A pillanat, amikor rájössz, hogy a szíved a józan ész elé furakodott, és onnantól ő a parancsnok, az felbecsülhetetlen.
A szív mondhatni önkényúr, mindenkit határozottan maga mögé utasít, te pedig hihetetlen szabadságot érzel. A szíved pillekönnyű, új kezdet érkezik rózsaszín, szálló lufikkal, és újratöltött szerelmi életed személyesen üdvözöl téged, kezében a neved, egyenesen téged vár. Welcome baby hallod búgó hangját. Vagy inkább welcome back..? Elbizonytalanodsz, mert te magad sem tudod eldönteni. A pontos idejét nem tudod, de egyszer csak odakuporodtatok újra a szerelem kihűltnek hitt parazsához. Elkezdtétek felpiszkálni a tüzet, női vonzerőt, férfi feromonokat, és a technika angyalát nem kímélve, és akkora, nagyon is olthatatlannak tűnő görögtüzet csiholtatok újra a látszólagos semmiből, hogy az nem mindennapi. Szerencsére a szerelem egyetlen apró esszenciális összetevője sem került hibernálásra korábban, ha így történt volna, a melegített káposzta elrettentő esete talán benneteket is eltántorít e bonyolult kémiai folyamat újraindításától.
Igazából nem is értjük, mi a baj a hibernációra ítélt, majd újra felforrósított kapcsolatokkal. Hiszen a tűzcsiholás olyan könnyen megy, pillanatok alatt fellobban újra a láng, és újra ott állunk a szívparancsnokkal, aki osztja az észt, és mi fejtetőtől lábujjhegyig szerelmesek vagyunk újra, mint a nagyágyú. Mi történhetett? Egyszer már kitapsoltuk őt az életünkből, kitakarítottunk, kiszellőztettünk, ágyat húztunk utána, szemeteszsákba söpörtünk mindent, ami vele kapcsolatos. Így írták az önsegítő könyvek. Így kell elvarrni a szálakat, mert csak így léphetsz tovább. Új élet, egy vadonatúj bejegyzés a való világ naplójában. És egyébként is, ideje van a szaggatásnak, és a megvarrásnak is persze, de most eszünk ágában sincs megvarrni semmit. Most csak szaggatunk kíméletlenül, új tiszta lapra várva a sorsunk könyvében. Legszívesebben elvégeznénk a nagy, belső lélektakarítást is, odabent is kiszellőztetnénk az ex emlékét jó alaposan, persze ez jóval nehezebbnek tűnik, mint egy egyhetes léböjtkúra. Ezért nem teszünk mást csak múltat idézünk, egyedül és külső megfigyelőkkel kollektíven.
Tudjuk, hogy őt kemény fából faragták, elővigyázatos egy fickó. Másfél év után kitörölte az összes elérhetőségünket még a kukából is, telefonszámunk pedig szomorú ismeretlenként cirkulál a kibertérben. Miért is teszi ezt? A pasiagy egyszerűen forog, ha exről van szó, esze ágában sincs szenvedni. Tehát ha netán elgyengült lelkiállapotban, vagy esetleg nagy részeg, sírva vígadásában a mi számunkat szeretné tárcsázni, akkor ezt lehetetlenség megtennie.
Sajnos, mi nők máshogy működünk, mi csak azon számokat töröljük ki a telefonkönyvből, akinek az arcát már abszolút nem tudjuk a telefonszámhoz kapcsolni. Vagy, ha megbocsájthatatlan bűnöket követnek el személyünk ellen, ilyenkor akár számot is cserélünk.
Nos, az ő bűne csupán annyi volt, hogy ha tehette volna a kanapén éli le hátralévő életét, miközben rezignáltan nézi, ahogyan mi a kapcsolatunkért dolgozunk. Lesz kutyából szalonna? Nem is kétség, hogy lesz, a kutya teljes metamorfózison ment át, hogy szalonnává válhasson, fejlődött, tudatosabb, érettebb, felelősségteljesebb lett. Férfi lett belőle. Ezért csaptunk le rá oly hirtelen újra, és pakoltuk ki rá minden oldalról a reserved táblát.
Megdönthetjük-e a melegített káposzta és a kutyából nem lesz szalonna örök érvényűnek hitt igazságát? Működhetnek a felmelegített kapcsolatok?
Az updatelt szerelmek csak úgy működhetnek, ha mentálisan és lelkileg is fejlődünk, változunk. Külső körülmények hatnak ránk, és biológiailag is megérünk egy tartós, szeretetteljes párkapcsolatra. Ha nem áll fenn megoldatlanul és kezeletlenül az alapvető konfliktusforrás, ami miatt annak idején szakítottunk, és nem az vezérel minket az újrakezdésnél az, hogy éppen nem akadt jobb, akkor az egész káposztás-szalonnás sztori nem más, mint vészmadárkodás.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: