Gergő nem bonyolítja az érzelmek szálait. Nem gyárt fölösleges értetlenség-gubancokat, amiket aztán türelmünket és béketűrésünket veszítve kell együtt kibogoznunk. Minden átugrott akadály, és járhatatlannak tűnő út ellenére az életet egyszerűnek és élhetőnek találja. A világ néhány évvel ezelőtt nagyot fordult velünk, az életünk gyökeresen megváltozott, a régit el kellett dobni, levedlettük, mint a kígyó az… Tovább »

Szexuális problémával orvoshoz forduló nők nagy része nem a hiányzó nemi vágyról, hanem az orgazmus elmaradásáról panaszkodik. Számos olyan nő van azonban, aki még mindig hallgat a problémáiról, és azt a furcsa nézetet vallja, hogy a szexuális együttlét valamilyen szükséges rossz, nyűg, kötelező program, melyen hamar túl kell esni a plafon gletthibáit bámulva. Még hasznos… Tovább »

Miért vagyunk néha elhallgatók és elferdítők? Egyetlen mondattal össze lehet foglalni: az igazság nem tesz jót. Úgy kezeljük az igazságot, mintha fölöslegesen felírt gyógyszer lenne, ezért be sem adjuk a másiknak, akit szeretünk. Nem adagoljuk be, nem készülünk rá, mert a mi esetünkben az igazság-dózis fölösleges adalékanyag, rosszat tesz, mérgez, vagyis vitát szít, bonyodalmakat okoz,… Tovább »

A jövőt tervezni kell és rengeteg színes festék kell hozzá. Volt idő amikor egyedül álltam a sorsom húzásán aggódva, izgatottan, és bizakodva. Volt, hogy reményvesztetten álltam ott, beletörődve, és volt, hogy teljes közönnyel. Kezemben a megtett szerencseszámok, bátortalanul, egyik lábamról a másikra álltam, mégis tudtam, a sorsot nem érdeklik a számaim, felőle alkalmazhatok briliáns és… Tovább »

Ideje még egyszer elővenni azt a múltdobozt. Magasra raktam, azt hittem, soha nem kell rendet tennem már benne. A széket sem szerettem odahúzni, macerás volt felmásznom, leemelnem, belenézni is megviselő volt. Néhányszor azt képzeltem, valahányszor felnyitom a tetejét, nyelvet öltve elém ugranak a démonok, vagy legalább egy rugós talpon álló ijesztő figura pattan ki paprikajancsi fejjel,… Tovább »

Mondd, szeretsz? Az állát is magad felé fordítod, a szemkontaktust is erőszakkal létesíted. Csak a szája mondja ki a szavakat, úgy formálja, ösztönösen. A szeme nem beszél hozzád, olyan, mint egy behomályosodott tükör, de ha letörlöd a párát, nincs mögötte semmi. Már nem látod magad benne. Mégis kierőszakolod a szót, miért csak ez ad megnyugvást?… Tovább »

Az egyedülálló anyák önkéntes összejövetelén mindig ugyanaz zajlik. Néhányan, akiket ez különösen érzékenyen érint, úgy érzik magukat, mintha valamilyen addikcióról leszoktató csoportterápián ülnének körben, és rövid köszöntés után szembesíteniük kellene önmagukat és másokat az egyedülálló anya státuszával. Hello, X vagyok és egyedülálló anya. Legszívesebben hozzátenné még: és rohadtul nem élvezem. Ezért inkább elharapják, vagy a… Tovább »

Vannak emberek, akiknek limitált a szeretet befogadó tankjuk. Ha csordultig telnek, ha százszázalékos szeretet vagy szerelemáradásban van részük, akkor előjön mindenféle fizikai tünet, mintha megfeküdted volna a gyomrukat, mert túl sokat kortyoltak belőled. Te pedig nem veszed észre, kicsordul a szeretet tank, le kell állnod, ne adj többet, mindjárt megcsömörlik tőled. És pipettával adagolható a… Tovább »

Néha olyannyira elvakult vagyunk, hogy nem látjuk, ami a lábunk előtt hever. Bátortalanul, titkon reménykedünk valami jóban, valamilyen pozitív változásban, ami megfordíthatja a széljárást, és hosszú idő óta viharban veszteglő hajónk végre csendes, sima vizekre ér. Talán ott is marad, talán horgonyt ver, talán el sem indul többé onnan semmilyen útra, mert nem kockáztat, már… Tovább »

Az önbizalomhiányos emberek mely csoportjába is tartozom? Talán azok közé, akik szeretik sajnáltatni magukat. Akik rosszabb napjaikon háromszor nyolc alkalommal mondják el azt, hogy értéktelelenek, sikertelenek, csúnyák és ráadásul kövérek is, és mindezt óránként. Fárasztó lehetek és eléggé elszívhatom a környezetemben élő szeretteim energiáját, főleg a Tiédet drágám, aki arra vállalkoztál, hogy befizetsz velem az… Tovább »