Prostituáltfüggők

Miért kószál manapság olyan sok remek karriert befutott, a munka területén komoly sikereket elért, ám menthetetlenül magányos, és saját bevallása szerint, szerelmen és ragaszkodáson alapuló párkapcsolatra alkalmatlan férfi? 

A sármos negyvenes arcán szomorú, fáradt és őszintétlen a mosoly. Azt állítja, menthetetlenül prostituáltfüggő, de nem szenvedélybeteg, ezért nem jelentkezett semmilyen addikcióról leszoktató terápiára. “Én nem voltam ott, amikor a szerelmet osztották. Így, sajnos, kimaradok belőle. De nem is baj, nincs szívfájdalom, féltékenykedés, elszámoltatás, közös kassza. Nincs devizahitel által megköttetett és véglegesített kényszerfrigy. És senki nem teszi szóvá, ha szétdobálom a rongyaimat, vagy ha hajnalban támolygok haza. “Ehhez az életstílussá vált viselkedésformához messzemenőkig ragaszkodik, és már nem tudná elviselni a legalább heti egyszeri fizetős látogatást. Az éveken át ismétlődő, rutinszerű szükséglet kielégítésre szolgáló cselekedettel mégis csak függővé tette önmagát, ezért már képtelen normális, hétköznapi párkapcsolat létesítésére. “Próbáltam. Végre éreztem valamit, a derékszíjamtól felfelé is, ott motoszkált, bizsergett az érzés. Vonzódtam hozzá. Kívántam is. De annak ellenére, hogy tudtam, ő más, és vele kialakulhatna valami egészen különleges, ugyanazt a repertoárt követeltem volna tőle is, amit az évek során a prostiktól. Végül csődöt mondtam, működésképtelen voltam az ágyban. Minden történet úgy végződött, hogy én szakítottam.”

Emberi lényként alapvető igényünk van az állandósságra és egy kiegyensúlyozott, monogámián alapuló, szeretetteljes kötelék kialakítására. Magányos farkasnak, kivert kutyának, reménytelen kívülállónak érzi magát egy idő után kivétel nélkül mindenki, akinek nem adatik meg e különleges, valakihez tartozásérzés.  Akár férfiról, akár nőről beszélünk, a kezdeti izgalom alábbhagyásával a csak és kizárólag szexen alapuló kapcsolatokban üresség, örömtelenség, lelki kielégületlenség, csalódottság, örökös hiányérzet jelenik meg. Valójában mindannyian az igazgyöngyöt keressük, mégis néha rengeteg olcsó utánzat lapul a zsebünkben. Ezek az értéktelen imitációk csak placebók, egy időre feledtetik velünk, hogy valójában, a lelkünk mélyén mire is vágyunk és mit vagy kit keresünk.

“Barátnő feeling? Van, volt és mindig is lesz. Ők azok a prostik, akiknek szívük is van. Vagy úgy is mondhatjuk, lelki intelligenciájuk. Átölelnek, dédelgetnek, megmasszíroznak. Beszélgetnek és meghallgatnak. És ami még fontosabb, fel lehet őket decens módon öltöztetni, és meg lehet velük jelenni. Így senki nem mondaná meg róluk, hogy valójában nem barátnőként funkcionálnak. Így élek én. Így kapok szeleteket a női gyöngédségből. Pénzért. Azt hiszem, nem javulok. Ez a világ beszippantott és elfertőzött. Prostifüggő vagyok, de nem ártok vele senkinek. Legfeljebb magamnak.”

A normális kapcsolatokra való törekvés sorozatos kudarcai megviselik őt, és erkölcsileg óriási nyomás alá kerül. Az ilyen függőség egyik lehetséges oka lehet a korai téves bevésődés, az első tökéletesen szerelemmentes, alkohol vagy drog hatására létrejött együttlét. “Érzelmi háttér nélkül, fiatal srácként örömlányoknál szereztem „gyakorlatot”, ők avattak be a rejtelmekbe… Nálam pedig jól megakadt a tű.”

A szerelem és a szex az érzelmi elköteleződés során összekapcsolódik az agyban. A kettő csak együttesen működik és igen gyakran az érzelem dominál, kerekedik felül. Egy korai téves bevésődés után komoly dilemmába kerül az, akinek életében megjelennek az érzelmek. Ha nem kezeli megfelelően, csődöt mond, mind érzelmileg, mind szexuálisan, és egész életében követi az egykor bevésődött mintát.