Hét lakat alatt őrzött titkok

Akinek hét lakat alatt őrzött hetedik szobája van, az furcsa módszert választ a múlt nemkívánatos, dohos, és nem éppen makulátlan kacatjainak tárolására. Aki ezt teszi, időnként még hamis profillal, álnéven és titokban betér oda, azt hiszi, így senki nem ismeri fel. Arcán kéjes mosollyal tocsoghat újra a múlt zölden ragacsos, bűzös mocsarában, odabent senki nem botránkozik, meg és nem vonja felelősségre.

Másik énje megvilágosodva, megtisztulva áll kint a fényben, új emberi kapcsolatokkal, új élményekkel, új környezetben. Az új barátok és új szerelmek soha nem tudnak majd a titkos szobában romlott életet élő másikról. Karizmatikus lénye rabul ejt, szavai a szív mélyéig hatolnak, tekintete varázsol. Ő maga naponta megmosdana a lelki tisztaság forrásában, kényszeresen sikálná le magáról a múltja ráragadt mocsokját. Megtisztulna végérvényesen, ezért kapaszkodik azokba az emberi kapcsolataiba, melyek lelkének épülését és fejlődését szolgálják. Kezdetben azt gondolta, elegendő lesz, ha besöpri oda a szemetet, a hazudozást, a romlott álszentséget, és jó erősen rázárja az ajtót.

Nem megfelelő múltfeldolgozási technika. ha valaki az el nem engedett emlékeket tudata mélyére szorítja, és nem beszél róla többé. Már minden kompromittálót behordott a lakattal őrzött titkos szobába, és nem engedi, hogy bárki is megneszelje azt. Hiszen már tiszta, egy új élet, új fejezetével, az a másik talán már nem is ő volt, tehát ne beszéljünk róla, ne háborgassuk, régen volt, igaz se volt. Ha beleugrik a bőrébe, nem kell viselkednie. Csalhat, lophat, hazudhat, fröcsögő átokkal dobálózhat, senki nem ismeri fel az arcát a hetedik szoba kénköves füstjének félhomályában. Ott elvegyül, és macskatestű nők csókolják puhán, végre magabiztos, végre percekre, órákra visszatér a régi önbizalom.

Messze még a vezeklés kínkeserves érzése, vajon eljön valaha?  A múlt emlékei nem söpörhetők fel a földről és nem tuszkolhatók szemeteszsákba. nem zárható be hetedik szobába, vagy titkok dobozába. Elsuttogható a gyóntatószék rácsos félhomályában, de nem érkezik azonnal igazi feloldozás. Az emberi természet kíváncsi, időnként úgyis belép azon az ajtón újra, és kinyitja a titkok dobozát. Egy félbe maradt fejezet után nem nyitható azonnal egy új.

Mondd ki, ami voltál. Mondd ki, zúdítsd a saját arcodba, szembesítsd magad, mondd ki a szörnyű szavakat, amiket eddig sosem mertél, ez voltam, ezt tettem. Nincs szükség másik személyiségre, a másik profilra. Pontosan az emlékeztet és visz kísértésbe. A gyógyulás, a múlt feldolgozása így csak felszínes, kerestél valakit, akinek a bőrébe bújva néhanapján még időutazol a múltadba, a másik, új fejezetet nyitott éned így nem lesz hiteles. A múlt árnyainak ezért egyenként köszönj. És nyisd ki végre a szobát, hadd széledjenek szét a démonok.