A nő, akit feleségül vennél

A nő, akit feleségül vennél, állandó, szélcsendes kikötője a hajódnak. Keze érintéséből energia árad, egyszerre feltüzelő és megnyugtató a szerelem érintése. A nő neked lélekpihenő, kiürült érzelem tankod csordultig újra töltője.

Függővé váltál tőle, de nem kell félned, a szerelem és érintés dózis csak a Tiéd, nem ad magából másnak. Energiaként szívod el a teste melegét, pórusaiból az illatot, megrészegülsz tőle, egyik bódult kábulatból a másikba esel. Időről időre úgy tölti fel szerelemtankodat, hogy nem lesz kevesebb általa, adakozó és befogadó egyszerre.

A nő, akit feleségül vennél, beszél hozzád. Nem burkolózik némaságba, nem hagyja, hogy az értetlenség, csendes, beszéd nélküli különálló, gyűlölet-szigetekre sodorjon benneteket. A nő hisztizik, sír, elpanaszol és az arcodba borít. Mert fontos vagy, mert változtatni akar, mert meg akarja javítani. A nő, ha szeret, sohasem hallgat. Ha udvariasan végighallgatja a szónoklatodat, majd elvonul, akkor csak viselkedik. Már nem vagy fontos. Ha a nő szeret, érzelem vulkán kitörést zúdít rád, nem érdekli, ha majdnem belefulladsz, számára ez az egyetlen ösztönös, járható út. Ha egy nő nem beszél, magába fordul és befelé él, akkor készen áll elengedni Téged. Akkor a búcsú szövegét fogalmazza. És lehet, hogy még veled marad, de nem lesz már megnyugtató kikötőd.

Emeld fel az arcát és beszéltesd. Nem instrukció kell, nem kapcsolati folyamatábra kell, kioktatás sem kell. Neki kell beszélnie, érzelemkitörés kell, keményen hozzád vágott szavak kőzuhataga, ne védd magad, ki kell állnod. Ne hagyd, hogy elfogyjon a szó, a könny, és a hang. Mert a némaság nem egyenlő a harmóniával. A ki nem mondott fojtó szavak a végtelenségig feszítenek és egy másik bolygó társas magányának messzeségébe taszítanak. Valakinek engedni kell, valakinek újra befogadni, és valakinek ölelésre kell tárnia a karját. Az egymástól való távolodás olyan, mint egy lassan, de előre láthatóan kialakuló, kezeletlen, elhanyagolt fekély.

A nő, akit feleségül vennél, megszokta a szerelem egyensúlyát, részévé vált a biztonság, de nem kényelmesedett bele. Azt is tudja, mikor van szükséged a csend pihentető periódusára. Mert van olyan csend, amiben erősödsz, töltődsz és megpihensz. Olyankor csak érintés van, beszédes, ezer szónál is többet mondó érintés. Nyakszirteden a szája, tudja már hogyan érintsen, mi a leggyógyítóbb mind közül.

Az érintés a legfontosabb szeretetnyelv, az egymástól távolodás pedig egy szándékos érintésmegvonás, a szeretet lassú, észrevétlen elhalása. Az érintés és a kommunikáció lesz majd folyamatos tápoldat a Szerelem virágához.

Így lesz egészen tied a Nő, akit feleségül vennél.