnan, nem veszitek észre? Ám ti makacsul ragaszkodtok a látszathoz.
Vagy sárkányok lesztek, vagy önálló gondolkodásra képtelen, egysejtű agyú nőnemű lények. Kiszolgáltatjátok magatokat a férjeiteknek, fizikai és szellemi megterhelés lesz a tankolás vagy a bevásárlás, a szerelő kihívása és más alaptevékenységek. Mi történt? A társból kellék lett, kellék az életben maradáshoz, néha beleszívtok az oxigénbe, amit felétek nyújt, de egyre fogy az ereje, de főleg a lelkesedése.
A férfi, ha meghozza az elköteleződés és hűség döntését, onnantól gyakorlatilag kimozdíthatatlan. Az újszülött baba bárhol elalszik, ahol kényelmesen fekszik és meleg van. Nos, a férfi is valahogy így van ezzel. Kimozdíthatatlan, ha a szex nem csupán naptármódszer, hanem valóban szenvedélyes, és minőségi, lelket is ölelő együttlét. A nő önálló, autonóm, szeretetet teljes menedék marad, nem metamorfózison átment sárkány, vagy papucsállatka. Bizalom, őszinteség, tisztelet, intimitás, kiegyensúlyozott szexuális élet. Ezekből épül a szeretetkapcsolat szépséges vára. Nem elcsépelt szavak.
Ébresztő, feleségek…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: