Lélekgyomtalanítás

Te tudsz bocsánatot kérni? Szemébe tudsz nézni, meg tudod- e fogni a kezét, és képes vagy-e azt mondani, bocsánat, hogy megbántottalak, bárcsak jóvátehetném valamivel? Az emberek kezdik elfelejteni ezt a mondatot, kapcsolataik felszínesek, érzéseik hét lakat alá bezárva, páncélöltözettel védik lelküket a külső behatásoktól, mert az érzés csak bajjal jár, bonyolult egy valami.

Éppen ezért dobálják a szavakat, mint mérges nyilakat. Ja, beléd fúródott egy? Akkor bocsi. Vagy inkább így: bocsiiiiii. Mellékesen jegyzem meg, vagyunk néhányan emberi lények ezen a Föld nevű bolygón, akiket ez a szó, így ilyen formában megjelenítve, olyannyira irritál, hogy azonnal mindenhol vakarózni kezdünk, pszichoszomatikusan persze, és nincs az az antihisztamin, ami segíthetne a bajunkon. ( súlyos tüneteket váltanak ki továbbá még a köszcsiiii és a puszcsiiiiii szavak, ami azért érdekes mert az „i” betűk száma gyakorlatilag unlimited, tehát szabályként megjegyezhető, cukiságod arányosan nő az a szóvégi halmozott magánhangzók számával)

Megbocsájtani valakinek gyakran kihívás, lelki tusa, hetekig tartó elfojtott önmarcangolás. A megbocsájtás azonban nem extrém sport, zarándokút, vagy teljesíteni való kalandtúra. Nem kell hetekig felkészülnöd rá, nem kell mérlegelned, mi lesz most, kezdődik a második felvonás? Újra sebezhető leszel? Ne érezd úgy, hogy egyenként kiszedegeti a mérgező nyilakat belőled, és Te újra céltáblát csinálhatsz a szívedből. Bocsánatot kérni csak teljes testtel és szívvel lehet, a lélegzet ritmusa, és minden testbeszéded azt közvetítse. A megbocsájtás is teljes odafordulással, figyelemmel, empátiával és a másik iránti tisztelettel lehetséges. Mert nem elegendő a szó, a benned zajló lelki méregtelenítési folyamatoknak be kell végződniük, hogy a másik ember valóban feloldozást nyerjen általad. Ahogy nem elég három üdvözlégy és öt miatyánk sem, mert bűneid attól még marnak, égetnek és szomjaznak a valódi bocsánatra.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy boldogtalanság darabkákat gyártsunk futószalagon és később belőlük nyerjünk érzéseket vagy ingereket. És túl rövid ahhoz, hogy keserűséget hordozzunk magunkban éveken át, hagyva, hogy a méreg savként marjon legbelül, szétáradjon vérünkben és sejtjeinkben, mint gyilkos drog. A düh és a bosszankodás során a szervezet érhálózata összerándul, ahogyan a szem pupillája a sötétben. Testedet elárasztja a saját maga által kiszűrt méreganyag. Mérges vagy. És az is maradsz, ha nem mondasz nemet a félelemre, a bizonytalanságra, a bánatra, az önsajnálatra, az éveken át hurcolt sérelmekre, a megbocsájtani képtelenségre, a tartós szomorúságra. Idővel immunrendszered bánja, a lélek betegségével együtt a test is megbetegszik.

Te képes vagy bocsánatot kérni? Akkor tedd meg, még ma. És ha hosszú ideje elfojtott sérelmeket, kezeletlen sebeket hordozol, akkor bocsáss meg ma az ellened vétkezőnek. Engedd el, dobáld ki a szemetet, a mérgezőt, gyomláld ki életed gyönyörű kertjét.

És tudod, hogy kell mosolyogni?