Útjaink mióta keresztezik már egymást? Hányadik alkalommal állok már a keresztútnál, azt remélve, most végre arra az útra lépek, ahol soha többé nem találkozom veled?A sorsunk úgy tűnik, élvezi, hogy csapnivalóan rossz ripacsokat csinál belőlünk. Szántszándékkal játszunk botrányosan tehetségtelenül a való élet színpadán, előre elrendelt sorsú tragikus hősök vagyunk, kiknek az élete eredendően boldogtalan. Senki… Tovább »

Hol kezdődik a hűtlenségem? Mikor vágom át nagy titokban a tiltott zóna selyemszalagját? Mikor nevezem veszélyesnek és kockázatosnak a vizeket, ahol evezek? És melyik az a pont, amikor a párkapcsolat megszokott, megnyugtató, szelíd vizeiről a hűtlenség zavaros, háborgó, zátonyokkal teli tengerében próbálok a felszínen maradni?Különbözőek vagyunk. Mindenkinek máshol helyezkedik el a tiltott zónát jelző vészsorompó,… Tovább »

Valahogy túl sok volt a smink. Túl magas volt a cipő sarka, és túlságosan erős volt az a parfüm. Az a nap a túlzások napja volt, az évszakhoz képest túl hideg volt és a taxi túl későn érkezett. Mindig ez történik, amikor valaki ismeretlenül, először hajt be oda, abba az utcába. Az összes felmenőjét elátkozták… Tovább »

Vegyük most górcső alá a leggyakrabban előforduló szakítós sablonszövegeket, és elemezzük kicsit azokat. Én személy szerint majdnem mindet kívülről fújom már. Kezdjük talán az Értékellek mint embert, de… kezdetű talán leghumánusabb verzióval. Azért aki így kezdi, valljuk be, próbál kulturált maradni. Mintha kissé a női pszichéhez is értene valamelyest, hiszen méltatással indít. A de szó… Tovább »

Varázsló vagy. A szavaiddal varázsolsz el engem. Van úgy, hogy megrészegítenek és boldog, önfeledt lebegésben tartanak. Egyetlen igazgyöngyként csillogó szó felemel, és szerethetővé tesz. Még önmagamat is elkezdem szeretni tőle. A szó lehet gyógyító, erősítő, bátorító. A szavaktól elindulok azon az ösvényen, amelyiken eddig nem volt bátorságom elindulni, mert lélekfröccsöt kapok tőlük és önbizalomlöketet. Vigyázz,… Tovább »

Valóban múlnia kell a szerelemnek? Nem egészen két év és a szerelemhormon kiürül a szervezetből, elillan, elpárolog, mint egy feromon parfüm? Riadtan pislogunk körbe, ki ez az ember és egyáltalán, mit keresünk mellette? Menekülőre fogjuk, sietve új tűz, új bizsergés után kutatunk. Párkapcsolatunk ellen súlyos merényleteket követünk el, mint például elhanyagolás és gondatlanságból elkövetett rombolás. A… Tovább »

Úgy érzem, divat lett a coming out. Divat a mássággal való előhozakodás, ezzel együtt megszűnik a rejtőzködés a nemi hovatartozás bonyolult erdejében, nyíltan kinyilatkoztatásra kerül az irányultság. Innentől kezdve a meleg büszkeség csúcson járatódik, meghökkenteni kell és erőszakkal arcba tolni a másság feltétel nélküli elfogadását. Büszkén és emelt fővel felvállalható konstans állapot lesz, és a… Tovább »

Az emberi kapcsolatok csendjei sokrétűek és beszédesebbek minden kommunikációnál. Van gyógyító és simogató csend, amikor nincs szükség szavakra, csak a másik bőrébe suttogott, elfúló suttogásra, ahol a csend zenéjét hallgatjuk újra, egyre csak szorosan összebújva. Az ilyen csendben értjük leginkább a másik szavát, belefúrjuk magunkat az érzésbe, magunkra szórjuk és jólesőn betakarózunk vele, érezzük ahogyan… Tovább »

Apám ősz fejét látom, két szemében emberöltőnyi emlékek. A hortenziákkal szegélyezett kertben kacskaringós, vadregényes, zöld ösvény vezet a tóig, olyan közel van, elérhető távolságban van a nyugalom, a lélekpihenőhely, ahol nem kell mást tenni, csak hátradőlni, becsukni a szemem és hagyni, hogy a szikrázó napsütés csiklandozza a szemhéjamat és színes, szivárványszínű, villódzó filmet varázsoljon mögé…. Tovább »

Talpig nehéz-e a hűség? Bebújtathatnak-e minket a hűség súlyosan nehéz vasgúnyájába? Készségesen tartjuk-e a nyakunkat, hogy megjelöljenek, megbéklyózzanak, és az örök hűség fogadalma lehúzza lábunkat a mélybe, mint egy óriás kő? Tudunk-e szeretni és kívánni egyetlen embert egy életen át? Abban a pillanatban, hogy elköteleztem magam, döntöttem. A döntés semmilyen külvilág előtt tett fogadalommal nem… Tovább »