Miért a MILF?

A MILF napjaink feltörekvő feminin generációja. Minden nő megkaphatja a címkét, ha már nem húszéves, a harmincat is már jócskán elhagyta, mégis dögös és szexi anyuka, erős, tudatos, vagy tudattalan erotikus kisugárzással. Ápolt, igényes és azt sugallja a külvilág felé, hogy tökéletesen elégedett az életével és önmagával. Külsejével fontos üzenetet közvetít a környezetének: az izgalmas női kisugárzás, és a vonzó, kívánatos megjelenés nem múlik el a fiatalsággal. Egy MILF típusú nőnek nincsenek önértékelési zavarai, vagy ha mégis, azt ügyesen palástolja. Az élet akadályait irigylésre méltóan és leginkább önállóan, férfisegítség nélkül küzdi le. Hamar begyakorolta a mondatokat, melyek úgy kezdődnek, hogy „ne”. Úgy, mint ne segíts, ne adj tanácsot, ne ellenőrizz, ne telepedj rám, ne kötődj hozzám és ne vegyél el feleségül.

A férfiak bevallják, vagy sem, odavannak a milfekért. Mert tökéletes menedékhelyek szingli huszonéves bevállalós kalandorok, elköteleződésre még képtelen korai harmincas szingli pasik és szintén harmincas, esetleg negyvenes házasságukban halálosan unatkozó, szexuális ridegtartásban élő nős férfiak számára. A milfek olyanok, mint az ivó kutak, vagy nemzőképes korosztálytól független, éhes férfi-etetőhelyek, olyanok, mint a szirének a kikötőkben. Meg lehet az ölükben pihenni, szellemi és testi táplálék is kapható náluk bőven. Azonban egy MILF soha nem eladó, mindent a saját komfortérzetéért, és gyönyöréért tesz. Ezekkel a nőkkel, semmi baj nincsen, egy valamit szeretnének csak, azt hogy valaki karban tartsa a testüket, a lelki oldalt majd megoldják ők.

Egy kötelékfóbiában szenvedő harmincéves férfi számára ez maga az édenkert. Mert ez a nő biztosan nem fogja polipként ráfonni magát, nem fogja számon kérni, nem hívogatja, és nem turkál a múltjában vagy a magánéletében. Ez egy olyan kapcsolat, ahol csak elvenni kell, mégis viszonylag sokáig fenntartható. Egy MILF nem hisztizik, és nem húzza fel az orrát, amiért nem hívták fel. Majd ő telefonál. Ne legyenek senkinek fenntartásai, ő tökéletesen ugyanolyan, mint a férfi, csak vaginája van. Nem mimóza, nem lelkizik, ha a férfi szakít, nem megy utána és nem kiabálja addig a nevét, amíg az meg nem unja és vissza nem tér hozzá. A fiatal hímet úgy kezeli, mint egy finom édességet, vagy egy különleges kulináris élményt, ha minden ízt kiszívott belőle, akkor tovább áll, új élményekre vágyik.

Péter huszonöt éves, medikus hallgató. Elmondása szerint csak idősebb nőkkel randizik. Mert az ilyen nő lelkét nem kell hímes tojásként kezelni, nem nyekeg azon állandóan, hogy vegye már valaki feleségül, nem görcsöl az élet történésein, hanem azonnal a megoldásra törekszik. Az idősebb nők felszabadultabbak, jobb velük a szex. Harmincöt éves kora környékén majd elkezdhet családalapításon gondolkodni, ha akar, addig egy dögös MILF kegyeit élvezi, vagyis „ivó kútra jár”. Szerinte ez egy paradicsomi állapot, ami mindkettejüknek ideális. Még az sem zavarja, ha időnként ő fizeti a bébiszittert, ha gyönyörének tárgyával el szeretne tölteni néhány felkorbácsoló pásztorórát. 

Mi a baj azokkal a fiatal nőkkel, akik férjhez akarnak menni, családot szeretnének, és gyereket akarnak szülni? Ijesztő jelenség, hogy saját korosztályuk egy része fejvesztve menekül előlük és inkább egy dögös MILF ölén találnak megnyugvást. Korunk fiai valahogy nem akarnak felnőni. Gyakran generációs szakadék tátong egy évek óta önellátó huszonöt éves lány, és egy ugyanilyen korú fiú között, mert merőben másfajta igényszinttel, egészen más életszakaszban járnak. A fiúk kicsekkolnak a mamahotelből, és bejelentkeznek a MILF hotelbe.

Ha diagnosztizálni szeretnénk e jelenséget, akkor megállapíthatjuk, hogy tünetegyüttes neve az úgynevezett kapunyitási pánik, mely olyannyira általánossá vált a fiatal férfiak körében, hogy a szakirodalomban külön elnevezést is kapott. Angolul quarter-life crisis, vagyis pályakezdési krízis néven is emlegetik. Biológiai értelemben már nagykorúak, de pszichés felnőtté válásuk még nem történt meg. A felnőtt lét magában foglalja a küzdést és a kitartást, a tetteinkért, döntéseinkért, életünkért való felelősségvállalást. Ezek a fiatal férfiak gyakran komolyan sérülnek nemi szerepeikben, nem tudnak férfivá válni, védelmezni, gondoskodni. Ösztönösen idősebb, elfogadó, gondoskodó, dajkáló partnernőt keresnek maguk mellé, ahol nem kell felelősséget vállalni, nem kell férfivá válni, mégis magukévá tehetik a felnőtt lét elemeit. Az életkezdési krízis megelőzhető volna, ha a szülők nem avatkoznának bele minduntalan az érzelmi edződés, izmosodás folyamatába, vagyis megmutatnák, hogy a célok eléréséért dolgozni, tenni kell, és meg kell élni a felelősségvállalás különböző szintjeit. Valamint tudatosítaniuk kell a fiatal felnőttben, hogy nem azért mutatnak neki ajtót, hogy megszabaduljanak tőle. Hanem azért, hogy oda önmagáért és családjáért felelősséget vállalni képes felnőtt férfiként bármikor visszatérhessen.