Ha azt mondom, nem tudok nélküled élni, akkor ez azt jelenti, létfenntartásomhoz nélkülözhetetlen tartozékom vagy. Lélegeztető készülékem vagy, oxigénpalackom, és mindezzel együtt a nem tudok nélküled élni síró, vigasztalan idegesítő nyöszörgésbe fordul. Lelki köldökzsinórom vagy, ami örökre elvágatlan, és én mohón kortyolom a rajta keresztül áramló kalóriadús szerelmet. A nem tudok nélküled élni azt sejteti, nélküled nem létezem. Függök tőled, a jólétem, a közérzetem, a kedélyállapotom, a boldogságra való hajlandóságom mind rajtad áll és téged vesz alapul. Mindent tőled várok el. Ülök a szerelemfészkünkben és azt várom, hogy a szádból etess. Gyermek maradhatok, kényelmes állapot ez, találni valakit és kinevezni a posztra, legyen felelős értem mindhalálig. Ha nem tudok nélküled élni, látszólag ártalmatlan energiavámpírod vagyok. Elgyengülsz a közelemben, mert a helyettem való gondolkodás kimerít, én pedig mást sem teszek, mint szívom el belőled a nekem alanyi jogon járó szerelmet és figyelmet.
Ha így folytatom, elfárad a szerelmünk.
Visszafordítható-e az ilyen kapcsolatok hanyatlása? Előfordul, hogy nők egy teljes életúton haladnak végig ilyenformán. A nem tudok élni nélküled szomorú, önsajnáló versikeként cseng a fülben, a férfi használati tárgy, szeretet és jólét kút, azt gondolják, kiapadhatatlan. Amikor a szerelmet már megölte és leterítette az egyoldalúság és az érzelmi zsarolás, akkor keselyűként még megcsipkedik a halott testet és végsőkig kiszipolyozzák. Mindenki képes a társa nélkül élni. A szív megszakad, vagy ideiglenesen meghal a lélek, a test csak vegetál. Az idő azonban jótékony pókfonalat húz múlt és jelen között, megindul a gyógyulási folyamat. Rádöbbenünk, hogy egyedül lélegzünk, így is képesek vagyunk rá. És, bár nem árad már dédelgető, kalóriadús szerelem a lelki köldökzsinóron át, mi mégsem halunk éhen a szerelem anorexiában, mert magunkat tápláljuk. A saját életünk kertjét dekoráljuk, és néha magunknak veszünk virágot.
Tudok nélküled élni, de nem akarok. Ezt a döntést önállóan, tőled függetlenül hozom meg. Fürdök a szerelmedben, és a gondoskodásodban, odaadó vagyok, és jól érzem magam a szerelemfészekben, amit kibéleltél nekünk. Tudok élni mindezek nélkül, de nem akarok, mert szabadon vettem kezembe az életünk szerencseszelvényét és ikszeltem be rajta ezt az opciót. Nem használlak szerelmi ivókútnak, vagy etetőnek. A döntésem vagy és nem az utolsó lehetőségem. Nem vagy biztonsági kötelem vagy védőhálóm az élethez, nélküled nem zuhanok le.
Ha mégis megtenném, az egyik szárnyad biztosan kölcsönadnád.
