Szép új világ?

Az időtlennek hitt emberi értékekre nagy veszély leselkedik manapság.

Üvegbúra alatt kellene őrizni azokat, időnként óvatosan, ecsettel leporolni, mint féltve őrzött műalkotásokat, és el kellene keríteni, védeni az avatatlan kezektől. És tudatosítani kellene mindenkiben, ezeknek eszmei értéke van, ha megrongáljátok, felrúgjátok, mocsokkal öntitek le, és méltatlan helyen tároljátok, káros hatásoknak teszitek ki azt, végül megszűnnek létezni, és csak nagyon kevesen, nagyon halványan fognak emlékezni arra, hogy valaha is léteztek.

A valódi értékeket mostanában bálványimádó szeánszokon égetik el előszeretettel, lelkes aktivisták, akik saját, megütközést keltő törvényeiket felállítva, öntörvényűen élnek. Értékromboló életvitelükről senkitől nem tűrnek el bírálatot, senki nem kritizálhat, és senki nem teheti azt szóvá. Szerintük a legjobb út az, amin haladnak és meg is fognak érkezni.

Szép, új világot építenek, ez a cél. Az első generáció már letelepedni készül, a valaha volt otthonaikból hozott csomagokban mélyen még ott lapul néhány érték, mint például, szeretet, elköteleződés, önzetlenség, erőszak nélküliség, becsület, jóindulat és empátia. A szép új világban azonban a beléptető kapuknál a csomagokat szigorúan ellenőrzik, azokat elkobozzák, a benne felejtett személyes emlékeket, és az összes múltból bevésett értékrendet azonnal elégetik.

Az újonnan érkezett friss agymosottak így könnyen felállítják az új szabályokat. A szép új világban nem kötelező választékosan beszélni, a káromkodással nyomatékosított erősítő szerkezetek használata több, mint elvárt. Mindenki a saját törvényei szerint él, nincs házasság, vagy elköteleződés, az emberek válogatás nélkül használják és kihasználják egymást, de végül mindenki egyedül hajtja álomra a fejét.  A szerelmet és az elköteleződést betiltották, kegyetlen büntetésre számíthat az, aki mégis ilyesmire vetemedik. A trendi az, ha lelketlen és rideg vagy, ha átversz, megcsalsz, meglopsz, megbosszulsz, megrugdosol, és félholtra versz. Nincs részvét, rokonszenv, törődés, vagy odaadás. Nincsenek könnyek, nincs elérzékenyülés, vagy szívbéli nevetés, nincs ragaszkodás és testvériesség.

A család intézménye is odaveszett, így könnyebb mindenkinek csak önmagára gondolni, így alkalmazkodni és megosztani sem kell. A gyermekek tisztaságát a legnehezebb letörni, mert ők eredendően jók, így velük kell bajlódni a legtöbbet. De a szép, új világ önkéntesei tudják a dolgukat, a gyermekek már régóta csak azt tanulják meg, hogyan veszítsék el minél gyorsabban lelkük tisztaságát, új információt a világról, csak korlátozottan kapnak. A felelősség is kiveszett, a gyermekeket elhanyagolják, jobb híján a nagyobbak gondozzák a kisebbeket.

A szép új világban az emberek nem igénylik a belső csendet. Mindig és mindenhol külső ingerekre vágynak, hangos zenére, és ütemesen villódzó, szemet kápráztató fényekre. Nincs barátság, alázat, méltóság és türelem. Nincs tolerancia. A szép új világban jó nagy tüzet raknak, ahol azonban nem gyűlik össze, és nem melegszik meg senki. A tűzben sárga lánggal ég el mindaz, ami egykor a világot élhető hellyé tette.

Neked mi van az otthonról hozott csomagodban? Örömmel élsz egy olyan világban, ahol természetes dolog szeretőnek lenni és szeretőt tartani, ahol az emberek pusztán használatba helyezik egymást, ahol megmagyarázzák neked, miért jó a laza kapcsolat és a nyitott házasság? Ahol kötelékfóbiások, kapcsolatfüggők, és különböző személyiségzavarokkal küszködők a domináns megmondóemberek, és közben fogalmuk sincs mennyire reménytelenül magányosak?

Az értékek megőrzését dédelgesd magadban, és legyél értük felelős. Hogy azok tényleg időtlenek maradjanak.