A szívleckék kemények, direktek és sosem köntörfalaznak. Sokszor gyorsabbak, mint egy szívlövés, váratlanul érnek, felkészülni, védekezni sincs időd. Hiába tartod magad elé pajzsként az újonnan megtalált életcélod, a szívleckék pillanatok alatt ráébresztenének arra, hogy ez nem a Te utad. Bármennyire kényelmesen jársz rajta, és bármilyen gyönyörűséget okoz az út minden egyes szegletének felfedezése, azt mondják, le kell térned róla. Hiába tölt el csodálattal a látvány, amit befogadni készülsz, hiába szívod magadba az új színes ingereket és hiába simogatnak az új arcok.
A szívleckéket elküldték neked, mert szerintük megérdemled. Meg leszel leckéztetve, le leszel térítve az útról, amelyről azt hiszed, hogy a tiéd lehet. A szívleckék kitalálójával jobb, ha nem húzol ujjat. Szándékosan taszít egyet rajtad, nem nagyot, egy egészen kicsikét és Te máris a csalódás zavaros, mesterséges tavában sajnálod magad. Szerintem ne időzz benne sokat, a cél úgysem a fulladásos halál a könnyeidben, hanem az, hogy hamar kivergődd magad onnan. Cseréld le a hínáros ruhát és kezdj hozzá a leckeíráshoz, szívd magadba az infót, jegyzetelj és értsd meg a szívleckék üzenetét. Mert a szívleckéknek kivétel nélkül mindig célja van veled. Ezért tárd ki a szíved és a füled. Állj oda a golyózáporába, úgyis pontosan rád céloz fájdalmas és szívfacsaró csalódás-lövedékekkel, fájni fognak, kegyetlenül fájni, de nyugalom, soha nem halsz bele. Ha éppen képzeletben fent jársz a fellegek fölött, cipődnél fogva, erőszakkal rángat le onnan, és térít vissza a neked szánt útra.
Van úgy, hogy az úton túl sokan jártok. Együtt haladsz azokkal, akik már unásig ismerik az utat, bekötött szemmel megtennék újra és újra, kezükben mégis mindenféle segédeszköz, GPS, térkép, útikönyvek és mindenféle haladást segítő, okos felszerelés, telefonos segítség és megfelelő ruházat. Neked semmilyen túlélő felszerelésed nincsen, nincs navigációd, még telefonod sincs. Teljes egészében saját magadra vagy utalva, egyedül teszed meg az utat, így haladsz, saját és nem kitalált, fiktív néven regisztráltál, védőfelszerelés és külső támogatás nélkül. Nem kérsz senkitől segítséget, nem másolsz, nem lopsz el ötleteket, hanem csakis és kizárólag az okos fejedre és az ösztöneidre bízod magad. Mégis haladsz, ugyanúgy, mint ők. Pedig egy szál magad vagy, de ez az égvilágon senkit sem érdekel, így most már téged sem. Az út lesz a fontos és nem a cél.
Néha a szívleckék kitalálója is csalódik egy nagyot. Mert hiába dobja rád a csalódás és kiábrándulás bombát, Téged ez sem térít el. Miért? Mert magát az utat élvezed. És nem hagyod, hogy bárki megfosszon ettől az élménytől. Töretlenül haladsz előre, semmi sincs, ami védene, vagy segítené az előre jutásodat. Te az utazást élvezed, ennek adod meg a módját, a szépséges látványt szívod magadba és a rendkívüli spirituális élményt. A többiek mind a cél felé néznek sandán, néhányan csalnak, repülőre ülnek, hogy hamarabb átszakítsák a szalagot. Te tudod, mit miért teszel.
A szívleckéket százszor, ezerszer megtanultad, oktató is lehetnél már, ha akarnál. Az úton maradsz és fityiszt mutatsz a golyózáporra, akkor sem hagyod el. Élvezed és befogadod a lélekölelést, akit azoktól kapsz, akik szeretnek téged. Van úgy, hogy a szívleckék csődöt mondanak. Mert mindig lesz, aki megköszöni a figyelmeztetést és a közreműködést, és mindig lesz, aki kitárja a karját és vakmerőn a csalódás golyózápora elé áll. Mert tudod, hogy nem halálos, túlélhető. Te is ilyen vagy. Tudod, mikor tiszta a játék és mikor nem.
Ezért az úton maradsz. Sőt, mi több, élvezed az utazást.
Ez a beszed! 🙂