Kérlek, kérlek, vegyél egy szelvényt…

Miről ismerhető fel a boldogtalan ember? Elsősorban arról, hogy nem szereti önmagát. Hogy nem gyöngéd és nem jóságos önmagához. Arról, hogy jótett helyébe mar régen nem várja a jót. És lemondott arról, hogy valaha is nyertes lesz a boldogság tombolán. Sőt, már apró díjakban sem reménykedik, ezért szelvényt sem vesz, végleg megfosztva magát az esélytől, elutasítva, elhajítva a lehetőséget, amely mindenkinek alanyi jogon jár.

Ha nincs boldogság-szelvényed, akkor esélyed sincs. Hiába állsz ott topogva, bátortalanul, másokat figyelve nem titkolt féltékenységgel. Ők vettek egy szelvényt, megadva maguknak a leghalványabb esélyt a boldogság számainak kihúzására. Neked nincs ilyened. A semmit szorongatod a kezedben, de ha mégis valamit, akkor a kudarcaidat, az önmagadra szórt negatív jelzőket és a múltad le nem vetett, régen elrongyolódott, piszkos ruháját. Nem elég csak részt venned a sorsoláson. Nem elég mosolytalan kívülállóként, láthatatlan, jellegtelen, észrevétlen résztvevőként meghúzódnod a sarokban. Az élet nem viseli el a bocsánat, hogy élek attitűdöt, az életrevalóságot szereti. A boldogság néha csak úgy rád rontana, berúgná az ajtódat, magához ölelne és magasra emelne. Vinne végig az unásig ismert szürke utcákon, a színek is megváltoznának, és újra ragyognál Te is, egyre jobban ragyognál.

Szelvény nélkül nem megy, esélyt kell adnod. Neked is akarnod kell. Ha a boldogság orkán fuvallata előtt minduntalan erővel bezárod az ablakod, sőt még el is torlaszolod, akkor a sorsoddal szemben haladsz. Pedig a szelvény neked is jár. Mindenki számára elérhető jelképes összegért, vedd meg, élj vele.

A boldogtalanok mind elkülönülve, elhúzódva ülnek a boldogság-tombola sorsolásokon. Nincs szelvényük, erőteljes negatív energia árad belőlük, érzed a félelem és a bátortalanság szagát. Arcukon egyen szomorúság, ugyanaz a búskomor szomorú bohóc álarc, ugyanoda festett könnycsepp. Ne tartozz közéjük. Ne akarj rájuk hasonlítani. Ne akarj ijesztő, kifejezéstelen álarcot magadnak. Azért jöttek el, hogy némi fényhez jussanak, hogy a ragyogó, reménykedő, boldogságra nyitott szemekből erőt szívjanak el.

Nézz a tükörbe. Lépj közel, ne lépj állandóan hátra. Közelről figyeld magad, nappali fényben. Ne bánd az előnytelen fényeket, nem kellenek beállítások. Ne pózolj, ne igazíts semmit magadon. Így vagy tökéletes, ismerd meg magad. A megismerni jelentse azt, hogy meg is szereted önmagad. Akit szeretünk, azzal törődünk, nem bántjuk meg, erősítjük és nem lehúzzuk. Akit szeretünk, az fontos számunkra.

Te fontos vagy önmagadnak? Illeted magad negatív jelzőkkel? Messziről figyeled a boldogok táborát, és úgy érzed kívülálló vagy? Csak úgy tudsz nyerni a boldogság tombola sorsolásán, ha neked is van szelvényed. Menj oda. Nem vagy több és nem vagy kevesebb náluk. Csak a szelvény legyen a kezedben semmi más. Figyelj a jelekre, ha a boldogság be akar borítani szivárványszínű takarójával, hát engedd. Ne akadályozd, ne húzódj el, ne hozz fel ellenérveket. Állj ott a szelvényeddel, reményteljes és nyitott szívvel. Számíts arra, hogy kihúzzák a számaidat. Nélküled nem megy.

Hidd el, mindenki sorra kerül.