Gergő nem bonyolítja az érzelmek szálait. Nem gyárt fölösleges értetlenség-gubancokat, amiket aztán türelmünket és béketűrésünket veszítve kell együtt kibogoznunk. Minden átugrott akadály, és járhatatlannak tűnő út ellenére az életet egyszerűnek és élhetőnek találja. A világ néhány évvel ezelőtt nagyot fordult velünk, az életünk gyökeresen megváltozott, a régit el kellett dobni, levedlettük, mint a kígyó az elhasznált régit. Életünk hullámvasútja szépen lassan haladt fölfelé, aztán egyszerre meghibásodott, életveszélyessé vált, alig bírtunk kapaszkodni, néhányszor majdnem ki is estünk. Gergő bámulatos önfegyelemmel fogadta az élet kátyúit, néha belekormányoztam magunkat, ekkor defektet kaptunk, majd kimásztunk belőle.
Az élet dolgai számára egyszerűek és könnyen lefordíthatók. A könyvtárba a könyvet időben vissza kell vinni. Nem feltétlenül azért, mert túlléptük a határidőt. Hanem azért, anya, mert mások így nem tudják olvasni a Pom Pom meséit. Érted? Persze, értem. A napnál világosabb, hogyan képzeli el. Úgy, hogy egy egész kerület szeretné már olvasni a Pom Pomot, mi több, sorban áll a könyvtár előtt. De nem tudja, amíg ő nem viszi vissza. Addig mások nem tudják olvasni… Hogyan szorult bele ennyi érzelmi intelligencia? Amíg mi felnőttek, lejárt határidőkben, késedelmi kamatokban, kaucióban, kötbérben gondolkodunk, addig a gyermek az élet dolgait leegyszerűsíti, és saját szavaival újra fogalmazza.
Amikor magas lázam volt, sírtam a fejfájástól. Gergő lefektetett, betakart. Aztán pár hét múlva szomorúságból sírtam, amikor felém közeledett, elfordultam, nem akartam megijeszteni, nem akartam, hogy sírni lásson. Mintha érezte volna, ez most olyan dolog, amit kár feszegetni, és hogy jólesne egy kis egyedüllét. Anya, ha lázas vagy, nyugodtan feküdj le, tudod, úgy, mint a múltkor. A hanglejtése lágy volt. és több empátia volt benne, mint amennyit felnőttként valaha tudatosan a mondatainkba csempészhetünk.
A pénzt vissza kell adni, ha kölcsön kérünk. A perselye egy viharvert fémdoboz, tele nemzetközi pénzzel, és a fogtündér által párna alá rejtett forintokkal. Kértem tőle egy százast, mert az ebédpénz, kiránduláspénz, színházpénz stb. soha nem egész összeg, mindig hármasra, négyesre, ötösre végződő szám. Azt ígértem neki, másnap visszateszem a dobozába. Naná, hogy figyelmeztetett, elmulasztottam…
A teknőst gondozni kell, ha nem vagyok itthon, anya. Egy egész lapot írt tele a teknősgondozás alapjairól nekem, frissen megtanult elsős kerekített betűivel. Fogalmam van már a szűrő tisztításáról, vitaminok fontosságáról és a heti teknős menüről, valamint arról, hogy a teknősök mennyire szeretik a hínárt és a jégsalátát.
A szemetet fel kell szedni, este a ceruzákat ki kell hegyezni, és énekelni kell, és homlokot simogatni, úgy lehet csak elaludni. És a nagymamáját rengetegszer fel kell hívni. Gergő, ne hívd annyit a Mamát. Lehet, hogy éppen nem ér rá felvenni. De hát szeretem. Ez volt a válasza. Milyen egyszerű is lehetne a világ. Felhívom, mert szeretem, mert fontos, mert gondolok rá. És el akarom mondani neki most rögtön. Nem mérlegelek, nem kombinálok, nem agyalok, nem látok rémeket és nem féltem a büszkeségemet. Felhívom, mert szeretem.
A legyen, ahogy akarod, de nem kifejezés is az ő védjegye. Most már mindannyian bátran alkalmazzuk az úgysem csinálom, amit kérsz, de nem akarlak megbántani értelmű szituációkban. Ezt a játékban elmélyült Gergő mondta nekem, rám pislogva óriás szempilláival. Magától értetődően, a menj fürödni, késő van felszólító mondatomra.
Gergő az életet nem bonyolítja és színesben, szélesvásznon látja. A rajzlapokat cseresznyefával és szélmalmokkal rajzolja tele. Saját maga által felállított életszabályok szerint él, melyek elég értékesek ahhoz, hogy beleszőjem őket a sajátomba.
És észrevétlenül én is adok neki az enyémekből.
